2015-2019 CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy Airport
2026.02.24. 21:37
Kissé rendhagyó túrabeszámolóval jövök. Nem egy túra több repteres beszámolója jön, hanem egy reptér több túrán történt meglátogatásáról fogok írni, és a képeket megmutatni.
2016 körül annyi túra jött össze, hogy az azokon készült rengeteg fotót esélytelen vagyok megszerkeszteni, és azóta is csak tovább gyűlnek ezek a képek. Ezért úgy döntöttem, hogy az elmúlt 10 év top1 repterén, és mások által is legjobban érdekelt fotókat azért megcsinálom.
2015-ben jártam először Moszkvában, és annyira bejött az amit ott láttam, hogy azóta még 3x voltam, de ha lehetne azonnal mennék vissza, pedig a reptér nem egy jól fotózható reptér, és sajnos elég veszélyes is. Ha nem akarja az ember, hogy letartóztassák, akkor bujkálni kell, és lemondhat a hátteres képekről is, csak a levegőben tudja őket meglőni. De már 2015-ben is olyan gépeket fotóztunk ott, amiket már akkor sem lehetett látni Európában már 10-15 éve, nemhogy most 2026-ban! Nagy változások márpedig azóta sincsenek, nagyjából ugyanazok a vasak még ma is repülnek. És hiába voltam 4x, még mindig rengeteg olyan gép van, amit nem lőttem meg, olyanok amiért az ember a fél karját odaadná.
Na nézzük is, hogy miről is van szó:
Moszkva körül nagyon sok nagy repülőtér van. Civil reptérből konkrétan 3: Seremetyevo, Domodedovo és Vnukovo. Kb. 15 évvel ezelőtt még működött Bykovo és 2-3 éve zárták be Ostafyevot is, ami vegyes katonai-civil reptér volt. Katonai repterek is nagyobb számban találhatóak Moszkva körül. Az első Zsukovszkij, ami amolyan orosz Edwardsnak tekinthető. Várostól keletre, kissé messzebb van Kubinka. Ez komoly harci repülő bázis. Itt települ a két bemutató csoport is, a Sztrizsi és a Russzkije Vityazi is.
És akkor ott van Chkalovsky, amiről a beszámoló szól.
Chkalovskiy (Chkalovskoye) CKL/UUMU
A repülőtér az itt 1932-ben először leszálló Valerij Chkalov bombázó pilótáról kapta a nevét. A repülőteret több nagyobb szervezet is használja.
Először is ez a légierő 8. Különleges Légi Hadosztályának otthona. Az egység alapvetően szállítási és kiképzési feladatokat hajt végre, főbb típusaik An-12, An-74, IL-76, Tu-154, Tu-134, IL-18, de hozzájuk tartozik az utolsó 4 db még repülőképes IL-86 is, illetve annak speciális változata a „tarajos” IL-86VKP (IL-80) repülő harcálláspont, vagy éppen az egyetlen szintén tarajos IL-76VKP. Itt állomásozik egy elektronikus felderítő egység is IL-20 és IL-22 gépekkel.
Másodszor pedig az orosz űrprogram egyik fő bázisa. Űrhajós kiképző iskola működik a reptéren, illetve innen látják el a Kazahsztánban lévő Bajkonur őrközpont, azaz az Csillagváros ellátását, és innen biztosítják a légi összeköttetést Moszkva és az űrközpont között. A szállításokat An-12, IL-76, és Tu-134 gépekkel csinálják, a kiképzést pedig Tu-134-gyel, illetve a súlytalanság szimulálására kipárnázott IL-76-sal végzik.
Nem tudom pontosan, de a gépek, és gépmozgások alapján feltételezem, hogy a 2010-es évek közepén a repülőtéren működhetett egy légierős iskola is, legalább is a kétüléses SU-25UB és MIG-29UB gépek repültek ott a 2015-ös első látogatásunkkor.
A nagymennyiségű gépek miatt biztos, hogy saját javító/szerelő egységük is van. A 2015-ös látogatásunk alatt például egy Berkut, (azóta már átkerült a kazah határőrséghez) Tu-154-et bütyköltek folyamatosan, illetve többször hosszú időn keresztül hajtóművezték is.
A felsoroltakon felül valószínűleg az orosz légierő állományában lévő szállítógépek valamennyi típusa rendszeresen megfordul itt, vagy épp állomásozik a repülőtéren, amik távoli régiókból szállítják a magasabb rangú katonákat Moszkvába. Amennyire be lehet látni a kerítéstől és megszámolni, illetve a Google Earth-ön is látható, ez olyan 80-90-100 nagyvasat jelen állandó jelleggel. Szerintem ezekből bő 40-50-et már végleg kivontak, és alkatrész kannibalizációnak estek áldozatul, illetve még további 10-20 lehet, ami ideiglenesen nem repülőképes. De még így is, az üzemelő gépek hihetetlen színes kavalkádot képeznek. Olyan gépek, és olyan mennyiségben vannak itt jelen, amit egy európai spotter már 2015 sem nagyon tudott felfogni. Manapság az év fogásának számít, ha Európában lát az ember egy azeri IL-76-ost, miközben Tu-154-ből talán a tavalyi belgrádi kazah gépet leszámítva már 15 éve nem jött a kontinensre, addig ezen a reptéren tucat számra látni belőlük, ráadásul nem valamilyen sima légierő szürke festésben, hanem a legkülönfélébb színes változatokban. Gyakorlatilag nincs két egyforma gép! Iszonyat mennyiségű gép van itt, és alapvetően a civil légiközlekedésből ismert típusok katonai vagy félkatonai változatai. A teljesség igénye nélkül ezeket a típusokat lehet látni a kerítésen kívülről:
Tu-134, Tu-154, Tu-204, IL-18, (IL-20), IL-62, IL-76, IL-86, An-12, An-26, An-72/74, An-148, L-410, MI-8
Azt hiszem, hogy ezt nyugodtan lehet, spotterkánaánnak hívni!
A reptér, és az ott állomásozó gépek jelentőségére utal az is, hogy 2023-ban ukrán szabotőrök támadták meg, és egy An148-ast, egy IL-20-ast, és egy Mi-28-ast robbantottak fel. A Mi-28-ast a háború elején telepítették oda, hogy az esetleges dróntámadások visszaverésében vállaljon szerepet.
2016 körül annyi túra jött össze, hogy az azokon készült rengeteg fotót esélytelen vagyok megszerkeszteni, és azóta is csak tovább gyűlnek ezek a képek. Ezért úgy döntöttem, hogy az elmúlt 10 év top1 repterén, és mások által is legjobban érdekelt fotókat azért megcsinálom.
2015-ben jártam először Moszkvában, és annyira bejött az amit ott láttam, hogy azóta még 3x voltam, de ha lehetne azonnal mennék vissza, pedig a reptér nem egy jól fotózható reptér, és sajnos elég veszélyes is. Ha nem akarja az ember, hogy letartóztassák, akkor bujkálni kell, és lemondhat a hátteres képekről is, csak a levegőben tudja őket meglőni. De már 2015-ben is olyan gépeket fotóztunk ott, amiket már akkor sem lehetett látni Európában már 10-15 éve, nemhogy most 2026-ban! Nagy változások márpedig azóta sincsenek, nagyjából ugyanazok a vasak még ma is repülnek. És hiába voltam 4x, még mindig rengeteg olyan gép van, amit nem lőttem meg, olyanok amiért az ember a fél karját odaadná.
Na nézzük is, hogy miről is van szó:
Moszkva körül nagyon sok nagy repülőtér van. Civil reptérből konkrétan 3: Seremetyevo, Domodedovo és Vnukovo. Kb. 15 évvel ezelőtt még működött Bykovo és 2-3 éve zárták be Ostafyevot is, ami vegyes katonai-civil reptér volt. Katonai repterek is nagyobb számban találhatóak Moszkva körül. Az első Zsukovszkij, ami amolyan orosz Edwardsnak tekinthető. Várostól keletre, kissé messzebb van Kubinka. Ez komoly harci repülő bázis. Itt települ a két bemutató csoport is, a Sztrizsi és a Russzkije Vityazi is.
És akkor ott van Chkalovsky, amiről a beszámoló szól.
Chkalovskiy (Chkalovskoye) CKL/UUMU
A repülőtér az itt 1932-ben először leszálló Valerij Chkalov bombázó pilótáról kapta a nevét. A repülőteret több nagyobb szervezet is használja.
Először is ez a légierő 8. Különleges Légi Hadosztályának otthona. Az egység alapvetően szállítási és kiképzési feladatokat hajt végre, főbb típusaik An-12, An-74, IL-76, Tu-154, Tu-134, IL-18, de hozzájuk tartozik az utolsó 4 db még repülőképes IL-86 is, illetve annak speciális változata a „tarajos” IL-86VKP (IL-80) repülő harcálláspont, vagy éppen az egyetlen szintén tarajos IL-76VKP. Itt állomásozik egy elektronikus felderítő egység is IL-20 és IL-22 gépekkel.
Másodszor pedig az orosz űrprogram egyik fő bázisa. Űrhajós kiképző iskola működik a reptéren, illetve innen látják el a Kazahsztánban lévő Bajkonur őrközpont, azaz az Csillagváros ellátását, és innen biztosítják a légi összeköttetést Moszkva és az űrközpont között. A szállításokat An-12, IL-76, és Tu-134 gépekkel csinálják, a kiképzést pedig Tu-134-gyel, illetve a súlytalanság szimulálására kipárnázott IL-76-sal végzik.
Nem tudom pontosan, de a gépek, és gépmozgások alapján feltételezem, hogy a 2010-es évek közepén a repülőtéren működhetett egy légierős iskola is, legalább is a kétüléses SU-25UB és MIG-29UB gépek repültek ott a 2015-ös első látogatásunkkor.
A nagymennyiségű gépek miatt biztos, hogy saját javító/szerelő egységük is van. A 2015-ös látogatásunk alatt például egy Berkut, (azóta már átkerült a kazah határőrséghez) Tu-154-et bütyköltek folyamatosan, illetve többször hosszú időn keresztül hajtóművezték is.
A felsoroltakon felül valószínűleg az orosz légierő állományában lévő szállítógépek valamennyi típusa rendszeresen megfordul itt, vagy épp állomásozik a repülőtéren, amik távoli régiókból szállítják a magasabb rangú katonákat Moszkvába. Amennyire be lehet látni a kerítéstől és megszámolni, illetve a Google Earth-ön is látható, ez olyan 80-90-100 nagyvasat jelen állandó jelleggel. Szerintem ezekből bő 40-50-et már végleg kivontak, és alkatrész kannibalizációnak estek áldozatul, illetve még további 10-20 lehet, ami ideiglenesen nem repülőképes. De még így is, az üzemelő gépek hihetetlen színes kavalkádot képeznek. Olyan gépek, és olyan mennyiségben vannak itt jelen, amit egy európai spotter már 2015 sem nagyon tudott felfogni. Manapság az év fogásának számít, ha Európában lát az ember egy azeri IL-76-ost, miközben Tu-154-ből talán a tavalyi belgrádi kazah gépet leszámítva már 15 éve nem jött a kontinensre, addig ezen a reptéren tucat számra látni belőlük, ráadásul nem valamilyen sima légierő szürke festésben, hanem a legkülönfélébb színes változatokban. Gyakorlatilag nincs két egyforma gép! Iszonyat mennyiségű gép van itt, és alapvetően a civil légiközlekedésből ismert típusok katonai vagy félkatonai változatai. A teljesség igénye nélkül ezeket a típusokat lehet látni a kerítésen kívülről:
Tu-134, Tu-154, Tu-204, IL-18, (IL-20), IL-62, IL-76, IL-86, An-12, An-26, An-72/74, An-148, L-410, MI-8
Azt hiszem, hogy ezt nyugodtan lehet, spotterkánaánnak hívni!
A reptér, és az ott állomásozó gépek jelentőségére utal az is, hogy 2023-ban ukrán szabotőrök támadták meg, és egy An148-ast, egy IL-20-ast, és egy Mi-28-ast robbantottak fel. A Mi-28-ast a háború elején telepítették oda, hogy az esetleges dróntámadások visszaverésében vállaljon szerepet.
Re: 2015-2019 CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy Airport
2026.02.24. 22:18
Első túrámon 2015 áprilisában jártam itt Kovács Zsoltival, Polonyi Tomival és Seres Petivel. Akkor szerda reggel érkeztünk Moszkvába. Csütörtökre egész napos esőzést ígértek, így úgy döntöttünk, hogy megnézzük a moninoi múzeumot, mivel kevésbé érdekelnek kiállított gépek, ezért nem nagyon zavar, ha nem süt a nap. És ha már ott járunk, akkor megnézzük, hogy mi is ez a Chkalovskiy, lehet-e ott valamit egerészni, van-e értelme ide visszajönni jó időben. A két reptér kb 6-8 km távolságban van egymástól, így kora délután, amikor végeztünk a múzeumozással, átugrottunk ide.
Chkalovskiyra vonatkozóan nem találtunk értelmes spotter segédletet. Egy helyi spottert sikerült csak korábban utolérni a neten, aki annyit írt, hogy a fényképezéssel nincs probléma, a katonák nem zargatnak, nyugodtan lehet fotózni. (Azóta ez egyébként sokszorosan megdőlt…) A neten fellelhető videók, fényképek, valamint a Google.Earth és Street view segítségével próbáltuk belőni a helyeket, ami egész jól össze is jött.
A repülőtérnek két párhuzamos, 30-12-es irányú pályája van. A kétezer-tízes évek első felében a 30R/12L 3000 m hosszú és 100 m széles (!) pálya volt használatban, mert a másikon egy sok éves újjáépítést végeztek. A Google.Earth fotói alapján 2018 után jelentek meg a guminyomok ezen a pályán. Ez 3600 m hosszú és 60 m széles.
