Beluga Project 2016 Hamburg XFW/EDHI 2016.09.14-15.

Ha ma csak egy túrabeszámolót olvasol el, akkor ez legyen az!


Akkor vágjunk bele gyerekek! Mint tudjátok a nagy LHBP spotter csoporton belül kialakulnak kisebb baráti társaságok, lazább csoportosulások. Így vagyunk ezzel mi is – ha eddig ez nem derült volna ki – viszonylag sűrűn járunk együtt fotózni. Hogy ki az a mi? Ábécé sorrendben: Berci72, Habigyuri, Judge, Sziszka1, Toomi. Lehet ezek még a régi érában használt nick-ek, de a többség tudja kiről van szó, aki meg nem az majd kérdez!

Egy szép tavaszi napon, - lehet az is hogy rossz idő volt -, felmerült a társaságban, hogy szervezni kellene egy spotter túrát, de ne a megszokott, és LHBP spotterek által gyakran látogatott repterekre. Már nem is tudom kinek a fejéből pattant ki, de tök mindegy is, a példa kedvéért nevezzük meg, hogy az enyémből, mert így hangzik a legjobban!

A feladatokat kiosztottuk a szokásoknak híven: Judge –szállásfelelős, Sziszka és én a forgalmat figyeltük és elemeztük és spotterguide-ot készítettünk, Gyuri nem tudom már mit csinált, én pedig aktívan drukkoltam a többieknek.

A pálya elhelyezkedéséből és a fényviszonyokból adódóan, hogy értelmes fotókat lehessen készíteni, első körben a szeptember második vagy harmadik hetét céloztuk meg. A különböző szabadságmizériák és családi nyaralások dátumának egyeztetése után, elkezdtük az időjárás előrejelzést is figyelni. Az infók azt mutatták, hogy szeptember második teljes hete lesz a megfelelő. Közben kiderült, hogy Gyuri nem tud velünk tartani, majd később úgy alakult, hogy Sziszka sem jön. Az itthon maradottak azonban nagy segítséget nyújtottak, hogy folyamatosan figyelték a radaron a forgalmat, Bár én intéztem mobilnetet, de az otthoni „hátország” segítsége nagyon jó volt.

A forgalmi statisztika azt mutatta, hogy szerda és csütörtök a legerősebb nap a gépmozgások tekintetében, így véglegesítettük a szállásfoglalást keddtől péntekig, amiből értelem szerűen az első és utolsó nap utazással telt, nem is akárhogy! De erről majd később

A felkészülés közben egy kis hiba csúszott a számításba, ugyanis kiderült, hogy a túrákra használt „spotterwagen”-ünk beadta a kulcsot. Mivel az elkészülte nagyon bizonytalan volt, így döntenünk kellett, hogy lefújjuk a „randit”, elhalasztjuk más időpontra, vagy keresünk egy másik autót, amivel el tudunk menni. Végül Judge autójára esett a választás, ugyanis más alternatíva nem volt.

Az indulás előtti hét péntekén még tartottunk egy utolsó megbeszélést, ahol véglegesítettük, hogy nekivágunk, mert nagyon jó időjárást jeleztek előre a különböző oldalak. Pontosítottuk az indulást, útvonalat, szállást.

Végre eljött a nagy nap, reggel 6 előtt kicsivel felvettek engem is, és nekivágtunk a mintegy 12-14 órás útnak. Az odaút viszonylag eseménytelen volt, leszámítva a rengeteg útépítést, lezárást, terelést „Csehszlovákiában”. A hosszú útnak már majdnem a végén jártunk amikor Sziszka jelezte sms-ben, hogy gépmozgás van, 30 percen belül jön az egyik Beluga. Az sms után egy gyors újratervezés Borival, a kedvenc gps készülékünkkel, és épp a landolás előtt oda értünk a spotloc-ra. Bár már naplemente körül jártunk, így a fények nem voltak jók, pár emlékképet lőttünk. De az a visító hajtóműhang és a gép látványa, na az felejthetetlen! Ezután gyorsan elrobogtunk a szállásra és felkészültünk a másnapi fotózásra.

