Kipróbáltuk a 3-as metró új szerelvényét

Március 20-án elstartolt Budapest legfiatalabb metrószerelvénye –bár ez attól függ, hogy nézzük– és természetesen az első utasforgalmi menetről a Traveler Circle sem maradhatott le. Így fél kettőtől képviseltem szerkesztőségünket Kőbánya-Kispest peronján. És hogy milyen lett? Hát… vegyesek az érzéseim.

Elöljáróban annyit, hogy lehetett volna ennél szerencsésebb az indulás is. Nem túl jó ómen, ha már az első úton megfekszik az utastájékoztatás, illetve a piros, villogó indulásjelző.

Kezdjük azonban először külcsínnel, bár ezt már a korábbiakban is láthatták az éjjeli baglyok a tesztfutások során. Alul fehér, felül fekete fényezést kapott és mivel a hasonló színezetű Alstom bitorolja a Hófehérke becenevet, ennek a típusnak a szakfórumok a Pandát adták. Belül ízléses, ugyanakkor könnyen koszolódó és könnyen karcolódó tört fehér burkolatot kapott, a kapaszkodók hajlítottak, illetve a melegebb fogásért kék fóliával borítottak. Itt már nem egy padra tudunk leülni, ahol mint egy nemesgáz, kitölthetjük a rendelkezésre álló teret, hanem jól elszeparált helyek vannak, melyek sajnos szövet borítást kaptak. Ugyanakkor ez legalább a jelenlegi dizájntervbe illeszkedik. Első, második, de még harmadik ránézésre is nagyon rendben van a gépezet, senki ide tévedő turista meg nem mondaná, hogy (papíron) harminc éves roncsokból lettek felújítva. Látványra, érzetre teljességgel korszerű.

A belbeccsel foglalkozzék inkább a szakirodalom, nekünk utasoknak pedig legyen elég annyi, hogy az új elektronikának, fékrendszernek, forgóváznak köszönhetően jóval halkabb, mint idősebb társai. Nagyjából hozza azt a szintet, amit a francia csodák a páros számozású vonalakon. Fékezéskor már nincs az a fülsüketítő csikorgás, mint a kékeknél, induláskor sem rángat és a légkompresszornak sincsen ütvefúró hangja.

Utasszemmel természetesen a legfontosabb dolog a kényelem. Ezen a téren nem áll feltétlenül rosszul az új szerelvény, kihozták ebből a típusból a maximumot. Az átjárhatóság sajnos (legálisan) nem megoldott a kocsik között, de ez nem is elvárható, hiszen ahhoz jelentősen módosítani kellett volna minden kocsi szerkezetét. Erre sem mód, sem pénz nem volt. Ezen kívül azonban csak ismételni tudom magamat, ebben is hozza az Alstom szintjét. A kapaszkodóelrendezés megfelelő, jó a fogásuk, nem csúsznak és masszívan be vannak csavarozva. Ugyanakkor itt nem kaptak helyet a fityegő, lelógó darabok. Magasabb emberek örülhetnek, nem verik be a fejüket, viszont az alacsonyabbaknak duplán rossz, mert nem elég, hogy ezek nincsenek, de a korábban ezeket tartó rudakat feljebb tették és számukat megfelezték, középen pedig nincs olyan elágazó fogódzkodó, mint az Alstomban.

Ülőhelyek száma továbbra is 44 a vezérállás nélküli közbülső kocsikban, de ennek beosztását a gyártó már nem bízza fantáziánkra, ahogy írtam, jól elkülönülő, párnázott ülések várják az utasokat. A kocsi egyik végébe felhajtható székek kerültek, hogy tolószékesek is biztonságosan utazhassanak, illetve poroltó is helyet kapott. Az elmúlt pár évre visszagondolva, ez nem egy rossz ötlet. További biztonsági döntés a kivehető ablak. Ablaktörő kalapács helyett, melyeknek a buszokon is gyakorta lába kélt, itt ha jól vettem észre, egy műanyag rúd megrántásával kioldható az ablak és így ki lehet mászni. Ez a megoldás kísértetiesen hasonlít a 200-as Ikarusokon alkalmazottra.

