2017.09.24. 21:10
Csütörtökön stat előadás után kiléptem a zegyetem épületéből, úgy tizenkét, max tizenöt fok lehetett, fújt a szél és szakadt az eső. Pedig alig egy hónapja még árnyékban se lehetett kibírni a hőséget, sütött a Nap meg ilyenek; ennek örömére jöjjön most egy másik képcsokor az elmúlt évek balatoni nyaraiból (és csatolt részeikről), retrospektíve, a teljesség igénye nélkül. Helyenként botrányos utómunkával.
Én úgy 2011-ben kezdtem megismerkedni a vonatfotózással, utána 2012-ben vettem egy Fuji S9500-as bridge gépet, ami már akkor is baromi elavult volt, de a 28-135-ös objektív viszonylag alkalmasnak tűnt az én céljaimra. Plusz akkor még semmit sem értettem a fényképezéshez, vagy még annyit se, mint most. És az se sok
A fényképezést persze a lakóhelyhez közel kezdtük el a cimboráimmal, itt mondjuk egyikük se volt jelen, faterral mentünk szombat reggel irodaköltöztetést koordinálni. Két szekrény között volt időm lefotózni a 017-es Nohabot a Déli hátsó vágányainak egyikén. Ma már persze a korszerű FLIRT motorvonatok uralják a látképet, de ez talán nem akkora baj Ez amúgy 2013 nyara, itt kezdődik a történet, kb ekkor fordult elő először, hogy kifejezetten balatoni vonatokra mentünk egy-egy fotózás alkalmával. 2013 amúgy is egy izgis év volt a balatoni közlekedés szempontjából, mert az északi parton ekkor mutatták be azt az új menetrendi struktúrát, amely azóta minden nyáron működik; ekkor jelentek meg a Kék Hullám, a Tekergő meg a Katica sebesvonatok. Ez utóbbiakkal volt egy kis probléma, mert a Desiro motorvonatok valahogyan mindig összezavarták a székesfehérvári vonal frissen elkészült biztosítóberendezését, ezért egy idő után inkább Dunaújváros és Börgönd felől érték el az egykori koronázóvárost.
De más vonatok szempontjából is érdekes volt ez a menetrend, a Kék Hullámok ekkor még gépcsere nélkül jártak, tehát Tapolcától Budapestig - többnyire remot - M41-esek húzták a vonatokat. Ez egy közepesen takarékos megoldás, az időnyereség pedig egészen marginális, talán tavaly óta el is marad a gépcsere A még üzemelő Púposok száma olyan vészesen lecsökkent a kétezres évek második felére (ma is 10 alatt van!), hogy a vonatfotós társadalom egy emberként kapta fel a fejét, amikor kiderült, hogy a 1986/1987 számú Győr-Székesfehérvár-Siófok fürdősvonatot a Ganz-MÁVAG remeke fogja továbbítani a 2013-as nyári szezonban. A képen Székesfehérvárhoz közelít az amúgy hatvani illetőségű 235-ös, a háttérben felsejlik a hajdani várpalotai hőerőmű is A Púpos úgyszólván fellelkesített bennünket, ezért azon a nyáron kétszer is lementünk megfotózni. Ez most leírva nem hangzik valami nagy ügynek, de addig nemigen mozdultunk ki Budapest huszonöt-harminc kilométeres körzetéből, ha fotózni akartunk; az olyan isten háta mögötti vonalak, mint az 5-ös (Komárom-Székesfehérvár) pedig szóba se jöttek, a napi két Bézé értelemszerűen nem keltette fel az érdeklődésünket. És korán kellett kelni. Nagyon korán. És messzire kellett menni, legalább hetven kilométert. Juj
A rekord azóta egy Budapest-Szob-Érsekújvár-Privigye-Nyitrabánya-Privigye-Érsekújvár-Szob-Budapest, ez 510 kilométer jórészt személyvonatozás egy nap alatt.