1 nap:








És egy kép amin azt láthatjátok, hogy egy kisebb hangár megeszik egy Belugát:


2. nap:


Még gyári illatú jövendőbeli HA-LXJ

Az ANA első A321-ese:









Ezekkel a képekkel zárjuk ezt a rövid, de érdekes túrabeszámolót, a kitűzött fő célok teljesültek, sikerült a teljes Beluga flottát lefotózni, így teljes elégedettségben indulhattunk hazafelé. Utolsó este még elmentünk a kedvenc Görög éttermünkbe ahol megvacsoráztunk és még egy közös képre futotta az étterem nagyon jó fej tulajdonosával. 16.-án pénteken reggel indultunk haza. Ekkor még nem sejtettük, hogy haza felé kicsit hosszabb és kalandosabb lesz az utunk, pedig kocsink motorja a reggeli indításkor már fura hangot adott ki, de ezt még betudtuk a hűvös hamburgi reggelnek….

Az út egészen Csehországig eseménytelenül telt, majd Csehországban olyan következett, amit még itthon se tudnék elképzelni. Derék cseh barátaink felújítás miatt lezárták az autópályát (na nem ez az amit nem tudtam elképzelni) és terelés gyanánt egy keskeny hegyi utat jelöltek ki. Még ez se lett volna probléma, ha nem ekkor újítják fel a terelő úton lévő egyetlen hidat, így a keskeny 2x1 sávos terelő út is teljesen bedugult. Itt egy kellemes 1,5-2 órás várakozás várt ránk megfűszerezve némi „elindul-megáll-elindul-megáll-tűző-napon-rostokol-majd-megint-elindul-megáll szakasszal, de ekkor még nem sejtettük, hogy mi vár még ránk…
A dugó egyszer csak véget ért és boldogan haladtunk tovább a remek cseh autópályán.
Már lassan feltűnt Prága (kb 20 km-re voltunk), ha nagyon hunyorítottunk már lehetett látni a felszálló gépeket Prága repteréről, amikor is a kocsink egyszer csak elkezdett rángatni, a fordulatszám leesett és a fedélzeti komputer közölte velünk egy kedves hibaüzenet formájában, hogy hajtáslánc probléma merült fel, csökkent a motorteljesítmény legyünk kedvesek félre húzódni és értesítsük a szervizt.
Természetesen engedelmeskedtünk és a leállósávban megálltunk. Mivel mindhárman szakképzett BMW szerelők vagyunk felnyitottuk a motorháztetőt hátha szerszámok, laptop és releváns szaktudás nélkül meg tudjuk szerelni… Mivel egy nagy műanyag burkolaton kívül semmi sem látszódott,és itt kimerült a szaktudásunk is, így a klasszikus rendszergazda megoldást vettük elő: próbáljuk meg újraindítani. Sajnos ez most nem jött be, a motor már be sem indult. Itt már kicsit aggódni kezdtünk, amit tetézett még az is, hogy kb 30 cm-re húztak el mellettünk a kocsik és a kamionok.
Mivel eléggé veszélyesnek éreztük lemásztunk az autópálya melletti gazos területre, hogy legalább el ne üssenek. Judge ezután elkezdett telefonálni, addig Berci és én, hogy legalább ne a tűző napon kelljen állni, elővettük a spotter-székeinket és egy fa vagy inkább nagyobb bokor árnyékában leültünk és vártunk. Szerencsére Judge kocsijára volt assistance, így elkezdődött az ügyintézés.
Lényeg a lényeg, hogy pár órás várakozás után kiderült kapunk csere kocsit a lerobbant autót pedig trélerrel elvontatják a szervizbe. Aki azt gondolná, hogy ezután olyan egyszerűen ment, mint az ágyba vizelés azt téved. Megérkezett a tréleres, aki persze csak csehül beszélt, mi meg hát elég csehül álltunk a cseh nyelvvel. Na nem baj, sikerült megértünk egymást egy kis activity segítségével. A kocsit feltettük a trélere és mi is épségben beszálltunk a kocsiba. Ekkor kiderült, hogy a tréleresnek ugyan kettő gps-e is van, de egyik se működik.
Mindezen nehézségek ellenére sikeresen megérkeztünk egy Prága külvárosában található BMW szervizhez. Mivel ekkor már jókora késésben voltunk, Sziszka érdeklődött, hogy merre járunk, én erre az alábbi fényképpel adtam frappáns de lényegre törő választ :


