Francia Polinézia 2025 október; PPT/NTAA, MOZ/NTTM, BOB/NTTB
4 hozzászólás
• Oldal: 1 / 1
Francia Polinézia 2025 október; PPT/NTAA, MOZ/NTTM, BOB/NTTB
Rég volt már mit posztolnom, a frankfurti képekkel jól elmaradtam, meg már amúgy sincs benne semmi érdekes, Ferihegyre meg egy kezemen meg tudom számolni hányszor jutottam ki az elmúlt időszakban.
Ez idő alatt, amíg itthon mindenki megcsinálta a szebbnél szebb Nationaleket, én a világ másik felén jártam, 3 különböző szigeten, ami repülős szempontból is kifejezetten érdekes volt. Minimális idő egy kis fotózásra is jutott Moorea repterén, erről is hozok pár képet.
Az útvonal összességében így nézett ki: BUD-CDG-(LAX)-PPT-(komp)-MOZ-BOB-PPT-(LAX)-CDG-BUD.
Itthonról egy péntek esti Easyjet járattal repültünk ki Párizsba, itt semmi említésre méltó nem történt. Szombati városnézés után vasárnap délelőtt checkoltunk az Air Tahiti Nui maratoni hosszúságú 8-as járatára, amely 12:15-kor indult CDG-ről, majd Los Angeles-i tankolást követően, 21 órával később leszállt Polinézia fővárosában, Papeete-ben a Faa'a nemzetközi repülőtéren. Ez az ország egyetlen komolyabb nemzetközi forgalmat lebonyolító reptere és otthona 3 légitársaságnak is: az Air Tahiti Nui-nek, az Air Tahitinek és az Air Moana-nak.
Előbbi (TN/THT) a mindenki által ismert, pazar festéssel rendelkező nagy gépes cég a maga 4 db 9-es Dreamlinerével: F-OTOA, -OMUA, -ONUI, -OVAA. A korábbi A340-eseket váltották 2018-2019-ben. A 4 gép folyamatosan pörög, ritka, hogy egynél több gép álljon Tahitin. Európában csak Párizsba járnak, a többi desztinációjuk Los Angeles, Seattle, Tokió, Auckland.
A ,,kis" Air Tahiti (VT/VTA) bonyolítja a szigetek közötti forgalmat 1987 óta, mára 48 célállomással, valamint biztosítja az eljutást a Nui járataira. Két ATR 42 és tíz 72-es alkotja a flottájukat, amiket maxra pörgetnek, szinte egész nap levegőben vannak a gépek. Köszönhető ez annak is, hogy a legtöbb járat kevesebb, mint egy órás, vannak akár néhány perces utak is, így könnyű gyorsan utast cserélni és fordulni a kis reptereken.
A harmadik cég pedig az Air Moana, akik 2023. febuár 8-án teljesítették első menetrendszerinti útjukat, tehát egy igen fiatal cégről van szó. 3 gépes flottájukkal 7 desztinációt kínálnak és igyekeznek konkurenciát teremteni a Tahiti számára.
Nagyon kíváncsian vártam az Air Tahiti Nui-t, európai ember nem sűrűn utazik velük, hacsak nem LAX és CDG között ingázik valaki. Már a beszállásnál éreztetik az emberrel, hogy az úticél egzotikus, Tiaré virággal köszöntenek mindenkit.

Kedves és menő gesztus, kizárólag Tahitin őshonos, valamint az orszg nemzeti szimbóluma. Elképesztően illatos, még annak is érdekes lehet, akit egyébként nem érdekelnek a növények.
Felszállás után snack, majd ebéd, olyan igazi economys, de teljesen rendben volt. Az IFE azért nem egy Emirates szint, ahol szinte minden IS elérhető, de aki nagyon akart, talált magáank rajta szórakozást, én maradtam az otthon letöltött Youtube tartalmaknál.

Los Angelesben a tankolás miatt el kellett hagyni a gépet, így ESTA is szükséges volt. Ugyan néhányan csak idáig jöttek, de a többség Tahitire utazott, akiknek az útlevelét mindösszesen 2 ember nézte végig, majd kézi poggyászt is ellenőriztek, aminek vajmi kevés értelme volt. Természetesen a tervezett indulási idő így tarthatatlan, kb 45 perc késéssel mentünk tovább emlékeim szerint. Újabb hosszú, eseménytelen órák után 21:30LT körül szálltunk le Papeete-n, ez itthon akkor már következő nap 9:30 volt, így meglehetősen fáradtak voltunk.

F-OTOA volt a masina, pont ami itthon 1/200-ban is meg van.
A szállás közel volt a reptérhez, fotózni is tudtam a teraszról, de erről majd később.
Bő 1 héttel később folytatódtak a repülős tartalmak, de ekkor már Moorea szigetéről. Igen kicsi ékszerdoboz az óceán kellős közepén, Tahititől néhány km-re. Számos belföldi járat első megállója Papeete-ről ide vezet, ami kb 7-10 perc repülést jelent.
( Az árát persze megkérik, így inkább idefele maradt a komp, töredék áron.) Innen aztán mennek tovább, akár további 2-3 szigetet is útba ejtenek, mielőtt visszatérnek a fővárosba. Mi innen Bora Borára mentünk tovább, ez egy 50 perces utat jelentett az ATR-nek.
Kis reptérhez kis terminál, nem sokkal volt nagyobb egy családi háznál.

