Japán út - 2017 május

[bem13]

Páran már tudjátok rólam, hogy óriási rajongója vagyok eme távol-keleti országnak, és tavaly májusban két hétre, valamint idén áprilisban egy hétre el is látogattam ide. Disclaimer: Akit maga az ország egyáltalán nem érdekel és csak repülős képekre kíváncsi, annak csalódást kell, hogy okozzak, mert ebben a beszámolóban alig lesznek spotter-jellegű repülős képek. Nyilván a képek minősége is hagy kívánni valót maga után, egy részük telefonnal készült, nem vagyok profi fotós, ez sokszor a kompozíción igen-igen meglátszik, ezek inkább turista fotók.
Ha még mindig van, aki olvassa ezt, akkor vágjunk is bele!

Hasznos linkek
Először is hagynék itt pár hasznos linket, ha valaki szintén Japán utat szeretne tervezni.
https://www.japan-guide.com/ - Régiókra és városokra lebontva listázza a főbb nevezetességeket, illetve információt ad az aktuális rendezvényekről, fesztiválokról.
http://www.japanrailpass.net/en/about_jrp.html - Minden a Japan Rail Pass-ról (JR Pass)
http://japan.aoimirai.net/jrpass_calculator.html - Kalkulátor, amellyel kiszámolhatjuk, hogy megéri-e nekünk a JR Pass, és ha igen, akkor hány napos.
http://www.hyperdia.com/ - A legjobb Japán útvonaltervező oldal. A Google Maps is jó, de ez pontos árat tud mondani, külön kikapcsolhatók benne a JR Pass-szal nem használható vonatok, és napokra előre tudja a vágányszámokat.
Japan Official Travel App (Android) - Hivatalos app turistáknak. Általában a Google Maps helyettesíti, de azért párszor kihúzott a bajból.
https://www.bmobile.ne.jp/english/ - Tőlük rendeltem a SIM kártyát, 5 GB adatforgalmat ad, ami 21 napig használható. Rendeltem már házhoz is és szállodába is, soha nem volt vele probléma, így bátran tudom őket ajánlani. Ha valakinek nem dual SIM-es a telefonja, vagy nem akar SIM kártyát cserélgetni, akkor alternatív megoldás a "pocket wifi" nevű kis eszköz, de ezzel nincs tapasztalatom.
https://www.reddit.com/r/JapanTravel/ - Inkább azoknak ajánlanám, akik már ismerik a Redditet. Ha már vannak konkrét tervek, akkor érdemes hetente párszor átfutni az aktuális témákat, hogy mások miket kérdeztek, vagy mik voltak a tapasztalataik.
https://www.reddit.com/r/japanpics/ - Inspiráció, ha nem csak olyan gagyi turistafotókat szeretnénk készíteni, mint én

Az előzmények
Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy otthon megemlítettem, hogy komolyan el szeretnék utazni Japánba és elkezdtem számolgatni a költségeket (Japán már évek óta érdekelt). Kiderült, hogy édesanyám párjának egy barátja (a továbbiakban nevezzük nevén: Imre) Tokióban él, de pont Magyarországon van. Amikor hallott az őrült projektemről önzetlenül fel is ajánlotta, hogy az ott tartózkodásom ideje alatt lakhatok náluk, mindössze egy kis datolyát és olcsó sót vigyek a feleségének, mert Japánban nem lehet kapni durva, nagy szemű sót, amit itt igen . Egy ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani, uccu neki, repjegy és szállás lefoglal, irány a messzi Japán Ez volt az első "komoly" nemzetközi, repülővel megtett utam, úgyhogy igencsak volt izgalom, hogy minden jól menjen.