Szárazrétnél rotyog a Jendrassik-motor; a fürdős végül egész népszerű lett, a kezdeti két kocsi után nyár vége felé már négy kocsival közlekedett. Az ablakban a fehérvári járműparádéra igyekvő vasútbarátok élvezik a nem mindennapi utazást Az általam nem annyira kedvelt déli partra is kijutott a retróból; az álomvasút csak tavaly vagy tavalyelőtt vezetett be ott is az északi partihoz hasonló menetrendi struktúrát. Addig viszont maradt a szakadt Szili+ótvar Bhv kombó, a képen Bélatelephez közelít az azóta már leállított 085-ös egy nagykanizsai személyvonattal......szintén ehhez a szezonhoz tartoztak még ezek a tekintélyes sebesvonatok, amelyeket Balatonszentgyörgyön osztottak ketté. A vonat IC kocsis része Keszthelyre közlekedett, de oda valamiért nem fér be egy ilyen hosszú szerelvényA púposos gyorsvonat túlélte a 2013-as nyarat, és kapott még egy esélyt 2014-ben. A 235-ös aztán meghibásodott, akkor a szombathelyi illetőségű 203-as ugrott be a helyére, de annyira megbízhatatlan volt, hogy gyakorlatilag lutri volt lemenni Púpost fotózni, mert simán volt olyan, hogy Szergej jött helyette. Vagy Desiro, az aljas volt2015-ben viszont már el lehetett felejteni a Púpost az 5-ösről. Elsősorban persze arról volt szó, hogy akkor már nekiálltak Székesfehérvár szétbombázásának, az építkezés közben pedig igyekeztek tehermentesíteni az állomást. A gépcseréző balatoni vonatok mozdonycseréjét is a festői Szabadbattyánban játszották le.
Ez volt az az év, amikor Kristóf cimborámmal mi is nyakunkba vettük a Balatont a bicajunkkal meg a sátrunkkal. A vonatfotózásban ugye nemigen van olyan, hogy spotterguide, szóval úgy terveztük meg a fotózást, hogy kinéztünk egy helyet, aztán lesz ahogy lesz alapon vagy fotózunk, vagy nem. Ez a Kenese és Fűzfő közötti viszonylag híres hely elsőre elég könnyű ügynek tűnt, de mikor odaérkeztünk, kiderült, hogy száraz lábbal nemigen lehet bejutni a hullámtörő sziklákra, legfeljebb csónakkal. Hát, csónakunk az nem volt, úgyhogy - szegény ember vízzel főz jeligére - felkaptuk a klumpáinkat, becsomagoltuk a fényképezőgépeket, és összeszorított farpofával reménykedtünk, hogy a part és a sziklák között sehol sem lesz másfél méternél mélyebb a víz. Most visszagondolva nem dicsérem meg magam, végső soron ez egy rendkívül hülye ötlet volt. A sziklák ráadásul tűzforróak és sirályszarral borítottak voltak, a nád egy kicsit jobban benőtte a helyet, mint kellett volna, de talán így is elmegy a fotó, amelyen a 2211-es Csörgő látható egy szombathelyi sebesvonattalAzért tegyük hozzá, hogy 2015-ben még volt miért lemenni egy hosszú hétvégére a Balatonhoz fotózni, hiszen hétvégén kétfajta nagyvadat is kiengedtek az északi partra. Az egyik a 017-es Nohab volt, ami egyáltalán nem hozott lázba bennünket, a másik pedig, nos...
Túlzás nélkül állítható, hogy az északon parádézó 265-ös Szergej az egész környék vasútbarátjait lázba hozta - Csehországból, Szlovákiából, Ausztriából, Németországból és még ki tudja, honnan jöttek vasútbarátok és fotósok megnézni a szergejes gyorsvonatot, egy darabkát a múltból. Nem volt olyan jelenése az egykori kormányzati előfutó gépnek, amelyet ne fotózott volna valaki - bár ebben Harsányi Dezső bácsinak is komoly része van, aki mindig "elkente" egy kicsit a kontrollert, ha fotóst látott Nemesgulács-Kisapáti után zúz a szergejes Tekergő gyorsvonat De nem a Szergej volt az egyetlen szovjet nagyvas, amelyet akkoriban rendszeresen lehetett a Balatonnál fotózni. A GySEV talán 2013-ban vett bérbe néhány Ludmillát, amely típust elsősorban a keletnémet piacra fejlesztették ki a Szovjetunióban. Olyan, mint egy nagyra nőtt Szergej, persze megnövelt teljesítménnyel. A gépekre a Szombathely környéki vonalak villamosításáig volt igazi szükség, de nyáron azért mindig jutott egy a keszthelyi fürdősvonatra.
