Ukrán villámtúra (Ungvár + Kiev, Nemzeti Repülési Egyetem)

[Tushka154]

Tavaly augusztusban az LKK jóvoltából részt vehettem egy érdekes rövid utazáson, melynek célja a Motor Sich Jak-40-esével való repülés, a kievi Nemzeti Repülési Egyetem hangárjában megtalálható kincsek megtekintése, valamint az ott található Tu-134 szimulátor kipróbálása volt.

Kránitz Balázs remek összefoglaló videókat csinált, ezeket itt és itt lehet megnézni, az alábbiakban a saját szemszögemből mutatnám be ezt a villámtúrát.

Fényképezővel és telefonnal vegyesen, közepesen szar minőségben készült képek következnek.

Első nap - odaút, Ungvár felfedezése - akit nem érdekel, görgessen tovább, itt repülők még nem lesznek
Augusztus 29-én délután indultunk az Aeroparkból kocsival Ungvárra, ahol egy igazi szocreál betonmonstrumban, az Intourist-Zakarpatye 3 csillagos szállodában szálltunk meg. Nem tudom miért, de imádom ezt a stílust




Nagyon bíztató a csapvíz minőségére vonatkozóan a hallban található tisztavíz-automata Ez a folyosó pedig a tábla tanulsága szerint a túrista- és kirándulóközpont felé vezet


Becsekkolás után a luxusnak ígérkező, 7. emeleti lakosztályaink felé vettük az irányt.
Babonás nép lévén itt sincs 13. emelet


Tiszta időutazás-élményem volt, a belsőépítészettől kezdve a kerek, alulról öngyújtóval megégetett gombon át a bumszli, fegyverként is használható kulcsnehezékig a kor és stílus tipikus lenyomatai jöttek szembe minden lépéssel:



A szobába belépve se csalódtam:


Kilátás az erkélyről - festői panoráma


Este elmentünk sétálni a városban, ott gyakorlatilag nem fotóztam, nagyrészt a fényviszonyok miatt, kisebb részt pedig ha jól rémlik azért, mert vészesen merült a telefonom akkumlátora így csak szóban mesélem el, hogy betértünk vacsorázni egy helyi étterembe, ahol Borscsot ettünk barna kenyérrel (ahogy szokás), mielőtt körbesétáltuk volna e hatalmas metropoliszt.

Éjszaka úgy döntöttem feljebb sétálok és megnézem mi van a fentebbi emeleteken. Minden egyes emelettel felfelé haladva láthatóan egyre kevésbé használt területekre tévedtem, mivel a folyosón lévő szemét, papírok, törött bútorok és berendezések mennyisége exponenciálisan növekedett. A 14. emelet teljesen le volt zárva, oda nem tudtam bejutni, viszont a 12. emeleten a lift előtti térről az ablakon át ezt sikerült fotóznom (igen, ez az első fényképezőgéppel készült fotó a beszámolóban):


Ezekután nyugovóra tértem... volna, ha a másnapi repülés logolásra használt felszerelés nem adja be a kulcsot (még jó, hogy leteszteltem)... így hát nem maradt más, mint a tartalékolt energiaital elfogyasztása után nekiállni a probléma megoldásának. A másnap hajnali indulásig tartott, de sikerült ismét működésre bírnom

A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára Tushka154 2020.04.11. 22:43-kor.

Mint szakmabelit, ez a szalloda nagyon popec. Kulon tetszik a kulcs. Olyan diszkret. Az ismert, hogy mennyi penzert adjak ki ezt a kiralyi lakosztalyt?

Mi a f..nak ekkor szálloda Ungvárra?:-O

[Tushka154]

Az ismert, hogy mennyi penzert adjak ki ezt a kiralyi lakosztalyt?

