2017.09.19. 10:21
És ha már a Szergejekkel előjött a szovjet téma, gondoltam, összerakok egy kisebb képcsokrot egy másik ikonikus szovjet járműről, pontosabban arról, hogy hogyan viszik el Oroszországba "felújításra". Talán ismert, hogy honatyáink végül úgy állapodtak meg az orosz honatyákkal, hogy a 3-as metró lehasznált metrókocsijai az eredeti gyárban, Mityiscsiben kerülnek felújításra, már ha felújításnak lehet nevezni azt, ami ott történik. A vonatokat vasúton hozzák-viszik, ráadásul jókora kerülővel, Szlovákián, Csehországon, Lengyelországon és Fehéroroszországon keresztül.
A történet persze Kőbánya-Kispesten kezdődik, pontosabban a Kőér utcai járműtelepen. Azt most hagyjuk, hogy milyen szempontok alapján állítják össze az elszállítandó vonatokat, eleinte még azokat a vonatokat vitték, amiknek amúgy se vették sok hasznát, most már elég random módon áll össze egy transzport. A képen a 421-es Bobó húzza ki a második transzportot a Kőér utcából; a vonatokat Magyarországon a CER magánvasút továbbítja, de ennél a szállításnál még nem jöttek rá arra, hogy a tolatást saját dízelmozdonnyal is el lehet intézni (?) A Kőér utcai járműtelepnek egyedül Kőbánya-Kispest állomás 8. vágányával van üzemi kapcsolata, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy körüljárás nélkül nem lehet kijárni Szob felé, amerre a transzportok járnak. Tovább nehezíti az ügyet, hogy a kunszentmiklósi személyvonatok általában szintén erről a vágányról indulnak, illetve néha szoktak itt szerelvényeket tárolni. Ahhoz, hogy a transzport ki tudjon jönni a járműtelepről, mindent el kell takarítani a 8. vágányról. A lélektani határ a 22.32-es kunszentmiklósi személyvonat, ha azután se történik semmi a transzporttal, én hagyni szoktam
Néha viszont korábban elrendeződik minden, és kékórás fotókat is lehet csinálni. A képen amúgy egy Ev3-asokból álló szerelvény látható, ezek voltak a legelső vonatok az észak-déli vonalon. A nálunk is ismertté vált "E" metrókocsitípushoz (ez a csöcslámpás) a németektől merítettek ihletet az oroszok, a háború előtt vásároltak is szerelvényeket, a háború után pedig a berlini metrókocsik jelentős részét a Szovjetunióba vitték jóvátétel gyanánt. Érdekes, hogy ez a transzport nem a nyolcadikon állA szerelvény kihúzása után a gép körüljár, fékpróbát tartanak, eközben bőven van idő fotózgatni. Ez nem nagyon egyszerű dolog, mert helyenként nagyon világos van az állomáson, más helyeken meg koromsötét. Másrészt általában nem egyedül fotóz az ember, bár este tíz után azért
elválik a szar a májtól, a pattogó gyökerek általában vagy hazamennek, vagy ki se jönnek.
Itt már a nyolcadikra tolták a szerelvényt, itt látszik is, hogy miért nem annyira egyszerű értelmesen fotózni a vonatokat, elég ocsmány is a kép színvilága, na mindegy. Az viszont jól látszik, hogy a kocsikat a kiszállítás előtt lecsupaszítják a kocsiszínben, vagyis a tükröket, áramszedő papucsokat és kapaszkodókat leszerelik. Ezen a kocsin valahogyan rajta maradt a pályaszám is, ezeknek az ikonikus fém számoknak általában már a járműtelepen lába kél (hasonlóan a 81.717-es kocsik orrán levő Metrovagonmas-emblémához)Az állomásról még Budapest is szépen látszik, augusztus 20.-án a járműtelepen le szokták kapcsolni a térvilágítást, és akkor bentről is lehet nézni a tüzijátékot. A CER most már rendszeresen saját dízelmozdonnyal továbbítja a vonatot, itt éppen valamelyik Kocúr rotyog a vonat élénA budapesti metróközlekedés ikonikus alakjai voltak a 81.7172M "Vizipók" típusú metrókocsik, amelyek az 1990-es évek végén érkeztek Pestre az orosz államadósság egy részének a fejében. Az eredetileg 2×5 metrókocsi először a 2-es vonalon állt forgalomba, hozzáértő cimboráim szerint ez volt az aranykor, mert "akkor még mentek, mint a vadállat". A megnövelt teljesítményű vontatómotorokkal és az akkori orosz csúcstechnikával felszerelt vonatok láttán joggal gondolhatták a Fehér úton, hogy beköszöntött az űrkorszak. Kelet-nyugatról aztán kigyomlálták az orosz vonatokat, úgyhogy jobb híján átköltöztek észak-délre, ahol azonban hatkocsis vonatok közlekednek. Úgy hozta a szerencse, hogy az új vonatok nem kompatibilisek a régi vonatok középkocsijaival, szóval rövid úton eldőlt, hogy az egyik vonatból kivesznek egy kocsit, amit beraknak a másikba, amelyik közlekedni fog. A másik szerelvényt tél végén vitték el, a(z alkalmanként) még működő vonatra múlt szerdán került sor. Nekem ez a kedvenc transzportos képem, a srácok azért világítottak a mobiltelefonjuk vakujával, hogy az objektívem végre fókuszt találjon a vonaton. Hát, ez nem jött össze, de ez a kép - nekem legalábbis - visszaad valamit a "transzporthangulatból", a barátságos légkörből, és egymás segítéséből A beosztott személyzet is elbúcsúzott a vonattól. Miután a Vizipókba végül nem építették bele a 3-as vonalon használatos Automatikus Vonatvezető Rendszert, a vonat mindig két vezetővel közlekedett. A szerelvényre ráadásul külön típusvizsga volt szükséges, ami még tovább korlátozta a bevethetőségétA sztori nyilván úgy lenne teljes, ha egy befelé irányuló transzporttal zárulna, de megmondom őszintén, annyira nem érdekel a dolog, hogy kora hajnalig várjak Kőbánya-Kispesten egy olyan vonatra, amit utána még évekig fotózhatok, feltéve, hogy lesz hozzá kedvem. Eddig éppen a már látott 312-es ért vissza a leggyorsabban Mityiscsiből, ennek nettó három hét kellett ahhoz, hogy kiérjen, felújítódjon, majd visszaérjen - hiába, gyorsan dolgoznak ezek az orosz fiúk.
A keretes szerkezet végett itt az elsőnek visszaérkezett buherakirály, amely még magán viseli a prototípusok jellegzetességeit (ajtónként csak egy nyitógomb, a szélvédő 'cheatline'-jának mind a négy sarka különböző, stb). Egyik kiváló cimborám szerint ezek a metrókocsik mindig péntek 12 és 14 óra között készültek, ezért ennyire hitványak