Aztán a BMW szervizbe belépve csillogó, vakító gépcsodák között (képzelhetitek ekkora már hogy néztünk ki órák óta napon és porban való aszalódás után) helyet foglaltunk a bőr fotelokban, és amíg vártunk kávéval és keksszel kínáltak.
A papírmunka elintézése után kipakoltunk a BMW szerviz elé és vártuk a csere kocsit, ekkor kb 5 óra volt és 7-re ígérték. Aztán este 6 óra magasságában a szalon bezárt…
7-kor érdeklődtünk, hogy mikorra várhatjuk a cserét, mikor kedvesen közölték, hogy még kb 1 óra múlva érnek csak ide. Ez még nem volt elég elkezdett villámlani, dörögni és esni a eső…
Szerencsére a BMW szalonnál volt egy kis tető így az alá be tudtunk menekülni és a kényelemből itt sem adtunk alább:



Mikor a legjobban szakadt az eső megérkezett a Csehek remek terméke a csere autónk egy Skoda Octavia. Gyors bepakolás és papírozás után végre elindultunk hazafelé. Persze hogy azért ne legyen egyszerű még Prágából kifelé vezető úton félre kellett állnunk kb 10 percre, mert annyira szakadt az eső, hogy nem lehetett látni semmit. Szerencsére nem tartott órákig így elindultunk hazafelé és innentől már eseménymentes volt az utunk. Bár a tervezett 8-9 órás érkezésből hajnali 2-3 lett, de szerencsésen megérkeztünk.

Reméljük élveztétek ezt a kicsit hosszúra nyúlt beszámolót.

Jó kis kalandok.Amikor mi jártunk arra úgy jól esett volna egy A380 traningflight vagy érkező de csak Indigo A320 jutott

wazze! szívgyógyszeres fotók!

wazze! szívgyógyszeres fotók!

Főleg a szalon előtt...

wazze! szívgyógyszeres fotók!

Kár, hogy arról nincsen fotó, ahogy Toomival a bokorban várakoztok.

Hát azért nincs, mert akinek fotóznia kellett volna, folyamatosan telefonált valami béjemvé szerviznek meg, valami aszisztansznak

Jó kis kalandok.Amikor mi jártunk arra úgy jól esett volna egy A380 traningflight vagy érkező de csak Indigo A320 jutott

Peti, abban (is) szerencsénk volt, hogy nekünk meglett egy A380 berep.


Meg abban, hogy hamarabb megvolt az aktuális "új" WizzAir (HA-LXJ), mint bárkinek itthon.

Most látom csak, a "flottából" kimaradt a 4-es gép. Viszont ez sajnos "szembenapos" lett, mert igazából csak a pályát akartuk felderíteni, és hát nem pont akkor gurult ki a vas?!

jók lettek a képek!!! mindenképpen értékes a Beluga flotta szép fogás!
Még jó, hogy visszafele nyeltétek be ezt a dolgot a bömbivel. És az is, hogy a BMW ezért is BMW, hogy ilyen esetre relatív rövid időn belül megoldást adjon. A kint maradt járgánnyal mi lett végül?

Múltkor olvastam egy jó párbeszédet:
- Nemrég vettem egy BMW-t. Azóta ha a google keresőbe beírom a B betűt, akkor rögtön a BMW-t dobaj ki.
- Ne aggód, idővel majd a Bárdit fogja!