Booking.com-on most 15ezer forint egy éjszaka

Mi a f..nak ekkor szálloda Ungvárra?:-O

Biztos túristaparadicsom volt valamikor amúgy a szálloda kb. fele, vagy még talán annál is kevesebb volt használatban, látszott rajta elég erősen az idő vasfoga, valamint némely része úgy tűnt mintha lakóépületként üzemelt volna

Node jöjjön a...
Második nap, 1. rész - a repülés

Hajnali fél 5-kor indultunk el a szállodából a reptérre. Egy rövid kocsiút után tettük le az autókat az őrzött parkolóban (a szállodánál is inkább a fizetős, zárt és őrzött parkolót választottuk, nem mertük az épület előtt hagyni őket...), majd irány a checkin, ami meglepetésemre nem az itt látható terminálépületben található (később megmutatom a reptér elrendezését):


Becsekkoltunk és átmentünk az utasbiztonsági ellenőrzésen (itt semmi különös nem volt, ugyanaz a rendszer, mint bárhol máshol: checkin fémdetektor + röntgen váró) - az egyetlen furcsaság volt, hogy az 5kg-nál nehezebb utazós bőröndömet "fel kellett adnom", ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a checkin-nél elvették, majd egy külön kisbusszal vitték fel a gépre

Közben az előtéren már javában készítették fel a repülőgépet (a képet a váró egyébként nyitott, bár őrzött ajtaján keresztül csináltam) - itt láttam "hús-vér", működő, igazi szovjet APA (Aerodromnij Pitátyelnij Apparat, magyarul GPU )-kocsit


A beszállás egy kb. fél perces séta volt a váróból a repülőgépig, a hátsó ajtón való beszállás egy új élmény volt számomra. Elsők között szálltam fel a gépre, de épphogy csak elhelyezkedtem, mikor hallottam, hogy záródik a lépcső, indulnak a hajtóművek és már gurulunk is. Mire 2-t pislogtam a rengeteg alvás után, már a pályán gurultunk, majd egy 180 fokos forduló után fél percen belül már a levegőben is voltunk.
Annak ellenére, hogy nem vagyok egy nádszál legény, meglepően kellemesen elfértem
Itt már előkerült a fényképezőgépem, amihez egy Samyang 8mm halszem obit kértem kölcsön a várhatóan szűkös hely miatt:


Hogy miért van a telefon az ablakban? Hát hiába sikerült megjavítani a flight logger setup-omat, a Bluetooth-os GPS-vevő nem tudta belőni a pozíciónkat indulásig, így kénytelen voltam ott helyben, gyorsan egy alternatíva után nézni. Találtam is egy tracker alkalmazást, de az nem logolt végig, csak kb. az emelkedés fázisát. No mindegy...

Felszállás után a reptér a várossal napkeltében és a fedélzeti ellátmány a kb. 2 órás útra - citromos tea és egy meglehetősen standard "zakuszka" hozzá - tejes keksz:


A járaton egyébként egy légiutaskísérő teljesített szolgálatot, odafele kb. félházzal mentünk. Az odaút 700km volt, amit 21000 lábon 422 km/h utazósebességgel 1:40 alatt repültünk le.

Krúzolás és leszállás Kievben - persze a "sztenderd" halszemes-hajtóműves fotó is kimaradt a repertoárból


Begurulás közben későn kaptam észbe és tettem fel a nagylátót a gépre, így természetesen elmulasztottam néhány roncs ablakon keresztüli lefotózását is.
DE:
Hatalmas köszönet a kiemelkedően barátságos személyzetnek, mivel nem csak hogy beszélgettünk egy jót az út során az épp szolgálaton kívüli fedélzeti mérnökkel és a légiutaskísérő hölggyel, leszállás után beengedtek a pilótafülkébe, sőt a csapat minden tagja kapott ajándékba egy-egy Safety Card-ot is!

Érdekes figyelni a 2 különböző GPS-t (kapitány oldalon egy Garmin, elsőtisztnél a Glareshield-en egy KLN90B figyel, középen a Groza fölött talán egy másik időjárás-radar van ), bár meg tudom érteni, mivel az elhelyezés miatt nehezen látják egymás műszerét - a TCAS pedig kvázi kötelező tartozék:


Meglepett, hogy itt nem típusra, hanem konkrét lajstromra szól a tájékoztató:


Kyiv Zhuliany Nemzetközi Repülőtér közepesen kihalt belföldi termináljához érkeztünk, itt busz vitt minket a gép és az épület között. Persze a leszállás utáni fotózkodással a többi utast kicsit megvárakoztattuk, aminek mérsékelten örültek

Az érkezési oldalon többek közt ez a kép fogadott minket. Innen átmentünk a nemzetközi terminálra, hogy az ottani kávézóban megreggelizzünk, majd rövid helyszín-egyeztetés, "gyors" Uber-foglalás és a napközbeni csúcsforgalomban irány az Egyetem De erről majd a következő posztban

A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára Tushka154 2020.04.11. 22:49-kor.