A pálya 12-es, észak-keleti végénél egy elég nagy forgalmú főút van. Az út egyik oldalán a kerítés, míg a másik oldalán egy mező van. Nagyjából pont ugyanaz a szituáció mint pl. Kecskeméten a 44-es főútnál. Az 1-es pont délután használható, amolyan patakpartos leszállók fotózhatók innen. Van itt egy benzinkút, ahol az autót le lehet lerakni, vagy innen akár be is lehet hajtani a mezőre. (Van kitaposott autó nyomsáv, ez a Google Earth-ön is látszik). Utólag talán azt mondom, hogy szerencsésebb a mezőre behajtani, és balra elfordulva a bokros résznél állni, mert ott nincs annyira szem előtt az ember. Nekünk itt egyszer sem volt problémánk, de soha nem lehet tudni, hogy a benzinkútról épp mikor ki fog beszólni a rendőrségre. A hellyel az a baj, hogy itt még sajnos a gépek kicsit magasan vannak, és picit alattuk is van az ember, még a 12L-re érkezők esetén is. 12R érkezőt itt egyszer sem láttam, de valószínűleg jobb is, mert borzasztó hasasak lehetnek. Ha az úton tovább megyünk, akkor a kettes ponthoz érünk, ami nyáron kora reggel lehet jó, de itt sose voltunk. Tulajdonképpen a négy túrából egyszer sem voltunk kint reggel, mert a fény csak néhány órára jó, utána tengelyes lesz, és a katonai reptereken ritka, hogy korán reggel nagy mozgás lenne.
A 30-as pályavégnél több lehetőség van, mert egy mezős, erdős terület veszi körbe, a közelben pedig csak egy kis, inkább nyaralókkal teli falu van. 2015 áprilisában épp a kerítés cseréjét csinálták, illetve a reptértől délre.
Akkor a hosszas bevezető után nézzük, hogy mi is történt az első délután. Szóval a legnagyobb trágya időben, olyan 2 óra körül sikerült megérkeznünk az 1. ponthoz, hogy nekiálljunk várni. Szerencsére az eső legalább elállt, és a távolban némi javulás jeleit is véltük felfedezni. Megmondom őszintén, hogy én hosszú és unalmas várakozásra számítottam, de néhány perc múlva már hallottuk is az első gép hangját. Egy MI-8-s géppár volt. Az egyik egy zöld terepszínű, a másik Rossiya alapszínű volt. Gyakorló/kiképző repülést csináltak, mert folyamatosan rótták az iskolaköröket, és általában olyan 10-15 percenként tértek vissza a pont fölé. Fotót csak azért nem rakok fel, mert később sikerült őket naposan is megcsinálni. Aztán mikor már kellőképpen kezdtük unni a heliket, akkor végre megjöttek a merevszárnyúak is. Egy óra alatt két AN-26 érkezett. Ha jól emlékszem, akkor az egyik több iskolakört is megtett.
Airline: Russian Air Force
Type: Antonov An26KPA
Reg.: RA-46704
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 16. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy12L – Petrol station
Ezt a gépet a képek alapján előző évben festették át erre Russia-s színre. Előtte felirat nélküli Aeroflot csíkos festése volt.
Ez a gép az Orosz Belügyminisztériumhoz tartozik. Itt nem mi voltunk rossz helyen, hanem a navigátor szúrt el valamit. Ez ugyanonnan készült, mint az előbbi AN-26. Nagyon alacsony volt a felhőalap, mert a gép hangját jóval előbb hallottuk, mint a gépet, aztán egyszer csak kibukott a felhők közül, de sokkal arrébb, mint kellett volna. Szerintem ekkor szembesült vele a személyzet, hogy rossz helyen vannak, és próbáltak hirtelen korrigálni a hibát. Én személy szerint nem emlékszem, hogy bármikor is láttam volna ilyen közel a touchdown-hoz ilyen intenzív „S” kanyaros manővert:
Airline: Ministry of Internal Affairs Russia
Type: Antonov An26
Reg.: RF-56305
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 16. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy12L – Petrol station
A két gép lejött, a Minyók is leszálltak, úgyhogy azon kezdünk el tanakodni, hogy így 16:00 óra magasságában, biztos lassan vége a napnak, lejár a szolgálat. Új repülés tuti nem lesz, már csak a kiértékelő breafing-ek zajlanak. Aztán egyszer csak a másik irányból egymás után elment két Ancsa. A második a korábban lejött szürke, kacskaringózó gép volt.
Airline: Russian Air Force
Type: Antonov An26
Reg.: RF-90310
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 16. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy12L – Petrol station
Úgy voltunk vele, hogy még olyan 3 óra van naplementéig, és talán akkor lesz még repülés, ezért ha már irányt váltottak, akkor nézzünk körül a 30-as pályavégnél is. Nyugisan autókázunk a másik hely felé, mikor a távolban erős füstcsíkot láttunk meg. Egyszerre üvöltöttünk fel, és kezdtünk el szidni mindent és mindenkit. De főleg az oroszokat… Ott ültünk 2-3 órát a mezőn, igazán értelmes gépet nem is láttunk, és amikor a túra első igazán nagy fogását tudnák meglőni, akkor is elbukjuk egy rohadt iránycsere miatt. Én mint az állat nyomtam a gázt a bérelt lomha Nissannak, hogy legalább annyira közel jussunk, hogy lássuk, hogy pontosan milyen gépet is tol a füstcsík, de túl messze volt, nem értük el… Én egyébként meg vagyok győződve róla (a sziluett és fényei alapján), hogy Tu-134 volt!
A 3. pontot céloztuk meg. Ide úgy lehet bejönni, hogy Kishkino üdülő jellegű falun áthajt az ember, majd jobbra egy kis földúton megy el a kerítésig. Mi a nagy, fáktól megtisztított területen átmentünk, és a kocsival a kerítés közelében álltunk meg. A kerítés tömör betonpalánk, őrtornyok nincsenek, tehát bentről abszolút nincs az ember szem előtt. Itt több kisebb-nagyobb domb is volt, amikre felmászva a kerítés fölött tudott fotózni az ember. Elvileg be lehet menni a 4. pontig (sávig) is, sok video kerül innen fel, de mi itt nem voltam egyszer sem. Ide már csak gyalog lehet bemenni, de úgy voltunk vele, hogy nem kockáztatjuk meg, hogy egy 1 km gyaloglás után az erdőben szarrá ázzunk, illetve kockázatosnak is ítéltük meg, hogy eltávolodjunk az autótól. Egyébként meg arról se volt infónk, hogy ott hogy lehet fotózni. Mivel nem volt létránk, ezért nem akartuk megkockáztatni, hogy begyalogolunk 20 percet, és ott derül ki, hogy ott (már) nincsenek dombok vagy fák, amikről fotózni lehetne. A harmadik érv meg az volt, hogy nagyon pezsgett a levegő. Még a levegőben lévő gépek is pezsegtek, így ha bemegyünk, és a pályán gurulókat lövünk, akkor jó eséllyel csak digitális szemetet gyártunk, mert az aktív pálya és a kerítés között ugye még ott volt a másik is pálya is, ami hatványozottan erősíti annak esélyét, hogy pezsegni fognak a képek.
A 3. pontnak az az egy hibája van, hogy elég messze van a 30R pályához képest, simán kell az APS-C 300 mm. Aki akar, az innen dél-kelet felé el tud menni, és amikor a kerítés elfordul balra, akkor be tud menni a pálya alá, patakpartos stílusú képekért.
Körbejártuk a területet, és megtaláltuk a 3. pontot, majd felmásztunk a földhányások egyikére, ahonnan be lehetett látni a bázisra. Finoman szólva is besza-behu a sor, amit bent áll:
A Roscosmos gépek. Ők az asztronauta szekció:
2015 már messze van így 2026-ból visszanézve, de hogy el tudjuk helyezni a reptéren látott gépek különlegességét: 2009-ben volt utoljára az EU-ba IL-86-os és Tu-154B-2 járat, és kb. 2011ben voltak az utolsó civil Tu-154M utasszállító gépek, Tu-134-ből pedig akkor már kb. 10 éve nem láttunk aktív példányt Európában.
Kisebb várakozás után a finale-en megjelent egy Tu-154, ráadásul B2-es!!! Mint kiderült ez is gyakorolt, mert a küszöb felett gázt adott, és továbbment. Ezek után hallottuk meg az AI-20-as hajtóművek felpörgését, majd nem sokra rá ki is gurult egy IL-18! Istenem, utoljára 2005ben láttam aktív IL-18-at. Nem gondoltam, hogy valaha is láthatok még ilyet. Fotót nem lehetett róla csinálni, mert iszonyat messze volt a pályavég, de még így is hatalmas élmény volt látni. A gép felszállás után kifordult, majd eltűnt a szemünk elől, de nem sokra rá megláttunk base-en, és már fordult is rá a pályára! Van Isten! A gép nem elment, hanem csatlakozott a „tuötöshöz”, és nekiállt ő is a megközelítések gyakorolásához, így szorgalmasan gyártották az iskolaköröket. És ekkor jött a csoda! Valahogy elkezdett szétnyílni a zárt felhőzet, és a résen keresztül kisütött a nap, de csak egy kis sávban, és egy szivárvány is megjelent!!! Úgy tűnt, hogy a gép és a fénycsík metszeni fogják egymást, de az a fél perc, amíg a pár mérföldre lévő gép ideér egy örökkévalóságnak tűnt. Az, hogy 2015-ben egy napos, fekete felhős és szivárványos hátteres IL-18-as fotóra van esély egyszerűen hihetetlen volt. Utoljára spotterkedés miatt az adrenalin szintem talán 1999-ban volt ennyire magas, amikor Bécsben egy Saudi B743 miatt kellett izgulni.
Airline: Russian Air Force - 223rd Flight Unit State
Type: Ilyushin IL-18D
Reg.: RA-75496
Date: 17th of April 2015
Airport: CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy
Spot: rwy30R - Kishkino
Photographer: Balázs Mészáros
A neten fellelhető képek alapján, sajnos pont az előző évben szedték le róla a nagy Aeroflott feliratot. Na az lett volna az igazi retro, ha még úgy sikerül elkapni!
Ahogy elment a gép, rögtön utána megjelent a Tu-154 is. A nap még ugyan sütött, de határozottan elkezdett arrébb csúszni a lyuk, és szivárvány is teljesen elhalványodott. Nagyon necces volt, hogy a nagytuskó még napos lesz-e egyáltalán. Szerencsére oldalról még pont elérte a fény! És milyen háttérrel!
Airline: Russian Air Force - 223rd Flight Unit State
Type: Tupolev Tu-154B-2
Reg.: RA-85605
Date: 17th of April 2015
Airport: CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy
Spot: rwy30R - Kishkino
Photographer: Balázs Mészáros
A lajstromok alapján aznap délután a 223. szállító századnak volt kiképző repülése.
A kijelzőn elnézegetve a fotókat a két gépről, én úgy voltam vele, hogy akár haza is mehetünk, a túra sikeresnek van nyilvánítva!
A felhőzet visszazárt teljesen, a két gép meg leszállt, és már elkezdett szürkülődni, ezért úgy döntöttünk, hogy a szállás felé vesszük az irányt. Mivel péntekre kisebb javulást írtak az időjárásban, ezért nem volt kérdés számunkra, hogy ide vissza kell jönni! Ha jól emlékszem, akkor péntekre Vnukovo volt betervezve, de úgy voltunk vele, ha itt ilyen korrektül lehet itt fotózni, és ilyen szintű gépmozgások vannak (néhány óra alatt 2 Mi-8, 3 An-26, 1 Tu-134, 1 Tu-154, 1IL-18), akkor bármilyen gép repülhet ami bent van a bázison, nekünk pénteken itt a helyünk, és magasról leszarjuk, hogy milyen Transaero 744-et vagy UTair 762-t bukunk VKO-n!
Chkalovskiyra vonatkozóan nem találtunk értelmes spotter segédletet. Egy helyi spottert sikerült csak korábban utolérni a neten, aki annyit írt, hogy a fényképezéssel nincs probléma, a katonák nem zargatnak, nyugodtan lehet fotózni. (Azóta ez egyébként sokszorosan megdőlt…) A neten fellelhető videók, fényképek, valamint a Google.Earth és Street view segítségével próbáltuk belőni a helyeket, ami egész jól össze is jött.
A repülőtérnek két párhuzamos, 30-12-es irányú pályája van. A kétezer-tízes évek első felében a 30R/12L 3000 m hosszú és 100 m széles (!) pálya volt használatban, mert a másikon egy sok éves újjáépítést végeztek. A Google.Earth fotói alapján 2018 után jelentek meg a guminyomok ezen a pályán. Ez 3600 m hosszú és 60 m széles.
A pálya 12-es, észak-keleti végénél egy elég nagy forgalmú főút van. Az út egyik oldalán a kerítés, míg a másik oldalán egy mező van. Nagyjából pont ugyanaz a szituáció mint pl. Kecskeméten a 44-es főútnál. Az 1-es pont délután használható, amolyan patakpartos leszállók fotózhatók innen. Van itt egy benzinkút, ahol az autót le lehet lerakni, vagy innen akár be is lehet hajtani a mezőre. (Van kitaposott autó nyomsáv, ez a Google Earth-ön is látszik). Utólag talán azt mondom, hogy szerencsésebb a mezőre behajtani, és balra elfordulva a bokros résznél állni, mert ott nincs annyira szem előtt az ember. Nekünk itt egyszer sem volt problémánk, de soha nem lehet tudni, hogy a benzinkútról épp mikor ki fog beszólni a rendőrségre. A hellyel az a baj, hogy itt még sajnos a gépek kicsit magasan vannak, és picit alattuk is van az ember, még a 12L-re érkezők esetén is. 12R érkezőt itt egyszer sem láttam, de valószínűleg jobb is, mert borzasztó hasasak lehetnek. Ha az úton tovább megyünk, akkor a kettes ponthoz érünk, ami nyáron kora reggel lehet jó, de itt sose voltunk. Tulajdonképpen a négy túrából egyszer sem voltunk kint reggel, mert a fény csak néhány órára jó, utána tengelyes lesz, és a katonai reptereken ritka, hogy korán reggel nagy mozgás lenne.
