2019.02.17. 01:48
Az én teljes workflow-m Lightroom-ra épül, csak nagyon ritkán, ha komolyabb retust kell csinálni, akkor küldöm be Photoshop-ba a képet.
A szerkesztésen kívül a rendszerezésre is kidolgoztam egy metódust, arról egy külön hozzászólásban ejtek szót, ha érdekel valakit.
A monitorom amúgy hardveresen kalibrált.
Az Ernest fotót felhasználva megmutatom lépésről lépésre, mit hogyan csinálok. Kezdjük az alapképpel, így jött ki a gépből:
1. Az első lépés nálam a koszfoltok eltávolítása (Spot Removal tool, gyorsbillentyű: Q, majd "Visualize Spots" bekapcsolása). A tool sajátosságai miatt szoktam ezzel kezdeni, mert előfordult már, hogy az utómunka végén a koszfolt annyira "beleolvadt" a környezetébe, hogy a Visualize Spots-ot bekapcsolva sem látszódott, csak reject-nél derült ki. Tudom, nem a legjobb megoldás (itt ez van a Photoshop Equalize funkciója helyett), de az esetek 99%-ában megoldható vele a feladat, és amúgy is, inkább tisztán kell tartani a szenzort/obit
2. jöhet az alapbeállítás-készlet ráhúzása a képre (Develop Preset). Rengetegféle Preset hozható létre a programban különféle feladatokra / kinézetekre. Az én "Global Default" preset-em az alábbiakat állítja be egy kattintásra (ezt minden szerkesztésre kerülő fotón megcsinálom, legyen az szpootter-, rendezvény-, portré- vagy bármilyen egyéb fotó):
- Profile: Camera Standard (a vázon is ez a beállítás, a színhelyesség érdekében a vázon használt profilt érdemes itt is használni)
- Tone Curve: Medium Contrast
- Sharpening Amount: 0 (hogy lássam a kép alap élességét, a program valamiért 25-ös alapbeállítást használ, amúgy a csúszkák 0 és 100 vagy -100 és 100 között állíthatók)
- Sharpening Masking: 80 (hogy majd a vonalakat élesítse, ne az egész képet)
- Lens Corrections: Remove Chromatic Aberration + Enable Profile Corrections (optika típus és fókusztávolság alapján tünteti el a kromatikus aberrációt és korrigálja ki a torzítást)
3. Fehéregyensúly. A vázban automatán szoktam hagyni (RAW fotónál kb. tökmindegy, hogy a vázban, vagy utómunkánál állítom be), itt viszont a nappali, napos képek esetén 95%-ban a "Daylight" beállítást használom (5500K, Tint +10).
4. Csúszkák (az alap dolgok, Clarity, Vibrance). Néha szoktam használni az automata beállítást, de elég kis százalékban ad olyan eredményt, ami nekem tetszene, úgyhogy egyre kevesebbszer használom (leginkább frissítés után, hogy megnézzem, mit csinál másképp az algoritmus).
Megjegyzés: Érdekes módon a Clarity akár minimális állítása bizonyos esetekben az Equalize-olt képen látható halo-kat eredményez...
5. Zajszűrés, Adjustment Brush (gyorsbillentyű: K) segítségével. Alapvetően kétfélét használok, amiket szintén magamnak állítottam be. Az egyiket az égre, a másikat a gép árnyékos részeire használom:
- A "Sky Noise + Blue" preset 100-as zajszűrést, és egy kékes színárnyalatot tartalmaz. Ezzel "Befestem" az eget a gép körül (Auto Mask-kal), majd beállítok egy Range Mask-ot Color-ra és a pipettával az égre kattintva, ezzel finomítva a maszkolást, végül ha szükséges, a géptörzset manuálisan, Erase ecsettel veszem ki a kijelölésből, hogy oda ne jusson a kékes elszínezésből (a lenti screenshot-on a zölddel jelölt területen fogja alkalmazni a beállítást).
- Aztán egy új ecsetet kapcsolva kiválasztom a másik, "Shadow + Noise" preset-emet (50-es zajszűrés, hogy ne mosódjanak el teljesen a részletek, valamint +25 shadow a kismértékű világosításért), amivel a gép árnyékos részeit festem be. Itt is használok Range Mask-ot, de ezúttal Luminance beállítással, 0-33 között (gyakorlatilag fényesség szerint a skála alsó harmada legyen kijelölve).
6. Vágás/forgatás. Vonalzóval akár a függőlegest, akár a vízszintest tudom bemérni (itt az auto gom egész jó hatásfokkal dolgozik), majd az eredeti képarányt megtartva vágom meg a képet. A pozícionálásban 2 dolog segít:
- A segédvonalak beállítására több lehetőség van (standard harmadolók, átlók, aranymetszés), de szpotterfotóhoz messze a leghasznosabb a képen látható opció. Anno Ruzsom Zoli úgy tanította nekem, hogy az ablaksor legyen középen, ezt úgy tudom elérni, ha az alsó vízszintes vonalhoz közelebb van a törzs, mint a felsőhöz.
- A szélek behúzásához pedig egy olyan trükköt találtam ki, hogy úgy pozícionálom az egeret a függőleges éleken, hogy <--> mutatóra váltson, az egyik végét ráteszem a kép szélére, és addig húzom az adott oldalt, amíg a mutató másik vége épphogy hozzáér a gép legszélső pontjához (orrkúp, vagy hátul a svanc/törzs/vízszintes vezérsík szélső pontja, amelyik leghátrébb kilóg), így garantálva, hogy a gép előtt és mögött is ugyanakkora hely lesz
Végül jöjjön egy előtte-utána kép:
A kulcsszavazásra, megosztásra, rendszerezésre vonatkozó "praktikáimat" a már említett külön bejegyzésben szívesen leírom.