Második nap, 2. rész - az Egyetem és a visszaút

A helyet szinte lehetetlen eltéveszteni, többek közt a bejárat mellett parkoló An-26-os miatt is:


Utunk egyenesen a tanhangárba vezetett, ahol már várt minket a szimulátor, úgyhogy vetésforgóban el is kezdtünk repülni. Amíg a csapat egyik része repült, a többieknek tárlatvezetést tartottak a hangárban.
A teljesség igénye nélkül az alábbi dolgokat mutatták meg nekünk:

• segédhajtómű hideg átforgatás a 10. valaha legyártott Tu-154-esen
• motor hideg átforgatás Mi-8 helikopteren (érdekes volt látni, ahogy a rotor elkezdett forogni )
• futómű ki-behúzás a Jak-42 ŐSPÉLDÁNYán

Itt most egy kicsit "befogom a pofám", beszéljenek inkább a képek:








Természetesen nem hagyhattuk ki az egyetem területén található ajándékboltot sem, utólag visszagondolva egy kisebb vagyont hagytam ott akkor itt lehet körülnézni a kínálatukban.

Miután maximálisan feltöltődtünk élményekkel (és persze vészesen közeledett a visszaindulás ideje ), ismét Uber-segítséggel visszakocsikáztunk a repülőtérre. Kíváncsiak voltunk közben, hogy ugyanazzal a géppel megyünk-e, amivel jöttünk, végül kiderült, hogy nem, visszafelé az UR-MSX lajstromú géppel mentünk, aminek mivel korábban VIP-berendezéssel is repült, kicsit más volt a kabin-elrendezése (nagyobb a konyhája, látszik, hogy a reggeli géppel ellentétben ezen a szárny fölötti vészkijárati ablak az utolsó):


Visszafelé szinte teltházzal ment a járat, sőt egy zivatart is kellett kerülnünk:


Az útvonal feljegyzését itt nem bíztam a véletlenre, még a terminálban bekapcsoltam a GPS-vevőt, hogy biztosan találjon műholdat Persze a gépbe való beszálláskor elvesztette a műholdakkal a kapcsolatot de szerencsére még a váróponton állva visszajött, így végig tudtam térképen követni, merre járunk az (általam utólag kiderült elég jól megsaccolt) útvonalhoz - látszik is a zivatarkerülés:


Ennek a járatnak a személyzete sokkal kevésbé volt barátságos, mint a reggeliek. Beengedtek a pilótafülkébe, de viszonylag rövid idő után már tessékeltek le a gépről.
Kicsit más műszerfal, de a 2 GPS és TCAS itt is megvan:


Sajnos a fényviszonyok nem tették lehetővé hogy "szpotter"-képet lőhessek bármelyik gépről (hajnalban a stabil pont - állvány hiánya), így csak egy ellenfényes emlékképet tudtam csinálni, amit végül meg se szerkesztettem.

Végezetül mutatom a repülőtér elrendezését. Mint említettem a terminál a jegypénztárral (első fotó) és a checkin pult / utasbiztonsági ellenőrzés két külön épületben helyezkedik el - a jobb oldali képet a terminál külső lépcsőjének tetejéről csináltam:


A személygépjárművek magunkhoz vétele után indultunk haza, ami végül elég kalandosra sikerült, budapesti idő szerint este 7 körül indultunk útnak, és nem kevesebb, mint 12 óra múlva sikerült az Aeroparkhoz megérkezni.

Ennyi lenne a sztori, nekem összességében nagyon tetszett, már csak a repülés miatt is, mennék újra, sőt ezúttal több szovjet típust kipróbálva.

Remélem nektek is tetszett, ha nem, hát így jártatok

Tetszett! Nagy elmeny lehetett, kulonosen az a szimulator!

Amugy meg a shop online arai alapjan nem volt nehez egy vagyon otthagyni. Vagy lehetett alkudni?

Köszi! Második legjobb élményem volt a Tu-154 szimulátor után, amit Tóth György CPT-vel volt lehetőségem kipróbálni, aki 7000+ órát repült a Malévnél ezzel a típussal


A shop-ban nem volt alku, én meg nem álltam neki átszámolgatni mi mennyi, csak vettem ami tetszett Utána viszont nem kellett volna ránéznem a számlakivonatra

Szuper kaland, meg jó fotók. Köszi a megosztást...