A 30-as pályavégnél több lehetőség van, mert egy mezős, erdős terület veszi körbe, a közelben pedig csak egy kis, inkább nyaralókkal teli falu van. 2015 áprilisában épp a kerítés cseréjét csinálták, illetve a reptértől délre.
Akkor a hosszas bevezető után nézzük, hogy mi is történt az első délután. Szóval a legnagyobb trágya időben, olyan 2 óra körül sikerült megérkeznünk az 1. ponthoz, hogy nekiálljunk várni. Szerencsére az eső legalább elállt, és a távolban némi javulás jeleit is véltük felfedezni. Megmondom őszintén, hogy én hosszú és unalmas várakozásra számítottam, de néhány perc múlva már hallottuk is az első gép hangját. Egy MI-8-s géppár volt. Az egyik egy zöld terepszínű, a másik Rossiya alapszínű volt. Gyakorló/kiképző repülést csináltak, mert folyamatosan rótták az iskolaköröket, és általában olyan 10-15 percenként tértek vissza a pont fölé. Fotót csak azért nem rakok fel, mert később sikerült őket naposan is megcsinálni. Aztán mikor már kellőképpen kezdtük unni a heliket, akkor végre megjöttek a merevszárnyúak is. Egy óra alatt két AN-26 érkezett. Ha jól emlékszem, akkor az egyik több iskolakört is megtett.
Airline: Russian Air Force
Type: Antonov An26KPA
Reg.: RA-46704
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 16. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy12L – Petrol station
Ezt a gépet a képek alapján előző évben festették át erre Russia-s színre. Előtte felirat nélküli Aeroflot csíkos festése volt.
Ez a gép az Orosz Belügyminisztériumhoz tartozik. Itt nem mi voltunk rossz helyen, hanem a navigátor szúrt el valamit. Ez ugyanonnan készült, mint az előbbi AN-26. Nagyon alacsony volt a felhőalap, mert a gép hangját jóval előbb hallottuk, mint a gépet, aztán egyszer csak kibukott a felhők közül, de sokkal arrébb, mint kellett volna. Szerintem ekkor szembesült vele a személyzet, hogy rossz helyen vannak, és próbáltak hirtelen korrigálni a hibát. Én személy szerint nem emlékszem, hogy bármikor is láttam volna ilyen közel a touchdown-hoz ilyen intenzív „S” kanyaros manővert:
Airline: Ministry of Internal Affairs Russia
Type: Antonov An26
Reg.: RF-56305
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 16. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy12L – Petrol station
A két gép lejött, a Minyók is leszálltak, úgyhogy azon kezdünk el tanakodni, hogy így 16:00 óra magasságában, biztos lassan vége a napnak, lejár a szolgálat. Új repülés tuti nem lesz, már csak a kiértékelő breafing-ek zajlanak. Aztán egyszer csak a másik irányból egymás után elment két Ancsa. A második a korábban lejött szürke, kacskaringózó gép volt.
Airline: Russian Air Force
Type: Antonov An26
Reg.: RF-90310
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 16. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy12L – Petrol station
Úgy voltunk vele, hogy még olyan 3 óra van naplementéig, és talán akkor lesz még repülés, ezért ha már irányt váltottak, akkor nézzünk körül a 30-as pályavégnél is. Nyugisan autókázunk a másik hely felé, mikor a távolban erős füstcsíkot láttunk meg. Egyszerre üvöltöttünk fel, és kezdtünk el szidni mindent és mindenkit. De főleg az oroszokat… Ott ültünk 2-3 órát a mezőn, igazán értelmes gépet nem is láttunk, és amikor a túra első igazán nagy fogását tudnák meglőni, akkor is elbukjuk egy rohadt iránycsere miatt. Én mint az állat nyomtam a gázt a bérelt lomha Nissannak, hogy legalább annyira közel jussunk, hogy lássuk, hogy pontosan milyen gépet is tol a füstcsík, de túl messze volt, nem értük el… Én egyébként meg vagyok győződve róla (a sziluett és fényei alapján), hogy Tu-134 volt!
A 3. pontot céloztuk meg. Ide úgy lehet bejönni, hogy Kishkino üdülő jellegű falun áthajt az ember, majd jobbra egy kis földúton megy el a kerítésig. Mi a nagy, fáktól megtisztított területen átmentünk, és a kocsival a kerítés közelében álltunk meg. A kerítés tömör betonpalánk, őrtornyok nincsenek, tehát bentről abszolút nincs az ember szem előtt. Itt több kisebb-nagyobb domb is volt, amikre felmászva a kerítés fölött tudott fotózni az ember. Elvileg be lehet menni a 4. pontig (sávig) is, sok video kerül innen fel, de mi itt nem voltam egyszer sem. Ide már csak gyalog lehet bemenni, de úgy voltunk vele, hogy nem kockáztatjuk meg, hogy egy 1 km gyaloglás után az erdőben szarrá ázzunk, illetve kockázatosnak is ítéltük meg, hogy eltávolodjunk az autótól. Egyébként meg arról se volt infónk, hogy ott hogy lehet fotózni. Mivel nem volt létránk, ezért nem akartuk megkockáztatni, hogy begyalogolunk 20 percet, és ott derül ki, hogy ott (már) nincsenek dombok vagy fák, amikről fotózni lehetne. A harmadik érv meg az volt, hogy nagyon pezsgett a levegő. Még a levegőben lévő gépek is pezsegtek, így ha bemegyünk, és a pályán gurulókat lövünk, akkor jó eséllyel csak digitális szemetet gyártunk, mert az aktív pálya és a kerítés között ugye még ott volt a másik is pálya is, ami hatványozottan erősíti annak esélyét, hogy pezsegni fognak a képek.
A 3. pontnak az az egy hibája van, hogy elég messze van a 30R pályához képest, simán kell az APS-C 300 mm. Aki akar, az innen dél-kelet felé el tud menni, és amikor a kerítés elfordul balra, akkor be tud menni a pálya alá, patakpartos stílusú képekért.
Körbejártuk a területet, és megtaláltuk a 3. pontot, majd felmásztunk a földhányások egyikére, ahonnan be lehetett látni a bázisra. Finoman szólva is besza-behu a sor, amit bent áll:
A Roscosmos gépek. Ők az asztronauta szekció:
2015 már messze van így 2026-ból visszanézve, de hogy el tudjuk helyezni a reptéren látott gépek különlegességét: 2009-ben volt utoljára az EU-ba IL-86-os és Tu-154B-2 járat, és kb. 2011ben voltak az utolsó civil Tu-154M utasszállító gépek, Tu-134-ből pedig akkor már kb. 10 éve nem láttunk aktív példányt Európában.
Kisebb várakozás után a finale-en megjelent egy Tu-154, ráadásul B2-es!!! Mint kiderült ez is gyakorolt, mert a küszöb felett gázt adott, és továbbment. Ezek után hallottuk meg az AI-20-as hajtóművek felpörgését, majd nem sokra rá ki is gurult egy IL-18! Istenem, utoljára 2005ben láttam aktív IL-18-at. Nem gondoltam, hogy valaha is láthatok még ilyet. Fotót nem lehetett róla csinálni, mert iszonyat messze volt a pályavég, de még így is hatalmas élmény volt látni. A gép felszállás után kifordult, majd eltűnt a szemünk elől, de nem sokra rá megláttunk base-en, és már fordult is rá a pályára! Van Isten! A gép nem elment, hanem csatlakozott a „tuötöshöz”, és nekiállt ő is a megközelítések gyakorolásához, így szorgalmasan gyártották az iskolaköröket. És ekkor jött a csoda! Valahogy elkezdett szétnyílni a zárt felhőzet, és a résen keresztül kisütött a nap, de csak egy kis sávban, és egy szivárvány is megjelent!!! Úgy tűnt, hogy a gép és a fénycsík metszeni fogják egymást, de az a fél perc, amíg a pár mérföldre lévő gép ideér egy örökkévalóságnak tűnt. Az, hogy 2015-ben egy napos, fekete felhős és szivárványos hátteres IL-18-as fotóra van esély egyszerűen hihetetlen volt. Utoljára spotterkedés miatt az adrenalin szintem talán 1999-ban volt ennyire magas, amikor Bécsben egy Saudi B743 miatt kellett izgulni.
Airline: Russian Air Force - 223rd Flight Unit State
Type: Ilyushin IL-18D
Reg.: RA-75496
Date: 17th of April 2015
Airport: CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy
Spot: rwy30R - Kishkino
Photographer: Balázs Mészáros
A neten fellelhető képek alapján, sajnos pont az előző évben szedték le róla a nagy Aeroflott feliratot. Na az lett volna az igazi retro, ha még úgy sikerül elkapni!
Ahogy elment a gép, rögtön utána megjelent a Tu-154 is. A nap még ugyan sütött, de határozottan elkezdett arrébb csúszni a lyuk, és szivárvány is teljesen elhalványodott. Nagyon necces volt, hogy a nagytuskó még napos lesz-e egyáltalán. Szerencsére oldalról még pont elérte a fény! És milyen háttérrel!
Airline: Russian Air Force - 223rd Flight Unit State
Type: Tupolev Tu-154B-2
Reg.: RA-85605
Date: 17th of April 2015
Airport: CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy
Spot: rwy30R - Kishkino
Photographer: Balázs Mészáros
A lajstromok alapján aznap délután a 223. szállító századnak volt kiképző repülése.
A kijelzőn elnézegetve a fotókat a két gépről, én úgy voltam vele, hogy akár haza is mehetünk, a túra sikeresnek van nyilvánítva!
A felhőzet visszazárt teljesen, a két gép meg leszállt, és már elkezdett szürkülődni, ezért úgy döntöttünk, hogy a szállás felé vesszük az irányt. Mivel péntekre kisebb javulást írtak az időjárásban, ezért nem volt kérdés számunkra, hogy ide vissza kell jönni! Ha jól emlékszem, akkor péntekre Vnukovo volt betervezve, de úgy voltunk vele, ha itt ilyen korrektül lehet itt fotózni, és ilyen szintű gépmozgások vannak (néhány óra alatt 2 Mi-8, 3 An-26, 1 Tu-134, 1 Tu-154, 1IL-18), akkor bármilyen gép repülhet ami bent van a bázison, nekünk pénteken itt a helyünk, és magasról leszarjuk, hogy milyen Transaero 744-et vagy UTair 762-t bukunk VKO-n!
Re: 2015-2019 CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy Airport
2026.02.25. 03:39
Fuhh Bal... ezt így mind kora reggel, éhgyomorra?! 
Nem hittem, hogy 2026-ban Il-18-al, meg Tu-154-el kapcsolatos túrabeszámolót fogok olvasni... Állat!
Nem hittem, hogy 2026-ban Il-18-al, meg Tu-154-el kapcsolatos túrabeszámolót fogok olvasni... Állat!
Re: 2015-2019 CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy Airport
2026.02.26. 18:22
És még mik lesznek!
Re: 2015-2019 CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy Airport
2026.02.26. 19:37
Még este a szálláson átnéztük az összes időjárás előrejelző oldalt, és kielemeztük, hogy reggel ugyan még szar idő várható, de délutánra komoly esély lesz arra, hogy felszakadozik a felhőzet, úgyhogy nem is siettük el az indulást. Úgy időzítettünk, hogy forgalomtól függően 9-10 körül azért érjünk ki. Ha jó képeket nem is csinálunk még délelőtt, de legalább elnézegetjük, és elhallgatjuk az orosz vasakat.
Már nem jártunk messze a reptértől, amikor a fák fölött egy szürke-kék Tu-134-et láttunk elmenni. Bíztunk benne, hogy ez nem azt jelenti, hogy az aznapi néhány repülésből az egyiket buktuk, hanem, hogy egy jó jel a mai napra, és a gép néhány óra múlva vissza is fog térni. Mivel egész napra északi szelet írtak, ezért egyből a 30-as pályavéghez mentünk. A korábbi napok esőzése után kicsit offródozni kellett a kocsival, meg komoly itinert kellett csinálni, hogy úgy vágjunk át a sártengeren, hogy ne ott süllyedjen el a kocsi. Végül megoldottuk, az autó takarítása meg úgysem a mi dolgunk…
Szóval lecuccoltunk a kerítés mellett, és nekiálltunk várni. Felmászva a kis dombra végignézve a benti sort, megállapítottuk, hogy tegnap délután óta bizony komoly gépmozgások voltak. Egyrészt hiányzott egy Roscosmos-os Tu-134, és egy mellette álló IL-76, viszont jött egy Kazah Határőrséges (Berkut State Company) Tu-154.
Az első említésre méltó esemény az volt, hogy a május 8-i díszszemlére készülő Sztrizsi (MIG-29) és a Russzkije Vityazi (SU-27) vegyes kötelék a gyakorlórepülésük során egy nem túl alacsony áthúzással beköszönt a bázisnak.
