A Börzsöny Tigrisei ismét hódítottak

Január 27-én rendezték meg ötödik alkalommal a Börzsöny Tigrise – Zoller Csaba Túrasí versenyt és találkozót. Nézzük meg, hogyan is zajlott!

A rajt a börzsönyi kis település mellől, a királyréti Cseresznyefa parkolóból indult. Miután mindenki nevezett és fölcsatolta a léceket, 10-kor elindult a brigád fölfelé. A piros x-el jelölt turista útvonal helyett egy hosszabb kerülő úton küzdöttek a versenyzők. A mezőny az első nagy emelkedőnél kellőképpen szétszakadt, ami lehetőséget adott arra, hogy őzeket is lássunk a havas bokrok között.

Az út 1-1,5 méter széles kitaposott ösvény, ami a hegymenetnél nem okoz problémát, de a lefelé siklásnál, száguldásnál már annál izgalmasabb, hiszen az útról nem lehet letérni, vagy fák rengetege vagy szakadék és hófal keretezi az utat.

Szikrázó napsütés emelte a hangulatot, a hó is remek volt, egy-egy helyen, ahol a fák között besütött a nap, ott kezdett csak olvadni. A versenyzők pulcsiban, polóban meneteltek fölfelé, az egyik elvetemült pedig rövidnadrágra vetkőzött.

Ahogy a versenyzők felértek a nagy-hideg-hegyi turistaházhoz (843 méter), le kellett csúszniuk először az északi, majd a déli sípályán, ha pedig ezeken is visszajöttek, akkor csúszhattak be a célba a hegygerincen, ahol mindenkit nagy ováció fogadott. A kilátás innen gyönyörű, a tiszta idő miatt elláttunk egészen a Csóványosig. A maga 938 méterével ez a Börzsöny legmagasabb pontja.

Miután leszedték léceikről a fókát (csúszásgátló anyag, amit a túrasíléc aljára kell erősíteni, így megakadályozza, hogy a léc visszacsússzon, így tud a síző felfelé menni; olyan, mint a fókaszőr; régen azt használtak), a meleg turistaházban ült össze a csapat, mindenki a maga kis társaságához egy-egy tál meleg leves vagy egy pohár tea, sör társaságában.

Az eredményhirdetésnél oklevelet kapott, aki teljesítette a távot, az első három helyezés illetve a női legjobb díjat is kapott: arany, ezüst és bronz tigriseket, utalva a verseny és az alapító csapat nevére. Az első kerek egy óra alatt ért föl, így teljesítve a körülbelül 12 kilométeres távot. (Plusz 6 kilométer a lesiklás.)

Az ünneplés után megindult mindenki lefelé, ami kívülről nagyon brutálisan nézett ki. Ahogy már említettem, nagyon keskeny úton kell lesíelni, nincs sok lehetőség megállni, mindenhol fa, az úton kiálló kövek és faágak, amiket kerülgetni vagy átugratni kell, főleg, ha drága az a síléc és megúsznánk karc nélkül. Hogy még izgalmasabb legyen a pálya, többször folyik keresztbe patak, ami szintén komoly akadálynak minősül, és egy fahídon is át kell síelni, ami lendületből megoldható, de egy kis billenés, és az illető a hideg vízben köt ki. 😀

A parkolóba visszaérve a börzsönyi kemény mag már a másnapi túrát tervezi, mondván ki kell használni a havat, amíg van!

Úgyhogy senki ne szomorkodjon, aki most nem tudott eljönni, még tél van és a Börzsöny mélyén mindig van hó!

Használjátok ki, hódítsátok meg ti is a Nagy-Hideg-hegyet!