Becehegynél robog Keszthely felé a szovjet szépségDe aztán ennyi. 2015 volt az utolsó olyan év, amikor még tényleg volt értelme elmenni fotózni, tavalyra annyira elérdektelenedett az egész, hogy az összes tervezett fotózás valami másba fulladt. Klasszik Szergej már nem is vetődött az északi partra, Csörgőből is jóformán csak remot jutott arra. Az egyetlen dolog, amiért még visszamentünk, az megint a Ludmilla volt, amelynek már tényleg nem sok volt hátra akkor.
Uzsa után halad a keszthelyi fürdős. Fogalmam sincs, miért 1024 pixel szélesen raktam fel anno a flickrre, annyira nem gagyi kép Minden nyári menetrend előtt megy a reménykedés, hogy a tárgyévben vajon visszatér-e a Szergej vagy a Nohab, de szerintem ennél komolyabb problémák is vannak, nem is úgy a nyári menetrendben, hanem az elő-és az utószezonban.
Ez a kép május közepén készült Fűzfő után az egyik előszezoni tapolcai gyorsvonatról. Most azt hagyjuk, hogy az elővárosi forgalomra szánt (de arra is teljesen alkalmatlan) posta Bhv kocsi mit keres egy feláras távolsági vonatban, de a napi három-négy pár tapolcai gyorsvonat egy olyan hétvégén, amikor a hőmérséklet felmegy harmincig, vonatonként úgy hat-nyolc kerékpárhellyel megáldva legalábbis kevésnek tűnik... ...ez viszont már okésabb. A hétvégi 19792-es Tekergő gyorsvonat a 332-es Szergejjel (és Nagy Imrével az élen) Csopak előtt... ... a posta Bhv-któl persze nem sikerült megszabadulni, de csak hétvégén, egy fél vonatpár erejéig támadtak az északi parton. A kocsikérdés folyamatos, égető probléma a MÁV-Startnál, a kocsipark túlnyomó része elöregedett és rossz állapotú, új kocsik beszerzésére nem ad ingyen pénzt az EU, így jobb híján a buherálás és a vonatnemnek nem megfelelő kocsik közlekedtetése marad. Az a busz nem tudom, hogy mi, csak úgy beleállt a képbe A vonat élén a miskolci illetőségű 2175-ös Csrögő ("Bitang") dolgozik; miután a mozdonyhiány is folyamatos, nyáron a Balaton környékére gyűjtik a hadrafogható Csörgőket. Ennek érdekében nem egyszer kamu vágányzárakat rendelnek el, hogy a felszabaduló gépeket a magyar tengerhez vezényelhessék. Az idei év amúgy is nehéz volt, két Hörgő is kigyulladt a nyáron, állítólag egyikből se lesz már mozdony A 2140 nemrég jött ki a műhelyből. A fehér hűtőrácsok az oldalán és a kihúzott ereszcsatorna elég egyedi megjelenést kölcsönöznek neki, kicsit visszaidézve a "beo" korszakot, amikor még beosztott személyzete volt a mozdonyoknak, akik ténylegesen foglalkoztak is velük. Ez a rendszer már jó ideje nincs, ráadásul a mozdonyok is "országjáró" fordában vannak, vagyis hiába tartoznak egy vontatási telephez (mint például a 2140 Székesfehérvárhoz), gyakran az ország másik végében teljesítenek szolgálatot. A képen Tapolcáról jár ki a 1973-as sebessel a Motorka becenevű gépIdén elég sokat mászkáltam délen (ja, ezen a nyáron a vasútnál hakniztam), de az az igazság, hogy eddig csak azért nem szerettem, mert gagyik a strandok és nincs bor, most már ezek a legkisebb problémák. Nem is nagyon eröltettem meg magam, hogy valami fotót összehozzak, jellegtelen is lett az egész, de ez a jelenet megtetszett: naplementés fényekben érkezik Fonyódra a 009-es Traxx a 18593-as sebesvonattal - ami a kedd este és az utószezon ellenére is tele volt. Hétköznapokon elég szűkmarkú volt az álomvasút a kocsikapacitással, itt három-négy Halbiból meg egy kanizsai sufnituning keretében átalakított kerékpárszállító kocsiból állt a vonat, a Traxxnak ez nyilván nem ellenfél, utasnak és vasutasnak annál inkább Hát, ennyi lett volna, egy ilyen "összefújta a szemetet a szél" jellegű együtállással köszönném meg mindenkinek, aki idáig kitartott, és elolvasta a sztorit