A távolban a 30L pályavégen (vagy inkább pontosabban a 12R elejénél) álló egyszázadnyi SU-25 és néhány MIG-29 körül kezdtek el mozgolódni, majd kezdtek neki a repülésnek. Négy SU-25 (2 UB és két együléses) és két MIG-29UB gurult ki, és kezdtek neki az egész délelőtt tartó repülésnek. Kicsit csalódott voltam, mert ugye olyan infónk volt, hogy egy nap általában egy egységnél vannak repülések. Bár én szeretem a vadászokat, és nagy kincsnek számít egy orosz SU-25 a gyűjteményben, de mégiscsak jobban örültünk volna, ha bombázó növendékeknek vagy az asztronautáknak lett volna kiképzésük aznap, mondjuk Tu-134-gyel.
Egész délelőtt rótták az iskolaköröket, hol csak megközelítéssel, hol touch and go-val, hol full landinggel egybekötve. Egy idő után már kissé unalmasak voltak, de azért elnézegettük őket. Olyanok voltak, mint amikor az ember nyugat-európai civil reptéren a Lufthansa A320-at lát. Ha már túrán van az ember, akkor meglövi, de mégsem ez vágyai netovábbja!
Airline: Russian Air Force
Type: Sukhoi Su-25SM Frogfoot
Reg.: RF-93050 - red 21
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R – Kishkino
Airline: Russian Air Force
Type: Sukhoi Su-25UM Frogfoot
Reg.: RF-91982 - red 96
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
A pálya viszonylag messze van a ponttól, és a gépek is kicsik, úgyhogy erősen meg kell vágni a 300mm-rel készült képeket is. (2015-ben még úgy voltam vele hogy szódával elmennek, ma már a digitális minőség miatt inkább csak emlékképnek jók.)
Airline: Russian Air Force
Type: MiG-29UM
Reg.: RF-92192 - Blue 16
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R – Kishkino
Airline: Russian Air Force
Type: MiG-29UM
Reg.: RF-92802 - Blue 10
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Érdekes, hogy polgári lajstrom is volt a gépeken. Igaz, hogy az Orosz Légierő lajstroma, de szokatlan, hogy harci gépekre teszik.
Az idő még nagyon trágya volt, amikor a távolban hosszú füstcsík jelent meg! „IL-18, és nem a tegnapi Aeroflot csíkos!!!” Örömködtünk még a legszarabb fények ellenére is!
Airline: Russian Air Force - 223rd Flight Unit State
Type: Ilyusin IL-18
Reg.: RA-75516
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Ez a gép nem gyakorolt, leszállt, és a beállt az állóhelyére. Sajnos...
Végre elkezdett felszakadozni a felhőzet, és a reptéren is kezdett beindulni az élet, majd szép lassan kezdtek kigurulni a gépek. Aznapi első komoly indulónk egy Rossiya színű Tu-134 volt, sajnos ő el is távozott.
Aztán egy tüskés IL-18 volt a következő! Mielőtt a szakértők megszólnának, gyorsan pontosítok, hogy egy IL-22M Bizon elektronikai felderítő gurult ki felszálláshoz. Aztán ő is eltűnt a viszonylag alacsony felhők között, de a hangját időről időre hallottuk a fejünk felett. Valószínűleg pont feletti gyakorlást csinált, és néha 1-1 lyukban láttuk is a sziluettjét, úgyhogy biztosak voltunk benne, hogy ma még látjuk itt őt leszállni. Csak győzzük kivárni...!
Közben az úton jött egy srác, aki amolyan spotterforma volt. Köszöntünk is neki, és próbáltunk szóba elegyedni vele, de sajnos egy szót sem beszélt angolul. Annyit sikerült kideríteni a kézzel-lábbal történő kommunikáció során, hogy ő videózik, és a Youtube-ra szokott feltölteni, és a 4. ponthoz megy épp be. A tegnapi posztban leírtak miatt mi úgy döntöttünk, hogy nem tartunk vele, bár nem lett volna rossz, ha egy helyivel vagyunk, ha esetleg mégis valamilyen rendőri zaklatásba futnánk bele. Az mindenesetre megnyugtatott, hogy nagy gond nem lehet a fotózással, ha a helyi spotterek is így jelen vannak.
Bő fél óra után végre megjelent a final-en az IL-22, és leszálláshoz helyezkedett be. Szerencsére nem szállt le, (mert nem volt rajta fény), hanem a pályaküszöbnél gázt adott, és tovább ment, majd elkezdte gyártani a köröket. Végül több bejövetelnél is szépen kisütött rá a nap!
Airline: Russian Air Force
Type: Ilyusin IL-22M
Reg.: RA-75925
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Idővel aztán jöttek a többiek is. A tegnap megismert MI-8-as páros, a zöld és a Rossiya színű gép is nekiállt a kiképző repüléseknek, illetve egy L-410-es is úgy döntött, hogy kiveszi a részét az aznapi gyakorló feladatokból. A 6 harci gép, az IL-22, a 2 Minyó és az L-410 folyamatos iskolakörözése egész jó kis műsort szolgáltatott. Szerencsére mindenkire jutott olyan bejövetel, amikor sütött rá a nap!
Airline: Russian Air Force
Type: Mil Mi-8AMT-1
Reg.: RF-19038
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Erre elfelejtettek bármiféle lajstromot írni.
Airline: Russian Air Force
Type: Mil Mi-8
Reg.: ???
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Érdekesség, hogy ezen a gépen sincs semmilyen azonosító. Megkockáztatom, hogy akár az is lehet, hogy ezek a gépek részt vehettek a 2014-es krími annektálásban, ahol emlékezetes volt, hogy azonosító nélküli katonák foglalták el az ukrán félszigetet. Az orosz zászló elképzelhető, hogy ez után került fel rá.
Airline: Russian Air Force
Type: Let L-410
Reg.: ???
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Nem gondoltam volna, hogy életem során valaha is elhangzanak ilyen szavak a szavak a számból, de a sokadik IL-22-es iskolakör után már untam kicsit. Vérszemet kaptam, valami újat akartam, úgyhogy Zsoltival megbeszéltük, hogy elmegyünk a kerítés mentén jobbra, hogy a saroknál balra befordulva besétáljunk kicsit pályatengely irányába, hogy változatosság kedvéért más szögből is meglőjük a gépet, amolyan patakpartos szögben is.
A mező távolabbi pontjain mindig láttunk valamilyen mozgást. Hol egy földmunkagép dolgozott a távolban, hol néhány munkásnak látszó fazon jött-ment. Néhány perccel korábban a falu felöl egy fehér „Kockalada” jött, ami megállt a kerítés mellett, tőlünk viszonylag messzebb. Néha kiszállt belőle négy ember, néha visszaültek. Aztán mikor várható volt, hogy hamarosan megint jön az IL-22, elindultunk Zsoltival a kerítésvég felé. Peti maradt a kocsinál, mert neki videóra nem túl jó a patakpartos stílus, és nem látszik a talajfogás. A Lada pont ott állt, ahol mi is elhaladtunk, az egyszerű munkásnak látszó emberek pedig beszélgettek mellette. Nyakunkban a fényképezővel sétáltunk el mellettük, és illedelmesen köszöntünk. Ők valamit elkezdtek magyarázni nekünk, de mi csak széttárt karra mondtuk nekik, hogy „Nyepanyimájú” (nem értem) meg, hogy „Vengrí” (magyar), de ők továbbra is magyaráztak nekünk, miközben az egyik srác bal és jobb kezének mutató és középső ujjaival kettős keresztet, hashtaget (#) mutatott. (Abban az időben még nem volt divat a hashtage, úgyhogy biztos, nem azt jelentette. Mivel esélytelen volt, hogy megértsük egymást ezért viszlátot intettünk és sietősre vettük a figurát, mert a távolban megjelent az IL-22.
Airline: Russian Air Force
Type: Ilyusin IL-22M
Reg.: RA-75925
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Épphogy megcsináltuk a gépet, megjelent mellettünk a Lada, és kiszállt belőle három ember. Az egyik Zsoltihoz ment oda, a másik meg hozzám jött. A felém közelítő csávó elég agresszíven lépet fel. Közvetlenül beleállt az arcomba, és hangosan magyarázott nekem, már-már üvöltött. Én először oroszul mondtam neki, hogy nem értem, magyar vagyok, aztán már magyarul kezdtem neki visszaszólni, de a csávó csak egyre jobban hergelte magát. Én már felkészültem rá, hogy itt ütésváltás lesz, de mivel se Zsolti, se én nem vagyunk utcai harcosok, lelki szemeim előtt láttam, hogy a 4 orosz munkással való összetűzésnek ránk nézve rossz vége lesz. Végül annyit kérdeztem tőle, hogy „Foto problem?” Ő meg rákezdett, hogy „Problem, problem!” Na gondoltam, hogy akkor ezek valami önkéntes rendőrt játszanak, úgyhogy jobb, ha nem vitatkozunk velük tovább, hanem otthagyjuk őket. Szerencsére nem jöttek utánunk, mi pedig visszamentünk a kocsihoz, folytatni a spottingolást. Aztán pár perccel később láttuk, hogy a Lada kerítésen belül, a reptér területén kolbászol. Rájöttünk, hogy ezek a kerítés építésén dolgozó munkások lehettek, aki épp befelé tartottak a reptérre, és valahol a távolban lévő, már megbontott kerítésen mentek be. A későbbiekre vonatkozóan nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget az esetnek. Pedig valószínűleg azt volt, és itt kellett volna olajra lépni…
Miközben folyamatosan rótták a köröket a fent lévő gyakorló gépek, egyre másra voltak indulók is. Ha jól emlékszem két An-72/74, egy An-26, és még 3-4 Tu-134 ment el. Ráadásul mindegyik más színű, és nem volt köztük két egyforma! Mivel nagyon távol volt a 30R pályavég, ezért mi csak retinával fotóztunk, Peti csinált róluk videót. Volt egy gép, amit nagyon vártunk, a kazah Tu-154-et. Egész délelőtt szerelték, és többször elhúzták hajtóművezni. Aztán dél körül végre elindult, és felszállt a 30R-ról. Nagyon bíztunk benne, hogy a több órás hajtóműszerelés után most egy berepülés jön, és 1-2 óra múlva jön is vissza. Sajnos nem így lett. A gép elment, de órák múlva sem jött vissza. (Abban az időben még nem volt gyakorlat, hogy helyi telefonkártyát vegyünk, hogy tudjunk netezni, így vakon voltunk teljesen a forgalommal és időjárással kapcsolatban.)
Egyik induló Tu-134-gyel - ráadásul pont az egyik hosszúorrú, bombázó kiképzésre átalakított Tu-134UB-L-lel - végül valamelyest szerencsénk lett. Bár a szél nem indokolta (azaz később sem váltottak irányt), de ezt 12L-ről engedték el. Néhányan még emlékszünk rá, hogy a kistuskó nem volt egy emelkedő világbajnok, de a háromezres pályavégtől nem messze, már csak ilyen hasfotót lehetett csinálni.
Airline: Russian Ministry of Internal Affairs
Type: Tu-134UB-L
Reg.: RF-66049
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw12L - Kishkino
A gép érdekessége, hogy nem a légierőhöz tartozik, hanem a belügyminisztériumhoz, pedig az UB-L változat a Tu-22M gépek személyzetének kiképzésére lett kifejlesztve. Ugyanolyan hosszú orrot csináltak neki, mint a bombázó gépnek. El tudom képzelni, hogy a légierőnek már nem kellett a gép, ezért átvette a belügyminisztérium, és átalakították sima utasszállító gépnek.
Kora délutánra ezzel együtt már 6 Tu-134 szállt fel a bázisról, bár még egyik sem jött vissza. Én már a szemem előtt láttam, ahogy egymás után sorolnak be leszálláshoz a legszebb délutáni fényekben…
Közben az IL-22 (napközbeni többszöri pihenők mellett) szorgalmasan rótta az újabb köröket, ahogy mi meg rendületlenül fotóztuk is őt. Sokadjára jött a gép, de úgy voltam vele, hogy rohadjon le a kezem, és köpjem le magam, ha 2015-ben nem fotózok le egy napos IL-18-at, még akkor is, ha az aznap már a sokadik.
Lassan megéhezve, beültünk a kocsiba kajálni. Épp megterítettem a műszerfalon, amikor közvetlenül mellettünk a kerítésen 5-6 méteres elkülönítésekkel 4-5 katona kezdett átmászni.