Az odaút
Az ára miatt az Air China-ra esett a választás. Pekingi átszállással alig 15 óra alatt Hanedán van az ember, ami nem tűnt rossznak, elnézve az alternatív 30+ órás, vagy sokkal drágább de nem jelentősen rövidebb utakat. Indulás előtt persze volt egy kis galiba: nem sikerült japán Yent váltani, mert mint kiderült, a kutyának sem kell és alig tartanak valahol Budapesten, hetekkel előre kell jelezni az igényt. A reptéren a bejárat mellett lévő pénzváltóban azt mondták, hogy náluk sincs, de ne aggódjak, a tranzitban biztosan van, ott fogok tudni váltani. A tranzitban persze értetlenül néztek rám, hogy nekik hetek óta nincs, úgyhogy itt sem tudok... Király, akkor készpénz nélkül megyünk a világ másik felére, egy híresen készpénzfüggő országba...
A repülőúton nem készültek képek/videók, mert az Air China igen háklis erre. Nem elég nekik, hogy repülős üzemmódba teszed a telefont, teljesen ki kell kapcsolni és ezt folyamatosan figyelik is, még zenét sem hallgathatsz róla. No comment...
A gép a Budapest-Peking leg-en a B-6541 lajstromjelű Airbus A330-243 volt. A lábtérre, a kajára és az IFE-re nem volt különösebb panaszom, a filmkínálat lehetett volna bővebb és mindegyik csak hard-coded (=eltüntethetetlen) sárga kínai felirattal volt nézhető. Online check-in-re és ingyenes ülőhely választásra nem volt lehetőség, szerencsére végig folyosó mellett ültem, nem suvasztottak be két kínai közé valahová, bár ablak melletti helynek jobban örültem volna. Összességében elmondható, hogy aránylag jó áron elvisznek A-ból B-be, de nagy csodát nem érdemes tőlük várni.

Beijing Capital, rögtön érkezés után, a csőnél


Ugyanott a másik irányba nézve. A reptér ezen része eléggé kihalt volt.


A pekingi átszállás óriási szívás volt. A biztonsági ellenőrzésen lassan haladt a sor, a kínaiak meg amúgy sem arról híresek, hogy ismerik a kultúrált sorban állás fogalmát. A táskából szinte mindent ki kellett venni, külön felhívták a figyelmet a fényképezőre, objektívekre és power bank-re (nekem kb. csak ezek voltak a táskában). A motozás is szigorúbb, mint nálunk. Az egész herce-hurcának az lett a vége, hogy ott felejtettem az övemet, aztán alig bírtam elmagyarázni nekik, mert persze alig beszél valaki angolul. Szerencsére végül meglett.

Ratyi kép, üvegen keresztül, de ha már ott volt, meglőttem


Kb. 1 óra várakozás után indultam is tovább Tokióba a B-6792 lajstromjelű Airbus A321-232-es repülőgép fedélzetén.


Este, már sötétben érkeztem Hanedára. Ezután következett egy kb. háromnegyed órás bolyongás a reptéren egy olyan pénzváltó (Travelex) nyomában, ahol váltanak Forintot Yen-re. Három különböző ember három különböző irányba küldött, míg végül a reptér egy félreeső sarkában megtaláltam a pénzváltót és tudtam váltani pár ezer yent, valószínűleg horribilis árfolyamon, ennek inkább nem is számoltam utána. Lesson learned.
Limousine Bus + taxi kombóval így már el tudtam menni Imre és felesége Emi házához Senkawa (千川) állomás környékére.

Limousine Bus indulásokat jelző tábla Hanedán


1. nap
Ez a nap leginkább a jetlag leküzdéséről és a helyi közlekedés kiismeréséről szólt. Vendéglátóm, Imre felesége Emi elvitt egy barátjához, aki Musashi-Kosugi (武蔵小杉) egyik magasabb épületében lakik. Innen elég jó kilátás nyílik a városra.

Jó nagy ez a falu A távolban kivehető a Tokyo Skytree és a Tokyo Tower, alul pedig épp egy N700-as Shinkansen keresztezi a Tama-folyót és halad Oszaka felé.




Sajnos Tokióban tartózkodásom alatt végig ilyen borongós idő volt, de legalább nem esett az eső.

