Kacsa lett a Sólyomból – a ferihegyi ünnepléstől a Sólyom Airways tragikomikus bukásáig

Pár nappal ezelőtt publikáltam a Sólyom Airways történetéről szóló visszaemlékezésem első részét, amelyet a három évvel ezelőtti ferihegyi sajtóesemény évfordulója köré időzítettem. Az első rész a sztori kezdetétől az augusztus 18-i ferihegyi gépérkezésig foglalja össze az eseményeket, míg a második részben az ezt követő ígéretekről és az őszi bukásról lesz szó.

A cikkel kapcsolatban megjelent internetes hozzászólásokat átolvasva egyértelművé vált, hogy elenyésző azon emberek száma, akik a mai napig is úgy látják, hogy a projektből bármi pozitív kisülhetett volna és a bukás nem is feltétlen Vágó József és csapatának a hibája.

Ahogyan az előző részben is elhangzott, azon a bizonyos augusztusi verőfényes napon a magyar repülőrajongók, de talán minden magyar polgár egy kicsit izgatottan várta, hogy a HA-SHA lajstromú Boeing 737-500-as megérkezzen a Liszt Ferenc repülőtérre és végre elkezdődhessen a légitársaság pályafutása. Ehhez képest, még aznap este csendben távozott a lízingcég bázisrepülőterére, Bournemouth-ba, miután pár órát töltött az 1-es terminál előterén. Az indoklás szerint alkatrészekért kellett visszarepülnie, azonban később kiderült, hogy ennél nyilvánvalóbb oka volt annak, hogy többet nem láttuk A’lmos Vezért itthon – a gépnek csupán pár órás repülésre jogosító engedélye volt.

2013. augusztus 18-át követően folytatódtak az ígérgetések, miszerint a HA-SHA a többi társával együtt érkezik nemsokára, miközben a jegyek értékesítését is elkezdik az október elején induló menetrendszerinti járatokra. A konkrét célállomások között Amszterdam , Frankfurt és London is szerepelt, azonban a pontos menetrendről nem osztottak meg részleteket az illetékesek. Szeptemberre már charterjáratok indulását is tervezték, amelyekre a jegyeket már értékesítette a légitársaság.

Érzelmes nyári kezdet után eljött az ősz, kétségbeesetten csapkodta szárnyait a Sólyom

Augusztusban már 35 állást meg is hirdetett a Sólyom Airways, amelyre többszörös túljelentkezés volt. Információink szerint több olyan munkavállaló is csatlakozott a légifuvarozóhoz, akik nívósabb légiközlekedési vállalatot hagytak ott a Sólyom sikerében bízva. Mindemellett természetesen néhai Malév-alkalmazottak is bekerültek az alakuló légitársaság csapatába, akik hittek abban, hogy új esélyt kaphatnak egy új nemzeti légitársaságnál. A nyár végére tehát volt hatgépes lízingszerződés, 35 új munkavállaló, értékesített charterjegyek, egy online foglalási rendszer üzemeltetőjével való megállapodás és amiről csupán pár szót érdemes megemlíteni – Sólyom márkás élelmiszerek.

De mi a helyzet a tényleges jegyértékesítéssel, a csupán mutatóba hozott repülőgéppel és társaival, valamint az első járatok menetrendjével és természetesen a legfontosabbal, a standard üzemeltetési engedéllyel? A szeptember kezdetével az ígéretekből semmi nem vált valóra, a repülőgépek nem érkeztek, a menetrend nem került nyilvánosságra és a jegyértékesítés nem kezdődött meg – mindaközben Vágó József szerint az első desztinációk esetében repülési jogokkal, ún. slotokkal is rendelkezett a vállalat. Megvalósítás helyett további tervek születtek, belföldi járatüzemeltetés, Pécs-Pogány repülőtérről való repülés és sorolhatnánk.

Szeptember végén úgy tűnt, hogy közelebb kerülhet az engedélyek megszerzéséhez a Sólyom Airways, habár az állítólagos ománi, dubaji és időközben belengetett szaúdi befektetők még mindig a szükséges üzemeltetési jogosítások kézhez vételéhez kötötték a pénzügyi támogatást. Mind októberben kiderült, a légifuvarozó vezetői már augusztus óta tisztában voltak vele, hogy az öböl-menti országokból érkező pénzügyi háttér visszavonulót fújt, mindezt a hatósági eljárás nehézségére hivatkozva.

Hittel teli munkavállalókkal, engedélyek és arab pénzek nélkül szárnyalt az égés felé a Sólyom

Októberre tehát a sok tervből és a Sólyom-lufiból annak kidurranása következett – anyagi gondokkal küzdenek Vágóék, az alkalmazottaknak nem tudnak fizetést utalni. Ellentmondásos állítások hada özönlötte el a sajtót. Lucsik János közlése szerint mindenképpen folytatják a légitársaság elindítását, természetesen kényszerintézkedésekkel és lemondásokkal is, sőt ha kell, akkor kevesebb géppel és magyar befektetőkkel. A grandiózus tervekből egycsapásra lett por és hamu. A kétkedő, szkeptikus és érzelmek mellett a racionálisan elmélkedő szakértőknek lett igaza.

A Sólyom Hungarian Airways olyan befektetőkkel kívánt elindulni, amelyek létét nem sikerült bizonyítania a cégnek. Vágó József és csapata bízott benne, hogy előbb-utóbb, a monumentális célok és az engedélyek birtokában érkeznek olyan anyagi források, amelyek segítségével nem esnek pofára a hazai légiközlekedési szakma előtt. Ez nem történt meg, miközben 2013 végéhez közeledve egy kétes hátterű, afrikai üzleti érdekeltségű vállalkozó, Welsz Tamás cége vásárolta meg a légitársaságot.

A nyáron beharangozott, reményt keltő projekt olyan gyorsan bukott el, mint amilyen gyorsasággal robbant bele a köztudatba. A vállalat vezetői időközben eltűntek a nyilvánosság elől, miközben hatalmas adósságot halmoztak fel több irányba is. A légitársaság sikerében bízó alkalmazottak csalódottan és zavartan álltak a bukáshoz, az új esély és a közös cél okozta eufória egy csapásra vált köddé.

Újraélesztés a klinikai halálból – Vágó kiszállt, de a Sólyom lojális munkatársai és vezetői nem adták fel

2014 elején Vágó József lemondott, miközben a Charity March Kft. általi felvásárlás sem zajlott le. Az új ügyvezető Lucsik János lett, aki márciusában egy szűkkörű sajtóbeszélgetés keretében ismertette “válságkezelő” elképzelését, valamint a Sólyom Airways indulására irányuló ismételt terveket, amelyek már reálisabbnak tűntek Vágó József utópisztikus gondolataihoz képest.

A 2014-es irányvonal szerint egygépes, ad-hoc charterüzemelés indult volna el, miközben kisgépes karbantartó és üzemeltető szolgáltatást is indított volna a vállalat. Lucsik úr elmondása szerint a még mindig Sólyom-színekben alvó HA-SHA engedélyeztetéséhez szükséges dokumentumokat megvásárolták a Boeing gyártól, így eggyel közelebb kerültek az AOC, vagyis a légi üzemeltetési engedély megszerzéséhez.

A józanabb célkitűzés szerint 2014 nyarán már elindulhat a charterüzem, azonban az elsődleges lépés az adósságállomány csökkentése volt. Mint kiderült, Lucsik János személyes vagyonából százmilliós tételben került befektetés a cégbe, mely miatt érthető, ha az új ügyvezető szeretett volna profitábilis üzemelést megvalósítani a hatalmas parasztvakítás után.

Ma azonban láthatjuk, hogy bármennyire is próbálkozott a Sólyom új vezetése, hogy legalább minimálisan is javítsanak a megítélésükön, hiába vittek véghez arculatfrissítést, közösségi finanszírozási kezdeményezést és hiába kapta meg a Sólyom Hungarian Airways a légi üzemeltetési engedélyt, sem A’lmos Vezér, sem a keresztnév nélküli HA-SHC nem szállított utast egészen a mai napig.

Komolyabb nemzeti légitársasági kezdeményezés azóta sem indult Magyarországon, miközben egy “de facto” nemzeti légifuvarozót kapott a hazai piac – méghozzá a Wizz Air személyében.

Forrás: NOL.hu, IHO.hu, Sólyom Airways