„Ó, hogy a jó büdös ku… nyát neki!” Ezt most rohadtul megszívtuk! Rögtön tudtuk, hogy most nagy gáz van… Zsolti is volt már ilyen szituációban, és Petivel mi is éltük már ezt át Iránban, ezért tudtuk, hogy mi következik. Én a gépből a kártyát gyorsan kivettem, zsebre vágtam, a gépet meg azzal a lendülettel dugtam be az ülés alá. A katonák természetesen oda jöttek, és körbevették az autót, mi pedig kiszálltunk. Próbáltunk kommunikálni velük, de ők nem beszéltek angolul, úgyhogy csak mutogatták, hogy ne menjünk sehova, várjunk. Pár perc múlva megjelent egy katonai terepjáró. Feltehetően ugyanott jött ki a reptérről, ahol a Lada bement. Egy tiszt szállt ki belőle. Sajnos ő sem beszélt se angolul, se németül. Megint jött az activitizés. Elkérték az útleveleket, átnéztek az összes papírunkat, illetve kocsit is. Egyértelműen a fényképezőket keresték. Belenéztek a videóba és a képekbe is, a tiszt pedig többször telefonált valakinek. Egymás között beszélgetve aztán szép lassan összeraktuk, hogy mi történt. Peti elmondta, hogy a Ladás eset után kb. másfél órával látta ezt a terepjárót keresztbe átszáguldani a reptéren, ami abba az irányba ment, amerre a Lada is lehetett. Meg akarta is említeni a dolgot, de végül nem értékelte annyira fontosnak, mivel neki is csak utólag állt össze történet. Nyilvánvalóan a Ladás köcsögök bementek dolgozni a reptérre, és szóltak ott valami katonának, hogy oroszul nem beszélő külföldiek vannak a kerítés mellett, és a gépeket fotózzák…
Egyszer aztán egyik kiskatona odabökte nekünk, hogy „Spion”. Ekkor levert minket a víz, hogy kémnek néznek minket! Azonnal rávágtuk, hogy „Nyet spion, nyet spion!!!” Nem sokra rá a tiszt végre kibökte az egyetlen angol szót amit ismert: „Planespotters”! Hála az égnek, nagy kő esett le a szívemről! Legalább tudják, hogy kik vagyunk, miről is van szó, ismerhetik a hobbit, és így talán nem rögtön, statáriális úton fognak itt helyben agyonlőni, hanem legalább valami hosszas bírósági eljárás során rónak majd ki ránk néhány év börtönt! A tiszt, aki egyébként nagyon normális volt, még azt is meg merném kockáztatni, hogy kedves is volt elmutogatta, hogy akkor lehet velük fáradni! Petinek és Zsoltinak a terepjáróba kellett beülni, hozzám pedig 3 katonát ültettek be azzal, hogy kövessem a dzsipet. A falukon át a főúton keresztül vittek a reptér főbejáratához. Az út során volt időm végiggondolni, hogy mekkora f@..ok is vagyunk, hogy hogy lehettünk ilyen könnyelműek: gyakorlatilag egy (már akkor is az ukránokkal) hadban álló ország katonai repülőtere mellett kémkedéssel felérő tevékenységet folytatunk. Ráadásul mindenféle megelőző óvintézkedés nélkül! (Pl. nem állunk órákig ugyanott nyílt terepen, csak akkor szállunk ki a kocsiból, ha jön valami, a képeket folyamatosan lementjük, a kártyákat rendszeresen cseréljük, helyi spotter/kísérő nélkül nem fotózunk, stb.) Rég volt már az iráni vagy ahhoz hasonló kalandunk, úgyhogy elkényelmesedtünk a nyugat-európai spottingolások alatt, pedig a világ sok helyén ezt a hobbit nagyon nem nézik jó szemmel.
Elértük a főkaput. A kocsit a bejárat mellett leparkoltatták, minket meg bekísértek a kapu mellett lévő őrség épületébe. Az ügyeletes tiszt irodájába vittek, ahol leültettek minket, és türelmesen vártuk a sorsunkat. Az ajtó nyitva volt, és ahogy láttuk, elég nagy volt a nyüzsgés. Volt, hogy benéztek hozzánk, volt aki mosolygott, sőt volt aki teával is kínált, úgyhogy azt kell mondjam, hogy meglepően kedvesek voltak. Aztán néhány katonával együtt bejött az a tiszt, aki kint volt értünk a terepjáróval. A fényképezőmet kezdte el nézegetni. Mint kiderült neki Canon 50D-je van (nekem akkor 70D-m), és nagyon kíváncsi volt a 70-300L-es obimra is, úgyhogy (természetesen) odaadtam neki, hadd ismerkedjen vele. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy a gép lesz a váltságdíjunk, hogy elengedjenek!
Végre az egyik tiszt már beszélt angolul, és ráadásul kifejezetten szépen, és jól. Egy harminc körüli „srác” volt. Próbálta magát nagyon szigorúan és keményen előadni, de nekem az volt az érzésem, hogy ezt tudatosan játsza. Elkezdtünk vele beszélgetni. Elmondtuk neki, hogy kik-mik vagyunk, hogy tegnap Vnukovon voltunk, holnap Domodedovora megyünk, és hogy ez a hobbink, stb. Ő megértette, de elmondta, hogy ez katonai reptér, és ez a fajta fotózás itt tilos, nyilván ugyanúgy mint nálunk. Mi mondtuk, hogy természetesen nem tudtuk, hogy tilos, otthon ezt szabad, meg, hogy a neten egy csomó fénykép meg video van a reptérről, sőt néhány éve még rámpás fotózás is volt itt angol spottereknek. Emlékezett is az eseményre a tiszt, de azt mondta, hogy az egy speciális engedély keretében volt, nekünk viszont most olyanunk nincs! Mondtuk, hogy adjon egy netkapcsolatos számítógépet, és megmutatjuk neki, hogy mennyi fotó van a reptérről és gépekről, de sajnos nem tudott adni. Érdekes módon azt is kérdezte, hogy nem vagyunk e lengyelek, vagy esetleg hazafelé nem-e Lengyelország felé megyünk. Látszik, hogy nagyon nincsenek jóban a lengyelekkel. Aztán végignézték a két fényképezőgépen lévő képeket és a videokamera felvételeit is. Gyenge próbálkozás lett volna részemről, ha azt mondom, hogy én nem fotóztam, és ezért nincs is kártya a gépben, ezért beraktam az SD kártyát, és úgy adtam oda a gépet. Az ÜTI azt mondta, hogy majd valamilyen parancsnok fog dönteni, hogy mi legyen, addig viszont várnunk kell, és elment.
Hamarosan megjött a válasz: Minden olyan képet ki kell törölni, amin látszik a gép lajstromjele, mivel ez alapján beazonosíthatóak a gépek, ami pedig olyan információ, ami biztonsági kockázatot jelent. Én ekkor megnyugodtam, mert ezek szerint a kártyát nem kobozzák el, és tudtam, hogy a törölt képeket könnyen vissza lehet hívni. Hogy ne legyen nekik gyanús, hogy a sima törlés semmilyen komoly veszteséget nem okoz nekünk, ezért nagyon fájdalmas arccal álltunk neki. Egy-egy jobban sikerült fényképnél külön rákérdeztem, hogy muszáj-e ezt is kitörölni? Meglepő módon azt válaszolta a tiszt, hogy nem muszáj, de gyorsan hozzá is tette, hogy ez esetben viszont itt töltjük az éjszakát! Ezek után nem volt több kérdésem… Amikor kész voltunk, én nyújtottam a gépet, hogy ellenőrizzék le, de azt mondták, hogy nem szükséges, elhiszik. Ez meglepő volt. Ráadásul Petinek sem kellett a videót kitörölni, mert nem közelített rá a lajstromokra, így azokkal nem is volt gond, pedig a talajfogásoknál szinte mindig látszódott, hogy helyileg hol készültek a felvételek, és milyen gépek állnak a bázison. Ezek után visszaadták a papírjainkat, és közölték, hogy elmehetünk, de a repülőtér környékén még egyszer ne próbáljunk meg fotózni! Mi illedelmesen megköszöntük, hogy elengednek, és egy papírra leírtam nekik a Russianplanes.net címét, azzal, hogy higgyék el, és nézzék majd meg, hogy rengeteg nyilvános kép van itt a bázisról.
Beültünk a kocsiba, és lassan kezdtünk felszabadulni. Végül hála az égnek viszonylag simán megúsztuk az eset, de ugyanekkora esélyjel lehetett volna sokkal komolyabb problémánk is. Elkezdtünk tanakodni, hogy akkor most mi legyen. Naplemente előtt egy órával, tiszta gyönyörű napos időben itt vagyunk, és nem tudunk fotózni. A legközelebbi reptér Seremetyevo volt, de ha át is érünk annyi idő alatt, mint amit a GPS írt, akkor is max 10-15 percünk lett volna. Mivel az ebéd kimaradt, így egy közeli shaurmást (gyrosost) választottunk kajáláshoz, ahonnan még néhány a bázisról felszálló gépet is lehetett látni. Én személy szerint rohadt ideges voltam, mert a túra legszebb fényeiben, a legkülönlegesebb gépeket buktuk azon a délután. Amikor bent voltunk, akkor a hang alapján szerintem egy Tu-134 tuti, hogy megjött, amíg meg kint voltunk a büfénél, addig láttunk egy IL-76-ost és egy An-72-est lejönni, valamint egy Tu-154-est elmenni. És ezen kívül biztos, hogy volt még jó néhány gépmozgás, gondolom a napközben elment Tu-134-esekből is jött vissza néhány.
Úgy voltam vele, hogy egy alaposabb felkészülést követően ide még visszatértek. Lesz ami lesz, olyan gépek vannak itt, amik megérik egy újabb előállítás kockázatát!
Néhány video, amit ott csináltunk.
12-es irányos hely:
https://www.youtube.com/watch?v=fPkHeSR ... e=youtu.be
30-as pályához spotter hely:
https://youtu.be/AzD070GIzHg
Peti videója a második napról:
https://www.youtube.com/watch?v=cJBXMKv-Cg4
Már nem jártunk messze a reptértől, amikor a fák fölött egy szürke-kék Tu-134-et láttunk elmenni. Bíztunk benne, hogy ez nem azt jelenti, hogy az aznapi néhány repülésből az egyiket buktuk, hanem, hogy egy jó jel a mai napra, és a gép néhány óra múlva vissza is fog térni. Mivel egész napra északi szelet írtak, ezért egyből a 30-as pályavéghez mentünk. A korábbi napok esőzése után kicsit offródozni kellett a kocsival, meg komoly itinert kellett csinálni, hogy úgy vágjunk át a sártengeren, hogy ne ott süllyedjen el a kocsi. Végül megoldottuk, az autó takarítása meg úgysem a mi dolgunk…
Szóval lecuccoltunk a kerítés mellett, és nekiálltunk várni. Felmászva a kis dombra végignézve a benti sort, megállapítottuk, hogy tegnap délután óta bizony komoly gépmozgások voltak. Egyrészt hiányzott egy Roscosmos-os Tu-134, és egy mellette álló IL-76, viszont jött egy Kazah Határőrséges (Berkut State Company) Tu-154.
Az első említésre méltó esemény az volt, hogy a május 8-i díszszemlére készülő Sztrizsi (MIG-29) és a Russzkije Vityazi (SU-27) vegyes kötelék a gyakorlórepülésük során egy nem túl alacsony áthúzással beköszönt a bázisnak.
A távolban a 30L pályavégen (vagy inkább pontosabban a 12R elejénél) álló egyszázadnyi SU-25 és néhány MIG-29 körül kezdtek el mozgolódni, majd kezdtek neki a repülésnek. Négy SU-25 (2 UB és két együléses) és két MIG-29UB gurult ki, és kezdtek neki az egész délelőtt tartó repülésnek. Kicsit csalódott voltam, mert ugye olyan infónk volt, hogy egy nap általában egy egységnél vannak repülések. Bár én szeretem a vadászokat, és nagy kincsnek számít egy orosz SU-25 a gyűjteményben, de mégiscsak jobban örültünk volna, ha bombázó növendékeknek vagy az asztronautáknak lett volna kiképzésük aznap, mondjuk Tu-134-gyel.
Egész délelőtt rótták az iskolaköröket, hol csak megközelítéssel, hol touch and go-val, hol full landinggel egybekötve. Egy idő után már kissé unalmasak voltak, de azért elnézegettük őket. Olyanok voltak, mint amikor az ember nyugat-európai civil reptéren a Lufthansa A320-at lát. Ha már túrán van az ember, akkor meglövi, de mégsem ez vágyai netovábbja!
Airline: Russian Air Force
Type: Sukhoi Su-25SM Frogfoot
Reg.: RF-93050 - red 21
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R – Kishkino
Airline: Russian Air Force
Type: Sukhoi Su-25UM Frogfoot
Reg.: RF-91982 - red 96
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
A pálya viszonylag messze van a ponttól, és a gépek is kicsik, úgyhogy erősen meg kell vágni a 300mm-rel készült képeket is. (2015-ben még úgy voltam vele hogy szódával elmennek, ma már a digitális minőség miatt inkább csak emlékképnek jók.)
Airline: Russian Air Force
Type: MiG-29UM
Reg.: RF-92192 - Blue 16
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R – Kishkino
Airline: Russian Air Force
Type: MiG-29UM
Reg.: RF-92802 - Blue 10
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Érdekes, hogy polgári lajstrom is volt a gépeken. Igaz, hogy az Orosz Légierő lajstroma, de szokatlan, hogy harci gépekre teszik.
Az idő még nagyon trágya volt, amikor a távolban hosszú füstcsík jelent meg! „IL-18, és nem a tegnapi Aeroflot csíkos!!!” Örömködtünk még a legszarabb fények ellenére is!
Airline: Russian Air Force - 223rd Flight Unit State
Type: Ilyusin IL-18
Reg.: RA-75516
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Ez a gép nem gyakorolt, leszállt, és a beállt az állóhelyére. Sajnos...
Végre elkezdett felszakadozni a felhőzet, és a reptéren is kezdett beindulni az élet, majd szép lassan kezdtek kigurulni a gépek. Aznapi első komoly indulónk egy Rossiya színű Tu-134 volt, sajnos ő el is távozott.
Aztán egy tüskés IL-18 volt a következő! Mielőtt a szakértők megszólnának, gyorsan pontosítok, hogy egy IL-22M Bizon elektronikai felderítő gurult ki felszálláshoz. Aztán ő is eltűnt a viszonylag alacsony felhők között, de a hangját időről időre hallottuk a fejünk felett. Valószínűleg pont feletti gyakorlást csinált, és néha 1-1 lyukban láttuk is a sziluettjét, úgyhogy biztosak voltunk benne, hogy ma még látjuk itt őt leszállni. Csak győzzük kivárni...!
Közben az úton jött egy srác, aki amolyan spotterforma volt. Köszöntünk is neki, és próbáltunk szóba elegyedni vele, de sajnos egy szót sem beszélt angolul. Annyit sikerült kideríteni a kézzel-lábbal történő kommunikáció során, hogy ő videózik, és a Youtube-ra szokott feltölteni, és a 4. ponthoz megy épp be. A tegnapi posztban leírtak miatt mi úgy döntöttünk, hogy nem tartunk vele, bár nem lett volna rossz, ha egy helyivel vagyunk, ha esetleg mégis valamilyen rendőri zaklatásba futnánk bele. Az mindenesetre megnyugtatott, hogy nagy gond nem lehet a fotózással, ha a helyi spotterek is így jelen vannak.
Bő fél óra után végre megjelent a final-en az IL-22, és leszálláshoz helyezkedett be. Szerencsére nem szállt le, (mert nem volt rajta fény), hanem a pályaküszöbnél gázt adott, és tovább ment, majd elkezdte gyártani a köröket. Végül több bejövetelnél is szépen kisütött rá a nap!
Airline: Russian Air Force
Type: Ilyusin IL-22M
Reg.: RA-75925
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Idővel aztán jöttek a többiek is. A tegnap megismert MI-8-as páros, a zöld és a Rossiya színű gép is nekiállt a kiképző repüléseknek, illetve egy L-410-es is úgy döntött, hogy kiveszi a részét az aznapi gyakorló feladatokból. A 6 harci gép, az IL-22, a 2 Minyó és az L-410 folyamatos iskolakörözése egész jó kis műsort szolgáltatott. Szerencsére mindenkire jutott olyan bejövetel, amikor sütött rá a nap!
Airline: Russian Air Force
Type: Mil Mi-8AMT-1
Reg.: RF-19038
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Erre elfelejtettek bármiféle lajstromot írni.
Airline: Russian Air Force
Type: Mil Mi-8
Reg.: ???
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Érdekesség, hogy ezen a gépen sincs semmilyen azonosító. Megkockáztatom, hogy akár az is lehet, hogy ezek a gépek részt vehettek a 2014-es krími annektálásban, ahol emlékezetes volt, hogy azonosító nélküli katonák foglalták el az ukrán félszigetet. Az orosz zászló elképzelhető, hogy ez után került fel rá.
Airline: Russian Air Force
Type: Let L-410
Reg.: ???
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Nem gondoltam volna, hogy életem során valaha is elhangzanak ilyen szavak a szavak a számból, de a sokadik IL-22-es iskolakör után már untam kicsit. Vérszemet kaptam, valami újat akartam, úgyhogy Zsoltival megbeszéltük, hogy elmegyünk a kerítés mentén jobbra, hogy a saroknál balra befordulva besétáljunk kicsit pályatengely irányába, hogy változatosság kedvéért más szögből is meglőjük a gépet, amolyan patakpartos szögben is.
A mező távolabbi pontjain mindig láttunk valamilyen mozgást. Hol egy földmunkagép dolgozott a távolban, hol néhány munkásnak látszó fazon jött-ment. Néhány perccel korábban a falu felöl egy fehér „Kockalada” jött, ami megállt a kerítés mellett, tőlünk viszonylag messzebb. Néha kiszállt belőle négy ember, néha visszaültek. Aztán mikor várható volt, hogy hamarosan megint jön az IL-22, elindultunk Zsoltival a kerítésvég felé. Peti maradt a kocsinál, mert neki videóra nem túl jó a patakpartos stílus, és nem látszik a talajfogás. A Lada pont ott állt, ahol mi is elhaladtunk, az egyszerű munkásnak látszó emberek pedig beszélgettek mellette. Nyakunkban a fényképezővel sétáltunk el mellettük, és illedelmesen köszöntünk. Ők valamit elkezdtek magyarázni nekünk, de mi csak széttárt karra mondtuk nekik, hogy „Nyepanyimájú” (nem értem) meg, hogy „Vengrí” (magyar), de ők továbbra is magyaráztak nekünk, miközben az egyik srác bal és jobb kezének mutató és középső ujjaival kettős keresztet, hashtaget (#) mutatott. (Abban az időben még nem volt divat a hashtage, úgyhogy biztos, nem azt jelentette. Mivel esélytelen volt, hogy megértsük egymást ezért viszlátot intettünk és sietősre vettük a figurát, mert a távolban megjelent az IL-22.
Airline: Russian Air Force
Type: Ilyusin IL-22M
Reg.: RA-75925
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30R - Kishkino
Épphogy megcsináltuk a gépet, megjelent mellettünk a Lada, és kiszállt belőle három ember. Az egyik Zsoltihoz ment oda, a másik meg hozzám jött. A felém közelítő csávó elég agresszíven lépet fel. Közvetlenül beleállt az arcomba, és hangosan magyarázott nekem, már-már üvöltött. Én először oroszul mondtam neki, hogy nem értem, magyar vagyok, aztán már magyarul kezdtem neki visszaszólni, de a csávó csak egyre jobban hergelte magát. Én már felkészültem rá, hogy itt ütésváltás lesz, de mivel se Zsolti, se én nem vagyunk utcai harcosok, lelki szemeim előtt láttam, hogy a 4 orosz munkással való összetűzésnek ránk nézve rossz vége lesz. Végül annyit kérdeztem tőle, hogy „Foto problem?” Ő meg rákezdett, hogy „Problem, problem!” Na gondoltam, hogy akkor ezek valami önkéntes rendőrt játszanak, úgyhogy jobb, ha nem vitatkozunk velük tovább, hanem otthagyjuk őket. Szerencsére nem jöttek utánunk, mi pedig visszamentünk a kocsihoz, folytatni a spottingolást. Aztán pár perccel később láttuk, hogy a Lada kerítésen belül, a reptér területén kolbászol. Rájöttünk, hogy ezek a kerítés építésén dolgozó munkások lehettek, aki épp befelé tartottak a reptérre, és valahol a távolban lévő, már megbontott kerítésen mentek be. A későbbiekre vonatkozóan nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget az esetnek. Pedig valószínűleg azt volt, és itt kellett volna olajra lépni…
Miközben folyamatosan rótták a köröket a fent lévő gyakorló gépek, egyre másra voltak indulók is. Ha jól emlékszem két An-72/74, egy An-26, és még 3-4 Tu-134 ment el. Ráadásul mindegyik más színű, és nem volt köztük két egyforma! Mivel nagyon távol volt a 30R pályavég, ezért mi csak retinával fotóztunk, Peti csinált róluk videót. Volt egy gép, amit nagyon vártunk, a kazah Tu-154-et. Egész délelőtt szerelték, és többször elhúzták hajtóművezni. Aztán dél körül végre elindult, és felszállt a 30R-ról. Nagyon bíztunk benne, hogy a több órás hajtóműszerelés után most egy berepülés jön, és 1-2 óra múlva jön is vissza. Sajnos nem így lett. A gép elment, de órák múlva sem jött vissza. (Abban az időben még nem volt gyakorlat, hogy helyi telefonkártyát vegyünk, hogy tudjunk netezni, így vakon voltunk teljesen a forgalommal és időjárással kapcsolatban.)
Egyik induló Tu-134-gyel - ráadásul pont az egyik hosszúorrú, bombázó kiképzésre átalakított Tu-134UB-L-lel - végül valamelyest szerencsénk lett. Bár a szél nem indokolta (azaz később sem váltottak irányt), de ezt 12L-ről engedték el. Néhányan még emlékszünk rá, hogy a kistuskó nem volt egy emelkedő világbajnok, de a háromezres pályavégtől nem messze, már csak ilyen hasfotót lehetett csinálni.
Airline: Russian Ministry of Internal Affairs
Type: Tu-134UB-L
Reg.: RF-66049
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 17. of April 2015
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw12L - Kishkino
A gép érdekessége, hogy nem a légierőhöz tartozik, hanem a belügyminisztériumhoz, pedig az UB-L változat a Tu-22M gépek személyzetének kiképzésére lett kifejlesztve. Ugyanolyan hosszú orrot csináltak neki, mint a bombázó gépnek. El tudom képzelni, hogy a légierőnek már nem kellett a gép, ezért átvette a belügyminisztérium, és átalakították sima utasszállító gépnek.
Kora délutánra ezzel együtt már 6 Tu-134 szállt fel a bázisról, bár még egyik sem jött vissza. Én már a szemem előtt láttam, ahogy egymás után sorolnak be leszálláshoz a legszebb délutáni fényekben…
Közben az IL-22 (napközbeni többszöri pihenők mellett) szorgalmasan rótta az újabb köröket, ahogy mi meg rendületlenül fotóztuk is őt. Sokadjára jött a gép, de úgy voltam vele, hogy rohadjon le a kezem, és köpjem le magam, ha 2015-ben nem fotózok le egy napos IL-18-at, még akkor is, ha az aznap már a sokadik.
Lassan megéhezve, beültünk a kocsiba kajálni. Épp megterítettem a műszerfalon, amikor közvetlenül mellettünk a kerítésen 5-6 méteres elkülönítésekkel 4-5 katona kezdett átmászni.
„Ó, hogy a jó büdös ku… nyát neki!” Ezt most rohadtul megszívtuk! Rögtön tudtuk, hogy most nagy gáz van… Zsolti is volt már ilyen szituációban, és Petivel mi is éltük már ezt át Iránban, ezért tudtuk, hogy mi következik. Én a gépből a kártyát gyorsan kivettem, zsebre vágtam, a gépet meg azzal a lendülettel dugtam be az ülés alá. A katonák természetesen oda jöttek, és körbevették az autót, mi pedig kiszálltunk. Próbáltunk kommunikálni velük, de ők nem beszéltek angolul, úgyhogy csak mutogatták, hogy ne menjünk sehova, várjunk. Pár perc múlva megjelent egy katonai terepjáró. Feltehetően ugyanott jött ki a reptérről, ahol a Lada bement. Egy tiszt szállt ki belőle. Sajnos ő sem beszélt se angolul, se németül. Megint jött az activitizés. Elkérték az útleveleket, átnéztek az összes papírunkat, illetve kocsit is. Egyértelműen a fényképezőket keresték. Belenéztek a videóba és a képekbe is, a tiszt pedig többször telefonált valakinek. Egymás között beszélgetve aztán szép lassan összeraktuk, hogy mi történt. Peti elmondta, hogy a Ladás eset után kb. másfél órával látta ezt a terepjárót keresztbe átszáguldani a reptéren, ami abba az irányba ment, amerre a Lada is lehetett. Meg akarta is említeni a dolgot, de végül nem értékelte annyira fontosnak, mivel neki is csak utólag állt össze történet. Nyilvánvalóan a Ladás köcsögök bementek dolgozni a reptérre, és szóltak ott valami katonának, hogy oroszul nem beszélő külföldiek vannak a kerítés mellett, és a gépeket fotózzák…
Egyszer aztán egyik kiskatona odabökte nekünk, hogy „Spion”. Ekkor levert minket a víz, hogy kémnek néznek minket! Azonnal rávágtuk, hogy „Nyet spion, nyet spion!!!” Nem sokra rá a tiszt végre kibökte az egyetlen angol szót amit ismert: „Planespotters”! Hála az égnek, nagy kő esett le a szívemről! Legalább tudják, hogy kik vagyunk, miről is van szó, ismerhetik a hobbit, és így talán nem rögtön, statáriális úton fognak itt helyben agyonlőni, hanem legalább valami hosszas bírósági eljárás során rónak majd ki ránk néhány év börtönt! A tiszt, aki egyébként nagyon normális volt, még azt is meg merném kockáztatni, hogy kedves is volt elmutogatta, hogy akkor lehet velük fáradni! Petinek és Zsoltinak a terepjáróba kellett beülni, hozzám pedig 3 katonát ültettek be azzal, hogy kövessem a dzsipet. A falukon át a főúton keresztül vittek a reptér főbejáratához. Az út során volt időm végiggondolni, hogy mekkora f@..ok is vagyunk, hogy hogy lehettünk ilyen könnyelműek: gyakorlatilag egy (már akkor is az ukránokkal) hadban álló ország katonai repülőtere mellett kémkedéssel felérő tevékenységet folytatunk. Ráadásul mindenféle megelőző óvintézkedés nélkül! (Pl. nem állunk órákig ugyanott nyílt terepen, csak akkor szállunk ki a kocsiból, ha jön valami, a képeket folyamatosan lementjük, a kártyákat rendszeresen cseréljük, helyi spotter/kísérő nélkül nem fotózunk, stb.) Rég volt már az iráni vagy ahhoz hasonló kalandunk, úgyhogy elkényelmesedtünk a nyugat-európai spottingolások alatt, pedig a világ sok helyén ezt a hobbit nagyon nem nézik jó szemmel.
Elértük a főkaput. A kocsit a bejárat mellett leparkoltatták, minket meg bekísértek a kapu mellett lévő őrség épületébe. Az ügyeletes tiszt irodájába vittek, ahol leültettek minket, és türelmesen vártuk a sorsunkat. Az ajtó nyitva volt, és ahogy láttuk, elég nagy volt a nyüzsgés. Volt, hogy benéztek hozzánk, volt aki mosolygott, sőt volt aki teával is kínált, úgyhogy azt kell mondjam, hogy meglepően kedvesek voltak. Aztán néhány katonával együtt bejött az a tiszt, aki kint volt értünk a terepjáróval. A fényképezőmet kezdte el nézegetni. Mint kiderült neki Canon 50D-je van (nekem akkor 70D-m), és nagyon kíváncsi volt a 70-300L-es obimra is, úgyhogy (természetesen) odaadtam neki, hadd ismerkedjen vele. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy a gép lesz a váltságdíjunk, hogy elengedjenek!
Végre az egyik tiszt már beszélt angolul, és ráadásul kifejezetten szépen, és jól. Egy harminc körüli „srác” volt. Próbálta magát nagyon szigorúan és keményen előadni, de nekem az volt az érzésem, hogy ezt tudatosan játsza. Elkezdtünk vele beszélgetni. Elmondtuk neki, hogy kik-mik vagyunk, hogy tegnap Vnukovon voltunk, holnap Domodedovora megyünk, és hogy ez a hobbink, stb. Ő megértette, de elmondta, hogy ez katonai reptér, és ez a fajta fotózás itt tilos, nyilván ugyanúgy mint nálunk. Mi mondtuk, hogy természetesen nem tudtuk, hogy tilos, otthon ezt szabad, meg, hogy a neten egy csomó fénykép meg video van a reptérről, sőt néhány éve még rámpás fotózás is volt itt angol spottereknek. Emlékezett is az eseményre a tiszt, de azt mondta, hogy az egy speciális engedély keretében volt, nekünk viszont most olyanunk nincs! Mondtuk, hogy adjon egy netkapcsolatos számítógépet, és megmutatjuk neki, hogy mennyi fotó van a reptérről és gépekről, de sajnos nem tudott adni. Érdekes módon azt is kérdezte, hogy nem vagyunk e lengyelek, vagy esetleg hazafelé nem-e Lengyelország felé megyünk. Látszik, hogy nagyon nincsenek jóban a lengyelekkel. Aztán végignézték a két fényképezőgépen lévő képeket és a videokamera felvételeit is. Gyenge próbálkozás lett volna részemről, ha azt mondom, hogy én nem fotóztam, és ezért nincs is kártya a gépben, ezért beraktam az SD kártyát, és úgy adtam oda a gépet. Az ÜTI azt mondta, hogy majd valamilyen parancsnok fog dönteni, hogy mi legyen, addig viszont várnunk kell, és elment.
Hamarosan megjött a válasz: Minden olyan képet ki kell törölni, amin látszik a gép lajstromjele, mivel ez alapján beazonosíthatóak a gépek, ami pedig olyan információ, ami biztonsági kockázatot jelent. Én ekkor megnyugodtam, mert ezek szerint a kártyát nem kobozzák el, és tudtam, hogy a törölt képeket könnyen vissza lehet hívni. Hogy ne legyen nekik gyanús, hogy a sima törlés semmilyen komoly veszteséget nem okoz nekünk, ezért nagyon fájdalmas arccal álltunk neki. Egy-egy jobban sikerült fényképnél külön rákérdeztem, hogy muszáj-e ezt is kitörölni? Meglepő módon azt válaszolta a tiszt, hogy nem muszáj, de gyorsan hozzá is tette, hogy ez esetben viszont itt töltjük az éjszakát! Ezek után nem volt több kérdésem… Amikor kész voltunk, én nyújtottam a gépet, hogy ellenőrizzék le, de azt mondták, hogy nem szükséges, elhiszik. Ez meglepő volt. Ráadásul Petinek sem kellett a videót kitörölni, mert nem közelített rá a lajstromokra, így azokkal nem is volt gond, pedig a talajfogásoknál szinte mindig látszódott, hogy helyileg hol készültek a felvételek, és milyen gépek állnak a bázison. Ezek után visszaadták a papírjainkat, és közölték, hogy elmehetünk, de a repülőtér környékén még egyszer ne próbáljunk meg fotózni! Mi illedelmesen megköszöntük, hogy elengednek, és egy papírra leírtam nekik a Russianplanes.net címét, azzal, hogy higgyék el, és nézzék majd meg, hogy rengeteg nyilvános kép van itt a bázisról.
Beültünk a kocsiba, és lassan kezdtünk felszabadulni. Végül hála az égnek viszonylag simán megúsztuk az eset, de ugyanekkora esélyjel lehetett volna sokkal komolyabb problémánk is. Elkezdtünk tanakodni, hogy akkor most mi legyen. Naplemente előtt egy órával, tiszta gyönyörű napos időben itt vagyunk, és nem tudunk fotózni. A legközelebbi reptér Seremetyevo volt, de ha át is érünk annyi idő alatt, mint amit a GPS írt, akkor is max 10-15 percünk lett volna. Mivel az ebéd kimaradt, így egy közeli shaurmást (gyrosost) választottunk kajáláshoz, ahonnan még néhány a bázisról felszálló gépet is lehetett látni. Én személy szerint rohadt ideges voltam, mert a túra legszebb fényeiben, a legkülönlegesebb gépeket buktuk azon a délután. Amikor bent voltunk, akkor a hang alapján szerintem egy Tu-134 tuti, hogy megjött, amíg meg kint voltunk a büfénél, addig láttunk egy IL-76-ost és egy An-72-est lejönni, valamint egy Tu-154-est elmenni. És ezen kívül biztos, hogy volt még jó néhány gépmozgás, gondolom a napközben elment Tu-134-esekből is jött vissza néhány.
Úgy voltam vele, hogy egy alaposabb felkészülést követően ide még visszatértek. Lesz ami lesz, olyan gépek vannak itt, amik megérik egy újabb előállítás kockázatát!
Néhány video, amit ott csináltunk.
12-es irányos hely:
https://www.youtube.com/watch?v=fPkHeSR ... e=youtu.be
30-as pályához spotter hely:
https://youtu.be/AzD070GIzHg
Peti videója a második napról:
https://www.youtube.com/watch?v=cJBXMKv-Cg4
Re: 2015-2019 CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy Airport
2026.02.26. 21:49
Ez nagyon komoly volt! Jöhet még!
Re: 2015-2019 CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy Airport
2026.03.01. 21:22
Besza-behu sorozat!
Re: 2015-2019 CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy Airport
2026.03.03. 23:02
Köszi! Van ott még, ahonnan ezek jöttek!
Re: 2015-2019 CKL/UUMU - Moscow Chkalovskiy Airport
2026.03.03. 23:15
2017
2016-os évem elég sűrűre sikeredett spotter szempontból, így nem fért bele, hogy még Moszkvába is visszamenjek, de a kis incidens miatt nem is volt ez tervben. Viszont a sok régi orosz vas csak piszkálta az agyam, ezért ’17 év elején elkezdett motoszkálni a gondolat, hogy csak vissza kéne menni Chkalovskiyba.
Nézegetve az interneten a moszkvai képeket, meg keresgélve a lehetőségeket, futottunk bele az Army rendezvénysorozatba. Az orosz főváros környékén 3 jelentősebb repülős esemény szokott lenni. (Leszámítva a győzelem napi áthúzásokat.) A MAKS, amit Zukovskiy reptéren szoktak megrendezni kétévente nyáron, aztán a tveri reptér nyílt napja, és Kubinkán az Army, amit minden év augusztusának második felében szoktak megtartani. Ez utóbbinál mindig az adott év évszámát teszik a rendezvény elnevezésébe. Logikusan abban az évben Army 2017 néven futott ez az esemény. Ez egy alapvetően szárazföldi fegyverbemutató és vásár, amit Kubinkától nem messze egy lőtéren rendeznek meg. Kb. mint nálunk a BNV, csak fegyverekkel. A több napos rendezvényen naponta tartanak néhány légibemutatót is, az orosz hadiipartól megvásárolható repülőgépekkel. Ilyenkor viszont megnyitják a kubinkai légibázist, amolyan nyílt nap jelleggel összehúzzák a reptéren található gépeket egy sorba, és a légierőben szolgáló majdnem összes gépből elhoznak 1-2 példányt statikus bemutatóra. Ennek az eseménynek a beszámolóját majd egy másik túrabeszámoló keretében ejtem meg… Hasonlóan a MAKS-hoz itt is rengeteg külföldi repülésbarát és spotter jön össze. Ezen a héten a többi moszkvai reptér környéken is sok fotóssal lehet összetalálkozni. Úgy döntöttünk, hogy egy 5 napos túrát betervezünk erre az eseményre. Polonyi Tomi, Pásztor Zoli, Gordos Árpi és Vilmányi Gabesz alkotta 5 fős csapat szerveződött.
Két rosszabb előjele volt a túrának. Az egyik az, hogy a moszkvai régió legcsapadékosabb hónapja az augusztus, a másik pedig az, hogy találtunk egy hírt, ami egy viszonylag nagyobb nemzetközi vízhangot is keltett, mégpedig azt, hogy 2016-ban letartóztattak egy amerikai spottert Chkalovskiyn. Úgy látszik, hogy ő rosszabbul járt, mint mi... :-O
Ebben az évben is Wizziarrel mentünk, és ugyanúgy megint autót béreltünk. Annyi fejlődés volt az előző túrához képest, hogy már normális áron lehetett kártyát venni a telóba, így már nem csak a szálláson, hanem napközben is volt netünk. Tegyük hozzá, hogy Chkalovskiyn ez sok előnyt nem jelent, mert a forgalom jó ha 5-10%-a látszik csak a radaron.
Sajnos a csapadékos időjárás bejött. Az 5 napos túra alatt nem sokszor láttuk a napot. Legendák szerint a katonai reptereken kedden és csütörtökön vannak a legmozgalmasabb napok, mert ilyenkor vannak a kiképző repülések. Alapvetően nem értek ezzel egyet, de a többiek hittek ebben, úgyhogy a szerda-vasárnap túrából csütörtök jutott CKL-re. Azóta már kielemeztem, hogy augusztus nem csak a csapadékossága miatt nem jó, hanem mert a szél a nyár második felében jellemzően déli, ezért 12-es irány az uralkodó, ami a hasas fotók mellett a fény miatt sem ideális, mert minél laposabban süt a nap, annál jobban hátulról kapják a gépek a fotonokat. Reggel a benzinkút melletti mező felé vettük az irányt. Kiindulva a 2 évvel ezelőtti történetből, meg az amerikai letartóztatási ügyéből, most már jóval óvatosabbak voltunk. A benzinkúttól nem messze találtunk egy kis földutat, ami a mezőre egy sűrű fás részen keresztül vezetett, így olyan helyen tudtuk hagyni az autót, amit szinte sehonnan nem lehetett látni. Innen gyalogoltunk be olyan helyre, ahol meg lehetett bújni. Egy bokros részen telepedtünk le. Szerencsére a fű elég magas volt, így piknikezős figurában abszolút láthatatlanok voltunk.
Így kezdtük meg a hosszú várakozást:
Elég nehezen indult be a nap, picit többet vártunk, de aztán csak-csak bejöttek a gépek.
Kezdjük rögtön egy Tu-154-gyel. Ez szerencsére M-es volt. A B2-est 2 éve ugye sikerült kipipálni. Sajnos pont nem sütött a nap, amikor közel jött, csak így távol rajta fény.
Airline: Russian Air Force – 223th Flight Unit
Type: Tu-154M
Reg.: RA-85041
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30L – Petrol Station
An-26-ból nem volt hiány. Hiába más-más szürke a kettő, ennél azért izgalmasabbra vágytunk.
Airline: Russian Air Force
Type: An-26RT
Reg.: RF-36002 – Red 31
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30L – Petrol Station
Airline: Russian Air Force
Type: An-26RT
Reg.: RF-36008 – Red 25
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30L – Petrol Station
Végre jött valami szépség is. Russia-s Tu-134! Egy fokkal nagyobb szerencsénk volt vele, mint a Tu-154-gyel, de a legjobb szögben ez is árnyékos volt, így csak félszemből és picit hátulról volt jó.
Airline: Russian Air Force
Type: Tupolev Tu-134AK
Reg.: RA-65996
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30L – Petrol Station
Ez a gép a Flightradar24 szerint pl. tegnap (2026.03.02.) is repült CKL-ről! :-O
Közben egy teljesen tájidegen helikopter is folyamatosan gyakorolt. Egy Ecureuil! Annyit sikerült kideríteni, hogy orosz belügyminisztériumé a gép, de az ég világon semmilyen azonosító jel nincs rajta.
Airline: Ministry of Internal Affairs - Russia
Type: AS355NP Ecureuil
Reg.: ???
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30L – Petrol Station
Aztán elment egy An124 Ruslan is 30-as irányba. Annyi jutott belőle, hogy egy 360 fokos bal körrel gyűjtött magasságot, így visszaevickélt a reptér fölé, és egy contrail-os képet lehetett róla lőni. A 2014 óta tartó ukrán konfliktus miatt ekkor már 2 éve nem volt gyári támogatás az üzemeltetéshez, úgyhogy meglepő volt, hogy volt üzemképes példány. Ha jól emlékszem, az akkori hírek arról szóltak, hogy alig néhány példány aktív csak. Aztán az oroszok kidolgozhattak rá valamilyen saját karbantartási rendszert, mert azóta is látni aktív példányokról fotókat. Pl. 2019-ben is Ruslan hozta a felújított Mi-24-eseket Kecskemétre.
A gép a híres 224-es szállító század tagja, ami az elnöki látogatásoknál szálltja Putyin limóit, bázisuk pedig a Moszkvától kb. 160 km lévő Tverben van.
Airline: Russian Air Force – 224th Flight Unit
Type: An-124
Reg.: RA-82035
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: Petrol Station
Ahogy telt a nap, úgy jelent meg néhány német és pár angol spotter is. Ők is alapvetően az Army2017-re jöttek. Nagy meglepetés volt, hogy megjelent Paul Filmer is. Kis beszélgetés után kiderült, hogy ő az a spotter, akit előző évben letartóztattak. Orosz gép megszállott, és több mint 10 éve jár rendszeresen Oroszországba fotózni. Ha jól emlékszem, akkor kb. 1 hónapig élvezte az oroszok vendégszeretetét, mire elengedték. Nem egy beszari ember, asszem azt mesélte, hogy beperelte az orosz államot a fogva tartás miatt, és emellett simán visszajön fotózni. Mi a 2015-ös affér után, meg amiket olvastunk azért elég óvatosra vettük a figurát. Fűben, bokrok között takarásban töltöttük a nap nagy részét, folyamatosan sasoltuk a benzinkutat, hogy nem-e szúrt onnan ki valaki, nincs-e ott gyanúsabb mozgás. A németek, meg az angolok, élükön Paullal meg lazán álldogáltak a mezőn... Szerencsére idénre nem kaptunk a nyakunkba semmilyen rendőri vagy katonai zaklatást.