Az ebéd rákos okonomiyaki volt:




2. nap
Ez volt az első nap, amikor már egyedül vettem a nyakamba a várost. Konkrét tervem nem volt, hogy melyik nap mit nézek meg, mindig aznap reggel döntöttem el, hogy hova megyek. Ennek az volt az előnye, hogy nem stresszeltem magam, hogy pontosan mikor érek oda, viszont számos hátránya is volt, de erről majd később.
Az első helyszín, ami eszembe jutott, Shinjuku (新宿) volt, így oda indultam. A tokiói Yamanote vonal remek, mert szinte az összes olyan helyet érinti, ami egy turistának érdekes lehet, ráadásul körkörösen közlekedik, tehát mindegy, melyik irányba szállunk fel rá, előbb-utóbb oda jutunk, ahová szeretnénk. Hogy ne kelljen körbeutazni a várost ha csak három megállót mennénk, van egy belső és egy külső gyűrűje, amik egymással ellentétes irányban közlekednek. Természetesen ez növeli a hibázás kockázatát is, mert ha rossz irányba menő vonatra szállunk fel az bizony drága lesz, de ma már számos applikáció létezik, ami még a peron számát is megmondja az útvonal tervezésekor, így emiatt nem kell annyira aggódnunk. Ezen kívül ha rendelkezünk JR Pass-al, akkor a Japan Rail összes vonatát korlátlanul használhatjuk, beleértve (bizonyos kivételekkel) a Shinkansen-t is, így maximum az időnket pazaroljuk ha rossz irányba utazunk.



A közeli Yoyogi állomás mellett található Japán egyik legnagyobb telekommunikációs cégének, az NTT Docomo-nak egy jellegzetes formájú épülete, az NTT Docomo Yoyogi Building. 240 méteres magasságával ez Tokió negyedik legmagasabb épülete. Nevével ellentétben a főhadiszállásuk nem itt van, nagyrészt telekommunikációs és hálózati eszközök működnek benne.




Kb. 10 perc séta után kilyukadunk a Meiji-szentélyhez (Meiji Jingu/明治神宮).




Egészen hihetetlen élmény Shinjuku városi nyüzsgése után ide jönni, ahol olyan érzése van az embernek, mintha a hegyek között egy erdőben sétálna. A város zajából alig hallatszik valami. Ahogy a neve is mutatja, a szentélyt Meiji császár és felesége tiszteletére építették. A park teljes területe közel 100 hektár. 120 000 fa található itt 365 fajból, amiket Japán különböző részeiről adományoztak.







A belső kertbe belépőt kell fizetni (ha jól emlékszem 500 Yen). Tavasszal nagyon szép, amikor én ott voltam, akkor épp nem virágzott semmi


A szentélynél tradicionális japán esküvőket is tartanak, lement vagy három csak amíg ott voltam




A park területét elhagyva elértem Harajuku-t. Mostanában hallottam, hogy ezt az állomást még az Olimpia újjá fogják építeni, gyökeres átalakítások mellett. Hát igen, ahol nem tartanak az ilyen projektek évekig...

E231-500 sorozatú motorvonat a Yamanote vonalon Harajuku állomáson


A következő úticélom Shibuya volt. Itt először jól eltévedtem.




Shibuyában található a híres Hachiko nevű kutyus egy szobra, aki a legenda szerint a gazdája halála után még 9 évig várt rá.
A közelben még a csatornafedeleken is ő van


Itt ütközött ki először a tervezés hiánya, ugyanis ide korán reggel kellett volna jönni. Kora délután olyan sokan voltak a szobor körül, hogy ezt a fotót is alig tudtam elkészíteni.


A híres "Shibuya Scramble Crossing"






Elég jelentős volt a katonai helikopter forgalom is, de sajnos csak a 18-135mm volt nálam. Egy MH-60R-t azért sikerült egész tisztességesen lencsevégre kapni.


Ennek itthon is szívesen látnám a bevezetését, bár kétlem, hogy az emberek betartanák


Egy másik Blackhawk-variáns, talán Czejczej majd egyszer megmondja, mi ez


Ezek után haza is indultam, de persze először még jól eltévedtem az állomáson. A magyar pályaudvarokhoz szokott ember agyának át kell állnia a japán rendszerre, ahol egyrészt sokkal nagyobbak az állomások, másrészt nem csak a föld felett vagy a föld alatt vannak vágányok, hanem mindenhol. Mintha a Deák téri metróállomást beépítenénk a Keleti alá, aztán még mellédobnánk a Nyugatit és a Délit is. Az ember simán lesétál egy háztömböt és még mindig ugyanazon az állomáson van, csak más vonalon. Itt ráadásul épp átépítés alatt állt minden, így még nehezebb volt a tájékozódás. Valahogy csak-csak sikerült végül megtalálni a megfelelő vonalat és fáradtan hazavánszorogni.

(folyt. köv.)

[Bal]

Azért az bátor, hogy bíztál benne, hogy magyar forintot tudsz kint váltani. Ha én EU-n kívülre megyek, és nem tudok helyi pénzt itthon váltani, akkor csak $-t vagy €-t viszek. Amúgy itthon a http://www.tichichange.hu/ -t ajánlom, ha speckó valuta kell. A poén az, hogy a fém pénzeket jóval olcsóbban adják, mint a papírt, mert az általában nem kell senkinek, és néhány 500 Yen-es érmével egész sokra mész.
Milyen árak vannak Pokiyoban? Oszaka nekem meglepően olcsó volt, főleg ahhoz képest, amiket hallani lehetett. Pl. egy oszakai "BKV" jegy 270 és 320 Ft között mozgott.

[bem13]

Bátorság és hülyeség volt. Igazából annyi minden járt a fejemben, hogy teljesen elfelejtettem, hogy van nálam valamennyi euró is. Ha sehol nem váltottak volna forintot, akkor valószínűleg áttúrtam volna a pénztárcát és megtalálom.

Jó árfolyamon váltottad azt a pénzt, mert Oszakában 210 yen a buszjegy bármekkora távra is mész Tokióban egy-két megálló 163 yen, ha jól emlékszem. Nem volt annyira vészesen drága semmi, persze én könnyen beszélek, mert a szállás ingyen volt...

[Bal]

Lehet, hogy 100 Ft-tal arrébb emlékszem, és tényleg 210 yen volt? :-O (Én akkor 2 forint körül váltottam.) De még az is nagyon jó, ahhoz képest, hogy korábban legendásan drága országnak kiáltották ki Japánt. Főleg, hogy Dániában ugyanabban az évben 1000 Ft-ért vettem buszjegyet, és akkor az még csak nem is Norvégia, ami még durvább...

[bem13]

Hű, egy kicsit elfeledkeztem erről a beszámolóról, de most, hogy van egy kis szabadidőm igyekszem folytatni. Az első hsz-t kiegészítettem pár hasznos linkkel.

3. nap
A harmadik napon először is visszamentem Shinjuku-ba, mert meg akartam nézni a híres Yodobashi Camerát. Itt több épületben, összesen 13 "pavilionban" árulnak fotós kellékeket. Külön emeletek vannak szentelve a vázaknak, objektíveknek, tripodoknak, derítőernyőknek, stb. Az eladók többnyire beszélnek angolul és a kiállított darabok nagy része kipróbálható, de már csak a látvány miatt is érdemes ide ellátogatni, ha érdekel minket a fotózás.


A Shinjuku állomás épületének egyik oldala


Ezek után jött a Tokyo Metropolitan Government Building (Tokiói Közigazgatási Torony). Innen szabályozzák a 23 kerület és a Tokió egészét alkotó városok és falvak közigazgatását. Amit ekkor még nem tudtam, hogy van benne két, ingyenesen látogatható nézelődő terasz is a 45. emeleten (202 méter magasan).






Itt egész sok időt töltöttem, de nagyrészt használhatatlan képek készültek, így ezektől megkímélnélek Titeket Számomra a környék is érdekes volt, ugyanis itt szinte csak felhőkarcolók vannak.

A következő célom a Tokyo Skytree volt, ahová külön vasútvonal visz Asakusából.

A Sumida-folyó, a túlparton az Asahi sörgyártó cég székhelyével. A középső, arany színű épület egy teli söröskorsót jelképez, míg a mellette lévő kisebb, fekete színű egy söröspoharat. A távolban a Tokyo Skytree magasodik.


Az Asahi épületei közelebbről. A tetőn lévő arany valami egy láng akar lenni, de gyakran "arany szar"-ként (kin no unko, 金のうんこ) emlegetik 360 tonnás és állítólag tengeralattjárók építésénél használt technológiával készült.


Asakusától a Skytree-hez a Tobu-Skytree Line-on utazhatunk.

A Tobu-Skytree Line egy szerelvénye belülről...


...és kívülről


Helyben vagyunk


A Tokyo Skytree-t 2012-ben nyitották meg a nyilvánosság számára. 634 méter magas, ezzel a világ legmagasabb tornya, és a világ második legmagasabb épülete a Burj Khalifa után. Két nézelődő terasza van 350 ("Tembo Deck"), illetve 450 méter ("Tembo Gallery") magasan. A "Tembo Gallery" padlója nem vízszintes, így a legmagasabb látogatható pont a 451.2 méter magasan lévő "Sorakara Point", ahová körbesétálva juthatunk el.
Szép időben páratlan kilátás nyílik innen a városra, és ha elég tiszta a levegő, még a Fuji is látszik. A szép kilátásért cserébe viszont elég jelentős összeget legombolnak rólunk: 350 méteres magasságba 2060 Yen, 450 méterre pedig 3090 Yen a belépő. Látogatni hétköznap délelőtt vagy kora délután érdemes, ekkor vannak ugyanis a legkevesebben. Hétvégén, ünnepnapokon és hétköznap naplemente előtt állítólag kígyózó sorok vannak, és csak egy 30 perces időablakot kapunk a látogatásra. 4000 Yenért cserébe váltható ún. "Fast Skytree Ticket", amivel bármikor elkerülhetjük a sorban állást.
Én hétköznap kora délután mentem, így alig voltak néhányan.

A Tokyo Skytree alulról


Kilátás a Sumida-folyó és Asakusa felé, a korábban már látott Asahi épület balra lent




A kép bal szélén látszik a Tokyo Tower, a sok felhőkarcoló Roppongi. Ebben az irányban lenne látható a Fuji is, ha elég tiszta idő lenne...


(folyt. köv.)

[bem13]

4. nap
A negyedik napon az első megállóm Asakusa és a Sensō-ji volt. Ez Tokió legrégebbi és egyik legjelentősebb buddhista temploma. 645-ben alapították, de az eredeti épület a második világháborúban egy bombatámadásban elpusztult és később újjáépítették.
Mivel egy Tokió egyik fő turistalátványossága, korán reggel vagy késő este érdemes meglátogatni. Én késő délelőtt mentem, iszonyatos embertömeg volt mindenhol...



A templom területének egyik főbejárata a Kaminarimon (雷門), azaz "Villám Kapu" vagy "Mennydörgés Kapu". 11.7 méter magas és 11.4 méter széles. Az eredeti 945-ben épült, de 1865-ben leégett. A most látható kaput 1960-ban építették.


A kapun áthaladva belépünk a Nakamise-dori területére, ami lényegében egy bevásárló utcácska. Két oldalt rengeteg kis apró üzlet árul szuveníreket, ételeket, vagy épp jó szerencsét hozó tárgyakat. A 251 méteres utcában körülbelül 90 üzlet található.


A közepén van egy kis elágazás, ahonnan egész jó látkép nyílik a Skytree-re


A Nakamise-dori végén található a belső kapu, a 22.7 méter magas és 21 méter széles Hōzōmon (宝蔵門), azaz "Kincstár Kapu". Természetesen már ez sem az "eredeti", a most látható változatot 1964-ben építették. Mellette látható a Sensō-ji ötemeletes pagodája, ami sajnos éppen felújítás alatt állt.


A főcsarnok épülete




A templom területén található egy kis japánkert is a nyugalomra vágyóknak


A pagoda


A Hōzōmon a másik oldalról, háttérben a Skytree


(folyt. köv.)

[RimoRoli]

Szép összeállítás. Az az épület tényleg elég furán méz ki!