A check-in, valamint a biztonsági ellenőrzést jelentő 3 kérdés megválaszolása (van e folyadék, van e veszélyes anyag, van e tiltott áru) után 5 méterrel arrébb máris a ,,tranzitban" és a kapuknál találja magát az ember.


Gyalogos beszállítás minden esetben.

Utunkat az Air Moana F-OORA lajstromú gépe teljesítette. Ottlétünk alatt a 3 gépből csak 2 üzemelt, így a működő flotta felét ki is pipáltam.
Első élményem volt ATR-en, meglepően kellemes volt. A légitársaság is dicséretet érdemel, mindenki profin tette a dolgát. Még snack és innivaló is volt, a lábtér pedig kényelmesebb volt, mint akármelyik európai fapadoson.


Bora Bora hosszúfal.


A reptér egy kis motun, vagyis egy kis szigetecskén helyezkedik el, ami körül öleli a fő szigetet, létrehozva ezáltal a képeslap szerű lagúnát.

Innen ingyenes kompjárat visz minden utast a fő sziget kikötőjébe. (vagy privát transzfer a külső, motukon elhelyezkedő felfoghatatlanul drága resortokba)
Pár nappal később ismét egy hasonló indulás, mint Moorearol, mini reptér mini épülettel.

Ezúttal a másik működőképes gép, az F-ORMU jött értünk egy Papeete-Moorea-Huahine-Bora Bora-Papeete kanyaron.

Papeete-ről hazafelé pedig ismét egy Tahiti Dreamliner, F-OVAA. Ezúttal nem voltunk elragadtatva a szolgáltatástól: végig elég hideg volt a kabinban, hiába jeleztük. Kértünk plusz plédet, amit ötödik kérésre sikerült kihozni. 34. sorban ültünk, a szervízt két-két trolival oldották meg az economyn. Aki hátulról indult, neki mi voltunk az utolsó sora, így minden hozzánk ért oda legutoljára. Ezzel semmi gond nem is lett volna, de addigra az értelmesebb kaják már bőven elfogytak. Párizs előtt még hoztak egy reggeli kört, amit a mi sorunknak egész egyszerűen elfelejtettek odaadni, majd fél órával később, süllyedés közben összeraktak pár adagot abból, amit még találtak a gépen.
Kora reggel érkeztünk CDG-re, így ismét bementünk egy kicsit a városba, mivel az esti AF-ra volt jegyünk Budapestig.
Az útibeszámoló része ennyi lett volna, következő alkalommal hozok kicsit jobb tartalmakat is.
Az útvonal összességében így nézett ki: BUD-CDG-(LAX)-PPT-(komp)-MOZ-BOB-PPT-(LAX)-CDG-BUD.
Itthonról egy péntek esti Easyjet járattal repültünk ki Párizsba, itt semmi említésre méltó nem történt. Szombati városnézés után vasárnap délelőtt checkoltunk az Air Tahiti Nui maratoni hosszúságú 8-as járatára, amely 12:15-kor indult CDG-ről, majd Los Angeles-i tankolást követően, 21 órával később leszállt Polinézia fővárosában, Papeete-ben a Faa'a nemzetközi repülőtéren. Ez az ország egyetlen komolyabb nemzetközi forgalmat lebonyolító reptere és otthona 3 légitársaságnak is: az Air Tahiti Nui-nek, az Air Tahitinek és az Air Moana-nak.
Előbbi (TN/THT) a mindenki által ismert, pazar festéssel rendelkező nagy gépes cég a maga 4 db 9-es Dreamlinerével: F-OTOA, -OMUA, -ONUI, -OVAA. A korábbi A340-eseket váltották 2018-2019-ben. A 4 gép folyamatosan pörög, ritka, hogy egynél több gép álljon Tahitin. Európában csak Párizsba járnak, a többi desztinációjuk Los Angeles, Seattle, Tokió, Auckland.
A ,,kis" Air Tahiti (VT/VTA) bonyolítja a szigetek közötti forgalmat 1987 óta, mára 48 célállomással, valamint biztosítja az eljutást a Nui járataira. Két ATR 42 és tíz 72-es alkotja a flottájukat, amiket maxra pörgetnek, szinte egész nap levegőben vannak a gépek. Köszönhető ez annak is, hogy a legtöbb járat kevesebb, mint egy órás, vannak akár néhány perces utak is, így könnyű gyorsan utast cserélni és fordulni a kis reptereken.
A harmadik cég pedig az Air Moana, akik 2023. febuár 8-án teljesítették első menetrendszerinti útjukat, tehát egy igen fiatal cégről van szó. 3 gépes flottájukkal 7 desztinációt kínálnak és igyekeznek konkurenciát teremteni a Tahiti számára.
Nagyon kíváncsian vártam az Air Tahiti Nui-t, európai ember nem sűrűn utazik velük, hacsak nem LAX és CDG között ingázik valaki. Már a beszállásnál éreztetik az emberrel, hogy az úticél egzotikus, Tiaré virággal köszöntenek mindenkit.