A hosszú falon végre megjelent egy ritka szépség. Egy Tu-134UB-L. Szerencsére a 2015-ös géphez képest ez tök más színű volt.
Airline: Russian Air Force
Type: Tupolev Tu-134UB-L
Reg.: RF-93941
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
A gép oldalára a Цна (Tsna) szó van írva, ami egy folyó a Tambov és a Ryazan régióban. A gép bázisa pedig Tambovban van, ami az orosz bombázópilóták kiképző központja, és egy tucat Tu-134UB-L géppel rendelkeznek.
Mint 2 éve, idén is a Mi-8-asok különböző változataival végzett iskolakőrözések szórakoztattak minket az unalmas órákban.
Airline: Russian Air Force
Type: Mi-8MTV-2
Reg.: RF-19032
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Ennek a gépnek az érdekessége, hogy 2015-ig Russia-s színű volt, utána festették át terepszínűre.
Airline: Russian Air Force
Type: Mi-8PS
Reg.: RF-19000
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Airline: Russian Air Force
Type: Mi-8AMT
Reg.: RF-04411
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Erre is elfelejtették ráírni a lajstromot!
Airline: Russian Air Force
Type: Mi-8MTV
Reg.: ???
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Aztán nap végére még beesett két An-74 is. Az elsőnél sajnos nem volt fény, a másodiknál meg már eléggé hátulról kapta.
Airline: Russian Air Force
Type: Antonov An-72
Reg.: RF-72920
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Airline: Russian Air Force
Type: Antonov An-72
Reg.: RF-72930
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Nagyjából ezzel zártuk is a napot. Így 2026-ból visszanézve, - hogy miket lőttünk abban az évben - , egész jó kis felhozatal volt, de aznap én egy kicsit csalódott voltam. Egyrészt a pályairány miatt nem voltak tökéletesek a fények, nagyon felhős is volt, másrészt meg nagyon rá voltam indulva, és arra számítottam, hogy tucatszám fogok Tu-134-eseket, meg IL-86-ot, IL-62-t, meg hasonlókat csinálni. Rá kellett jönni, hogy ez a reptér nehéz dió lesz, igen sokszor kell még visszatérni, hogy a több gép legyen a tarsolyban, mint amennyi hiányzik, úgyhogy már hazainduláskor azt terveztem, hogy mikor tudok legközelebb visszatérni.
2016-os évem elég sűrűre sikeredett spotter szempontból, így nem fért bele, hogy még Moszkvába is visszamenjek, de a kis incidens miatt nem is volt ez tervben. Viszont a sok régi orosz vas csak piszkálta az agyam, ezért ’17 év elején elkezdett motoszkálni a gondolat, hogy csak vissza kéne menni Chkalovskiyba.
Nézegetve az interneten a moszkvai képeket, meg keresgélve a lehetőségeket, futottunk bele az Army rendezvénysorozatba. Az orosz főváros környékén 3 jelentősebb repülős esemény szokott lenni. (Leszámítva a győzelem napi áthúzásokat.) A MAKS, amit Zukovskiy reptéren szoktak megrendezni kétévente nyáron, aztán a tveri reptér nyílt napja, és Kubinkán az Army, amit minden év augusztusának második felében szoktak megtartani. Ez utóbbinál mindig az adott év évszámát teszik a rendezvény elnevezésébe. Logikusan abban az évben Army 2017 néven futott ez az esemény. Ez egy alapvetően szárazföldi fegyverbemutató és vásár, amit Kubinkától nem messze egy lőtéren rendeznek meg. Kb. mint nálunk a BNV, csak fegyverekkel. A több napos rendezvényen naponta tartanak néhány légibemutatót is, az orosz hadiipartól megvásárolható repülőgépekkel. Ilyenkor viszont megnyitják a kubinkai légibázist, amolyan nyílt nap jelleggel összehúzzák a reptéren található gépeket egy sorba, és a légierőben szolgáló majdnem összes gépből elhoznak 1-2 példányt statikus bemutatóra. Ennek az eseménynek a beszámolóját majd egy másik túrabeszámoló keretében ejtem meg… Hasonlóan a MAKS-hoz itt is rengeteg külföldi repülésbarát és spotter jön össze. Ezen a héten a többi moszkvai reptér környéken is sok fotóssal lehet összetalálkozni. Úgy döntöttünk, hogy egy 5 napos túrát betervezünk erre az eseményre. Polonyi Tomi, Pásztor Zoli, Gordos Árpi és Vilmányi Gabesz alkotta 5 fős csapat szerveződött.
Két rosszabb előjele volt a túrának. Az egyik az, hogy a moszkvai régió legcsapadékosabb hónapja az augusztus, a másik pedig az, hogy találtunk egy hírt, ami egy viszonylag nagyobb nemzetközi vízhangot is keltett, mégpedig azt, hogy 2016-ban letartóztattak egy amerikai spottert Chkalovskiyn. Úgy látszik, hogy ő rosszabbul járt, mint mi... :-O
Ebben az évben is Wizziarrel mentünk, és ugyanúgy megint autót béreltünk. Annyi fejlődés volt az előző túrához képest, hogy már normális áron lehetett kártyát venni a telóba, így már nem csak a szálláson, hanem napközben is volt netünk. Tegyük hozzá, hogy Chkalovskiyn ez sok előnyt nem jelent, mert a forgalom jó ha 5-10%-a látszik csak a radaron.
Sajnos a csapadékos időjárás bejött. Az 5 napos túra alatt nem sokszor láttuk a napot. Legendák szerint a katonai reptereken kedden és csütörtökön vannak a legmozgalmasabb napok, mert ilyenkor vannak a kiképző repülések. Alapvetően nem értek ezzel egyet, de a többiek hittek ebben, úgyhogy a szerda-vasárnap túrából csütörtök jutott CKL-re. Azóta már kielemeztem, hogy augusztus nem csak a csapadékossága miatt nem jó, hanem mert a szél a nyár második felében jellemzően déli, ezért 12-es irány az uralkodó, ami a hasas fotók mellett a fény miatt sem ideális, mert minél laposabban süt a nap, annál jobban hátulról kapják a gépek a fotonokat. Reggel a benzinkút melletti mező felé vettük az irányt. Kiindulva a 2 évvel ezelőtti történetből, meg az amerikai letartóztatási ügyéből, most már jóval óvatosabbak voltunk. A benzinkúttól nem messze találtunk egy kis földutat, ami a mezőre egy sűrű fás részen keresztül vezetett, így olyan helyen tudtuk hagyni az autót, amit szinte sehonnan nem lehetett látni. Innen gyalogoltunk be olyan helyre, ahol meg lehetett bújni. Egy bokros részen telepedtünk le. Szerencsére a fű elég magas volt, így piknikezős figurában abszolút láthatatlanok voltunk.
Így kezdtük meg a hosszú várakozást:
Elég nehezen indult be a nap, picit többet vártunk, de aztán csak-csak bejöttek a gépek.
Kezdjük rögtön egy Tu-154-gyel. Ez szerencsére M-es volt. A B2-est 2 éve ugye sikerült kipipálni. Sajnos pont nem sütött a nap, amikor közel jött, csak így távol rajta fény.
Airline: Russian Air Force – 223th Flight Unit
Type: Tu-154M
Reg.: RA-85041
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30L – Petrol Station
An-26-ból nem volt hiány. Hiába más-más szürke a kettő, ennél azért izgalmasabbra vágytunk.
Airline: Russian Air Force
Type: An-26RT
Reg.: RF-36002 – Red 31
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30L – Petrol Station
Airline: Russian Air Force
Type: An-26RT
Reg.: RF-36008 – Red 25
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30L – Petrol Station
Végre jött valami szépség is. Russia-s Tu-134! Egy fokkal nagyobb szerencsénk volt vele, mint a Tu-154-gyel, de a legjobb szögben ez is árnyékos volt, így csak félszemből és picit hátulról volt jó.
Airline: Russian Air Force
Type: Tupolev Tu-134AK
Reg.: RA-65996
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30L – Petrol Station
Ez a gép a Flightradar24 szerint pl. tegnap (2026.03.02.) is repült CKL-ről! :-O
Közben egy teljesen tájidegen helikopter is folyamatosan gyakorolt. Egy Ecureuil! Annyit sikerült kideríteni, hogy orosz belügyminisztériumé a gép, de az ég világon semmilyen azonosító jel nincs rajta.
Airline: Ministry of Internal Affairs - Russia
Type: AS355NP Ecureuil
Reg.: ???
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rw30L – Petrol Station
Aztán elment egy An124 Ruslan is 30-as irányba. Annyi jutott belőle, hogy egy 360 fokos bal körrel gyűjtött magasságot, így visszaevickélt a reptér fölé, és egy contrail-os képet lehetett róla lőni. A 2014 óta tartó ukrán konfliktus miatt ekkor már 2 éve nem volt gyári támogatás az üzemeltetéshez, úgyhogy meglepő volt, hogy volt üzemképes példány. Ha jól emlékszem, az akkori hírek arról szóltak, hogy alig néhány példány aktív csak. Aztán az oroszok kidolgozhattak rá valamilyen saját karbantartási rendszert, mert azóta is látni aktív példányokról fotókat. Pl. 2019-ben is Ruslan hozta a felújított Mi-24-eseket Kecskemétre.
A gép a híres 224-es szállító század tagja, ami az elnöki látogatásoknál szálltja Putyin limóit, bázisuk pedig a Moszkvától kb. 160 km lévő Tverben van.
Airline: Russian Air Force – 224th Flight Unit
Type: An-124
Reg.: RA-82035
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: Petrol Station
Ahogy telt a nap, úgy jelent meg néhány német és pár angol spotter is. Ők is alapvetően az Army2017-re jöttek. Nagy meglepetés volt, hogy megjelent Paul Filmer is. Kis beszélgetés után kiderült, hogy ő az a spotter, akit előző évben letartóztattak. Orosz gép megszállott, és több mint 10 éve jár rendszeresen Oroszországba fotózni. Ha jól emlékszem, akkor kb. 1 hónapig élvezte az oroszok vendégszeretetét, mire elengedték. Nem egy beszari ember, asszem azt mesélte, hogy beperelte az orosz államot a fogva tartás miatt, és emellett simán visszajön fotózni. Mi a 2015-ös affér után, meg amiket olvastunk azért elég óvatosra vettük a figurát. Fűben, bokrok között takarásban töltöttük a nap nagy részét, folyamatosan sasoltuk a benzinkutat, hogy nem-e szúrt onnan ki valaki, nincs-e ott gyanúsabb mozgás. A németek, meg az angolok, élükön Paullal meg lazán álldogáltak a mezőn... Szerencsére idénre nem kaptunk a nyakunkba semmilyen rendőri vagy katonai zaklatást.
A hosszú falon végre megjelent egy ritka szépség. Egy Tu-134UB-L. Szerencsére a 2015-ös géphez képest ez tök más színű volt.
Airline: Russian Air Force
Type: Tupolev Tu-134UB-L
Reg.: RF-93941
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
A gép oldalára a Цна (Tsna) szó van írva, ami egy folyó a Tambov és a Ryazan régióban. A gép bázisa pedig Tambovban van, ami az orosz bombázópilóták kiképző központja, és egy tucat Tu-134UB-L géppel rendelkeznek.
Mint 2 éve, idén is a Mi-8-asok különböző változataival végzett iskolakőrözések szórakoztattak minket az unalmas órákban.
Airline: Russian Air Force
Type: Mi-8MTV-2
Reg.: RF-19032
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Ennek a gépnek az érdekessége, hogy 2015-ig Russia-s színű volt, utána festették át terepszínűre.
Airline: Russian Air Force
Type: Mi-8PS
Reg.: RF-19000
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Airline: Russian Air Force
Type: Mi-8AMT
Reg.: RF-04411
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Erre is elfelejtették ráírni a lajstromot!
Airline: Russian Air Force
Type: Mi-8MTV
Reg.: ???
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Aztán nap végére még beesett két An-74 is. Az elsőnél sajnos nem volt fény, a másodiknál meg már eléggé hátulról kapta.
Airline: Russian Air Force
Type: Antonov An-72
Reg.: RF-72920
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Airline: Russian Air Force
Type: Antonov An-72
Reg.: RF-72930
Photographer: Balázs Mészáros
Date: 24th of August 2017
Airport: CKL/UUMU – Moscow Chkalovskiy, Russia
Spot: rwy30L - Petrol Station
Nagyjából ezzel zártuk is a napot. Így 2026-ból visszanézve, - hogy miket lőttünk abban az évben - , egész jó kis felhozatal volt, de aznap én egy kicsit csalódott voltam. Egyrészt a pályairány miatt nem voltak tökéletesek a fények, nagyon felhős is volt, másrészt meg nagyon rá voltam indulva, és arra számítottam, hogy tucatszám fogok Tu-134-eseket, meg IL-86-ot, IL-62-t, meg hasonlókat csinálni. Rá kellett jönni, hogy ez a reptér nehéz dió lesz, igen sokszor kell még visszatérni, hogy a több gép legyen a tarsolyban, mint amennyi hiányzik, úgyhogy már hazainduláskor azt terveztem, hogy mikor tudok legközelebb visszatérni.