Anno, mikor megérkezett az első protitípus, tele volt a net azzal, hogy milyen rossz helyen van az ajtónyitó gomb. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy azon végül hogyan oldották meg, ugyanis az első utasforgalmi útra nem azt, hanem a harmadikként érkezett szerelvélnyt küldték. Ezen viszont ajtónként már nem egy, hanem két gombot találunk belül, melyek a kapaszkodókon kaptak helyet. Szóval abszolút kényelmesen használhatók, bár gyanítom, élesben nem lesznek bevetve, hiszen az egyedi ajtónyitást a kettesen is elkaszálták.

Ha már egyedi ajtónyitás… Ugye arra azért volt szükség, mert így csak azok az ajtók nyílnak ki, melyeknél van tényleges utasforgalom, ezáltal lényegesen kevesebb helyen szökik ki a légkondi által lehűtött levegő. Ezzel ugyebár itt nem kell foglalkozni, lévén nincs légkondi. Cserébe kaptunk jó pár ventillátort. Elég lesz? Kétlem. A mai tapasztalatok alapján nem valószínű. Tömve volt fotósokkal a jármű és azért lehetett érezni, hogy sem friss levegő, sem hideg nincsen. Kérdés, mit lehet tenni? Jó sansszal semmit, ugyanis el lett már mondva korábban is, hogy a légkondícionáló egyszerűen nem beépíthető ebbe a típusba. Szóval úgy néz ki, hogy újabb 30 évre bebiztosított a nyári hőguta a föld alatt. Egyetlen reményünk az, hogy mikor már az összes új szerelvény forgalomba állt, kevésbé lesz felfűtött az alagút, mivel ezek kevesebb hőt termelnek.

Utastájékoztatásról fentebb némileg negatívan szóltam. Nem teljesen alaptalanul, viszont érdemeit mindenképpen fontos kiemelni. A kijelzők jól láthatók, szépek, arra amire ki lettek találva, vitathatatlanul alkalmasak. De persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék belekötni. Ha már sikerült LCD képernyőket beszerelni, akkor miért nem jelzik azok az átszállási lehetőségeket? Ugyan ez van a buszokon pepitában. Ott virít a színes monitor és csak annyi információval szolgál, mi a következő megálló. Kis túlzással, de ezt az ajtók fölé ragasztott matrica is ugyan ilyen szépen megmondja, csak ott még az átszállási lehetőségek is fel vannak tüntetve. A másik a hangszóró. Eddig azért egy jobb karban lévő metrón, zúghatott, búghatott az akármennyire is, lehetett hallani a bemondást. Ezt a jó szokást nem örökölte az új szerelvény. Mintha csak a kocsi közepében lenne egy darab és az szórná a hangot mindenfelé.

Zárásképpen összegezzünk. Ahogy írtam, korszerűnek hat, érzésre jó. Az egyetlen nagyobb hiba talán a klíma hiánya. A hőmérséklet kérdésében is ugyanakkor korai talán előre temetni a szerelvényt, és bár észrevételeim vészjóslóak, úgyis az első kánikulánál dől el, mennyire életképes megoldás a ventilátor. Minden más apróság javítható. Ne feledjük, a kocsik még csak most készülnek, így azok a hibák, melyeket észre vesz az üzemeltető, vélhetően a következőkben beszerzett darabokban már nem lesznek tapasztalhatók, mert még gyártás közben kiküszöbölhetők. Ezek a vonatok mindenképpen egy nagy ugrást jelentenek a kohószökevényekhez képest és szerintem nincs szégyenkezni valónk miattuk. Drukkolok, hogy minél hosszabban és minél jobb állapotban szolgálják a budapestieket, minket.

És ezúton szeretném megköszönni a metró dolgozóinak mai munkáját, ugyanis nagyon jól kezelték azt a nagy érdeklődést, mely az új szerelvény iránt mutatkozott.