Kedves és menő gesztus, kizárólag Tahitin őshonos, valamint az orszg nemzeti szimbóluma. Elképesztően illatos, még annak is érdekes lehet, akit egyébként nem érdekelnek a növények.
Felszállás után snack, majd ebéd, olyan igazi economys, de teljesen rendben volt. Az IFE azért nem egy Emirates szint, ahol szinte minden IS elérhető, de aki nagyon akart, talált magáank rajta szórakozást, én maradtam az otthon letöltött Youtube tartalmaknál.

Los Angelesben a tankolás miatt el kellett hagyni a gépet, így ESTA is szükséges volt. Ugyan néhányan csak idáig jöttek, de a többség Tahitire utazott, akiknek az útlevelét mindösszesen 2 ember nézte végig, majd kézi poggyászt is ellenőriztek, aminek vajmi kevés értelme volt. Természetesen a tervezett indulási idő így tarthatatlan, kb 45 perc késéssel mentünk tovább emlékeim szerint. Újabb hosszú, eseménytelen órák után 21:30LT körül szálltunk le Papeete-n, ez itthon akkor már következő nap 9:30 volt, így meglehetősen fáradtak voltunk.

F-OTOA volt a masina, pont ami itthon 1/200-ban is meg van.
A szállás közel volt a reptérhez, fotózni is tudtam a teraszról, de erről majd később.
Bő 1 héttel később folytatódtak a repülős tartalmak, de ekkor már Moorea szigetéről. Igen kicsi ékszerdoboz az óceán kellős közepén, Tahititől néhány km-re. Számos belföldi járat első megállója Papeete-ről ide vezet, ami kb 7-10 perc repülést jelent.
Kis reptérhez kis terminál, nem sokkal volt nagyobb egy családi háznál.

A check-in, valamint a biztonsági ellenőrzést jelentő 3 kérdés megválaszolása (van e folyadék, van e veszélyes anyag, van e tiltott áru) után 5 méterrel arrébb máris a ,,tranzitban" és a kapuknál találja magát az ember.


Gyalogos beszállítás minden esetben.

Utunkat az Air Moana F-OORA lajstromú gépe teljesítette. Ottlétünk alatt a 3 gépből csak 2 üzemelt, így a működő flotta felét ki is pipáltam.


Bora Bora hosszúfal.


A reptér egy kis motun, vagyis egy kis szigetecskén helyezkedik el, ami körül öleli a fő szigetet, létrehozva ezáltal a képeslap szerű lagúnát.

Innen ingyenes kompjárat visz minden utast a fő sziget kikötőjébe. (vagy privát transzfer a külső, motukon elhelyezkedő felfoghatatlanul drága resortokba)
Pár nappal később ismét egy hasonló indulás, mint Moorearol, mini reptér mini épülettel.

Ezúttal a másik működőképes gép, az F-ORMU jött értünk egy Papeete-Moorea-Huahine-Bora Bora-Papeete kanyaron.

Papeete-ről hazafelé pedig ismét egy Tahiti Dreamliner, F-OVAA. Ezúttal nem voltunk elragadtatva a szolgáltatástól: végig elég hideg volt a kabinban, hiába jeleztük. Kértünk plusz plédet, amit ötödik kérésre sikerült kihozni. 34. sorban ültünk, a szervízt két-két trolival oldották meg az economyn. Aki hátulról indult, neki mi voltunk az utolsó sora, így minden hozzánk ért oda legutoljára. Ezzel semmi gond nem is lett volna, de addigra az értelmesebb kaják már bőven elfogytak. Párizs előtt még hoztak egy reggeli kört, amit a mi sorunknak egész egyszerűen elfelejtettek odaadni, majd fél órával később, süllyedés közben összeraktak pár adagot abból, amit még találtak a gépen.
Az útibeszámoló része ennyi lett volna, következő alkalommal hozok kicsit jobb tartalmakat is.
- Tushka154
- Golden Circle
-
- Hozzászólások: 1023
- Csatlakozott: 2016.07.08. 07:41
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: Francia Polinézia 2025 október; PPT/NTAA, MOZ/NTTM, BOB/
Egyedülálló élmény lehetett
várjuk a folytatást!
- Bal
- Golden Circle
-
- Hozzászólások: 1029
- Csatlakozott: 2016.07.07. 10:33
- Tartózkodási hely: Budapest, XVIII.
Re: Francia Polinézia 2025 október; PPT/NTAA, MOZ/NTTM, BOB/
Tudod, hogy milyen érzés sünt szülni? 
Re: Francia Polinézia 2025 október; PPT/NTAA, MOZ/NTTM, BOB/
Bal írta:Tudod, hogy milyen érzés sünt szülni?
Mondtam már én is ezt néhány képed után...
4 hozzászólás
• Oldal: 1 / 1
Ki van itt
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég
