2018. 08. Baltikum és Varsó

[greclev Profil]

Sziasztok!

Az elmúlt néhány napot volt szerencsém a Baltikumban (és Varsóban) tölteni egy Erasmus+ program keretében, aminek mellékhatásaként mindenfajta repülőgépekkel is kapcsolatba kerültem. A balti reptereken (Rigában és Vilniusban) persze nem a repülőfotózás volt a cél, szóval azokról nem is lesz annyi kép, a hagyományőrző jellegű varsói fotózáskor pedig inkább csak a hiányzók begyűjtésére mentem, tavaly óta nem volt sok újdonság a -9-es Dreamlinereken kívül. Elöljáróban annyit, hogy a Baltikum egy nagyon szép és rendkívül érdekes hely, mindenkinek melegen ajánlom; ízelítő gyanánt mutathatok később néhány képet a környékről, ha gondoljátok, most viszont koncentráljunk a repülőkre.

Budapest-Riga (YL-CSC)
Hazudnék, ha nem mondanám el, hogy a CS300-assal való repülés lehetősége nem játszott szerepet abban, hogy végülis beugrottam annak a srácnak a helyére, akit eredetileg kiválasztottak a részvételre. A rigai leszállást követően meg is jegyeztem utastársamnak és jóbarátomnak, Barnának, hogy akkor nagyjából ennyi volt az élvezhető rész (természetesen nem ennyi volt). A CS300-as egyébként valóban kellemes volt. Az utastér korszerű és világos, az ülések kényelmesek és nagy a lábtér. További piros pont nálam, hogy az Air Balticnál egyáltalán nem tolják túl a fedélzeti árusítást, ami pl. a Wizz-nél nekem mindig egy örökkévalóságnak tűnik. Ezzel a nem valami acélos mobilos felvétellel emlékeznék meg az útról:


Air Baltic Bombardier CS300 YL-CSC

Riga-Vilnius (YL-BAW)
Rigába csak tíz nappal később tértünk vissza, mert a program még Lettország abszolút nem periférián fekvő fővárosától is mintegy 270 kilométerre kapott helyet egy kempingben. Ezt az utat távolsági busszal kellett megtenni. A balti országoknak közös jellemzője ugyanis, hogy elég szegényes az infrastruktúrájuk, a közlekedési kapcsolataik pedig még rosszabbak - többek között ebből él az Air Baltic. Riga és Liepaja (ami az ország harmadik legnagyobb városa és a program helyszíne) között például hetente (!) közlekedik egy vonatpár, a két város között az amúgy nagyjából óránként közlekedő távolsági buszok adják az összeköttetést. A vonatoknál gyakrabban közlekedik az Air Baltic Riga-Liepaja járata, de ezt legnagyobb szívfájdalmamra (sic!) végül nem vettük igénybe.
Ami a rigai repülőteret illeti, hát, oda se kell szpottertúrát szervezni, kivéve természetesen, ha notórius lajstromgyűjtögető az ember és mindenképpen szeretné gyűjteményében tudni az Air Baltic teljes flottáját. Rigában még kilátóterasz sincs, úgyhogy a terminálüveg mögüli fotózás maradt csak, amíg a boardingra vártunk. Mivel a legitársaság a jövőben komoly mennyiségű CS300-ast állít majd hadrendbe, inkább a 737-esek és Q400-asok fotózására koncentráltam.


Air Baltic Bombardier Q400 YL-BAQ


Air Baltic Boeing 737-500 YL-BBD. Kis érdekesség, hogy 2011-ben ez a gép teljesítette az Air Baltic Riga-Budapest nyitójáratát, igaz, akkor még voltak szemöldökei


Air Baltic Boeing 737-500 YL-BBN


Air Baltic Bombardier Q400 YL-BBW. Szegény gépet ki kellett szellőztetni boarding előtt, és a nagy hőség miatt sokáig hajtóművet sem lehetett indítani, így egy idő után jobban hasonlított szaunára, mint repülőgépre. A Q400-as eddig sem volt a kedvencem és most sem lopta be magát a szívembe a szűk, alacsony és kényelmetlen utasterével, meg persze a hangzavarral, amit generál, bármerre is járjon. Szegény Barnát megpróbálta lebeszélni az egyik sztyuvi az Air Baltic CS300-as repülőgépmodelljének megvásárlásáról, mert hát az nagyon kicsi ((

A kis Q400-as úgy 35 perc alatt tette meg a Riga és a Vilnius közötti utat. Ezen a környéken az Air Balticnak nem igazán van vetélytársa, ami persze nem nagy csoda, miután a balti piac nem túl nagy, így elég nehéz ide rentábilisan üzemelő légitársaságot alapítani (lásd még: Estonian Air, FlyLAL). A nagy fapadosok is csak félgőzzel vannak jelen a környéken, szóval kicsit meglepődtem, amikor a vilniusi betonon kettő darab Wizz Air-gépbe is belebotlottam.


Wizz Air Airbus A321 HA-LXQ

Vilnius egyébként az egyik legszuperebb hely a környéken, tele van gyönyörű középkori templomokkal és más látványosságokkal, és ami még fontosabb: élet is van. Péntek este érkeztünk meg, a belváros tele volt emberekkel, nyüzsgött az egész. Kicsit hasonlított a pesti bulinegyedre, csak persze jóval kisebb volt. Mindenesetre Riga tyúkszaros halászfalu után üdítő volt látni egy kis pezsgést. A litvánok ezerrel próbálják csalogatni a turistákat az országba, ezért egy csapat marketinges azt a reklámszöveget találta ki, hogy Vilnius Európa g-pontja, mert senki sem tudja, hogy hol van, de ha valaki véletlenül megtalálja, az hatalmas élvezetekre lelhet ott. Én jót röhögtem ezen, Litvániában mégis nagy a felháborodás, mivel szeptember közepén a Baltikumba látogat Ferenc pápa, és hát aggódnak, hogy az ilyen hirdetések nem tesznek jót az ország imázsának az öregnél.

Varsó
Vilnius után Varsó következett, amely szakaszt távolsági busszal tettük meg (a változatosság kedvéért). A szinte kizárólag a Baltikumban aktív Lux Express társaság járata fél tizenegykor indult Vilniusból, és egyébként meglepően jó volt: brutál lábtér, kényelmes ülések, ingyen wifi és áram, ingyen kávé és légitársaságokat megszégyenítő fedélzeti szórakoztató rendszer foglaltatik benne az árban. Ahogy Barna mondta, miközben hátradőlve szürcsölgeted az ingyen kávédat és HD-ben nézel valami közepesen régi filmet, fel se tűnik, hogy amúgy másodrendű főutakon közlekedsz csigalassan. Varsóba kicsivel hat óra előtt érkezett meg a busz, majd némi rapid alvást követően a reptér felé vettük az irányt.
Spotter szempontból van némi előrelépés Varsóban, mert kerítésfelújítás keretében kialakítottak néhány új lyukat a kerítésen. Ezeknek jó része elég nehezen értelmezhető (az egyiknél például egy térvilágító oszlopot, a másiknál meg egy sitthalmot lehet telibe fotózni), de van néhány használható is. Elsőként a kargóterminálnál levő lyukas helyre mentünk ki, de itt már nem volt annyira jó a napállás, plusz tényleg beigazolódott az, amit a tapasztalt spotterek írtak mindig, amikor előkerült az igény a lyukakra Ferihegyen: baromi kényelmetlen lyukon át fotózni, inkább hordtak volna össze egy rendes dombot.


Ellinair Boeing 737-300 LZ-BVM


Air Canada Boeing 767-300 C-FOCA. Legszebb festés evör, nagyon örülök, hogy kigurult a 33-as pálya végéig (a többi gép a 29-esről indult). Ez persze rögtön eszembe juttatta, hogy tavaly is ugyanezt csinálták a Dreamlinerek, nekem meg nem sikerült jó képet csinálni róluk, szóval elindultunk megkeresni a Spotterguide-on csak 'Paluch' néven emlegetett helyet, amire tavaly nem vállalkoztam

Paluch nem más, mint apró kis telkek egymás mellé zsúfolva. Százszámra. A Google Maps nem is nagyon ismeri az utcákat, ami egy dolog, bennünket viszont szorított az idő, mert hamarosan kezdődött a Dreamliner-hullám, amiről semmi szín alatt sem akartunk lemaradni. Nagy nehezen, de végül megtaláltuk a helyhez vezető földutat (ami amúgy tök egyértelmű volt, csak mi okosabbnak gondoltuk magunkat a térképnél - öreg hiba), úgyhogy kezdetét vehette a fotózás második része. Paluch egyébként az egyik leguniverzálisabb hely egész Varsóban, miután a két pálya metszéspontjának közelében helyezkedik el, így elméletileg mindkét pálya forgalma fotózható onnan a nap nagyobb részében. Ottjártunkkor persze undorító meleg volt, így a 11/29-ről felszálló gépek szóba se jöhettek a pezsgés miatt, sőt, egy darabig még a leszállókban sem voltam biztos. Szerencsére a 787-esek előtt volt egy kisebb lehűlés, amitől kicsit alábbhagyott a pezsgés. A forgalomra nem lehetett panasz aznap, a változatosságra már annál inkább, szóval nem is nagyon szerkesztettem ki túl sok képet, csak úgy az érdekesebbjét.


LOT Boeing 787-9 SP-LSC "Proud of Poland's Independence". A lengyelek nagyobbik zászlóshajója érkezés után nagyon konokul beállt a terminál mellé és nem ment el a délutáni induló hullámmal, így ezzel a képpel kell beérni róla. Én azért örülök neki, jobbat meg majd csinálunk róla Pesten, ha egyszer ide is beforog

Matricák nélkül is szép ám a lengyel hosszú Dreamliner:

LOT Boeing 787-9 SP-LSB

Nekem újdonság volt, hogy mostanában a Blue Air is besegít a LOT-nak, az egyik 737-800-ason még LOT-os matricák is vannak. Az -500-asra nem jutott belőlük:

Blue Air Boeing 737-500 YR-AMB

Fehérorosz különítmény, ez alkalommal szerencsére klasszik festésű géppel:

Belavia Boeing 737-500 EW294PA

Kisebbik zászlóshajó:

LOT Boeing 737 MAX 8 SP-LVD "Proud of Poland's Independence. Sajnos ez sem fordult meg ottjártunkkor

Festett portugál:

TAP Air Portugal Airbus A320 CS-TNP "Star Alliance / Alexandre O'Neill"


LOT Boeing 787-8 SP-LRH "Proud to fly the Polish Olympic Team"

És végül a legnagyobb fogás aznapról:

LOT Bombardier Q400 SP-EQF "Ptasie Mleczko". Miután az elmúlt időszakban egyszer se mentem ki csak a csokis gépekért Pesten, mert hát jön az mindennap, Varsóban elég furcsa volt már néhány óra fotózgatás után, hogy sehol egy csokis Q400-as. Talán ez az utolsó közülük, mint ahogy Podkarpackie festésű gépet se láttam - ejtettem is néhány krokodilkönnyet. A lengyel lányok hoztak amúgy a programra ilyen csokit, elég finom, úgy kell kimondani, hogy 'ptáse mlecskó'.

[Bal]

Szokásos minőségű, olvasmányos beszámoló! Like!