Szabadlábon Vácott

Vác nem csak Géza király sírjáról, múmiáiról, diadalívéről, vagy frissen felújított vonatállomásáról lehet ismerős az embereknek, hanem egyesek talán börtöne és fegyháza miatt jegyezték meg nevét. Reméljük nincsenek sokan. Viszont a büntetés-végrehajtási intézet azokat is érdekelheti, akik nem terveznek eltölteni ott huzamosabb időt. Magam is ebbe a csoportba tartozom és hála egy jó barátomnak, be is járhattam a létesítményt. Természetesen a látogatás után, immáron sokadik alkalommal, körbejártuk együtt a Duna bal partjának talán egyik legszebb városát.

Na de ne szaladjunk előre ennyire, a külvilági idegenvezetés előtt nézzük meg, mi van a rácsok mögött és azt is, hogy mi a módja a betekintésnek. Az egyik persze elég nyilvánvaló. El kell követni egy olyan bűncselekményt, amelyért fegyházban, vagy börtönben letöltendő szabadságvesztéssel jutalmaz a bíró. Mielőtt minden érdeklődő vadul elkezdené lapozgatni a Büntető Törvénykönyvet, hogy kiválassza a szívének kedves tettet, mellyel bekerül az áhított fegyintézetbe, álljon itt az egyszerűbb mód is. Minden évben szerveznek nyár végén egy nyílt napot, ahova ingyenesen, előzetes regisztrációval részt lehet venni. Ennek előnye, hogy még aznap elhagyható az intézmény. A látogatás alkalmával lehetőségünk nyílt megtekinteni egy éppen használatban lévő részleget, az 56-ban is használt cellákat, a kápolnát, valamint utazhattunk rabomobilban, azaz a fogvatartottak szállítására használt, kevéssé kényelmes járműben. Ezek mellett még volt egy csomó kisebb program, játék, amivel kicsik és nagyok is elfoglalhatták magukat.

A létesítmény egyik, füves udvarán volt a programok nagy része. Hozattak mászófalat, műbikát, illetve volt favágó-bemutató (erről eddig nem tudtam, hogy sport, de érdekes). Ugyanitt meg lehetett tekinteni fegyvereket, valamint berendeztek egy cellát és az volt a gyerekek feladata, hogy mindenféle, fegyintézetben tilosnak minősülő tárgyakat keressenek. Ebből a játékból és a körülötte lévő tárlatból kiderült számomra, hogy a rabok igen kreatívak.

Telefon került már elő papucsból, körömkefében találtak már töltőt. Amióta van benti mobiljuk az elítélteknek, nincs szükség ilyen trükközésre. Van helyette más. Mivel a börtöntarifa drága és csak néhány számot hívhatnak, SIM kártyát kéretnek maguknak kívülről. Ennek beviteléhez is rafináltnak kell lenni. Sajnos nem mindig jön ez össze. Töpörtyűbe nem érdemes elhelyezni, azt kiszúrják.

A placc átellenes sarkában vásárolni lehetett a lakók által készített kerámiákból. Elég szép darabok is voltak. A minyonoktól kezdve az Audiig mindenki megtalálhatta azt, amit szívesen látna a polcán. Itt fontos megemlíteni, hogy a fegyencek nagy része dolgozik. Vannak bent, illetve a börtön mellett, de azzal összeköttetésben üzemek (Duna-Mix Kft.),  ahol nap közben el tudják foglalni magukat és persze pénzt is keresnek. Persze az, hogy ki milyen munkát végezhet, nagyban függ attól, hogy milyen szigorú ítéletet kapott és az intézmény melyik részlegén van. Egyeseket árvíz idején még ki is engednek segíteni a mentesítési munkálatokban.

A cellasor, ahova a látogatókat beengedték, éppen ezért teljesen üres volt. Lakói mind a munkahelyükön voltak. Önkéntes alapon egy-egy cella csapata megengedte az őröknek, hogy a látogatás ideje alatt körbevezessenek minket otthonukban. Ezek maximum 9  fős zárkák voltak, ahol az emberek magukra mostak, illetve magaviselettől függően lehetett mobiljuk, TV-jük, virágjuk, posztereik, képeik. Ezen tárgyakat egytől egyig külön engedélyeztetni kellett. Itt sajnos nem szabadott fotózni, de ez teljességgel érthető, mivel a személyes dolgaikról, életterükről van szó. Némelyik cella nagyon otthonosan festett, ugyanakkor a körülmények ettől sem látszottak jobbnak. Vastag, régi falak, kicsi ablak, kevés fény. Érdekelne, Breivik vajon ezekhez a körülményekhez mit szólna…

De nem ez a legsötétebb, legkomorabb helye a létesítménynek. Ezt a címet azon részleg nyeri el, melyet az 56-os megtorlások során is használtak, de már az előtt is voltak híres lakói. Itt a cellák szűkek, sötétek, dohosak. A magánzárka egy különleges fajtája is megtalálható, egy olyan helyiség, ami akkora, mint egy ember. Ennek következtében csak állni lehet benne. Olyan, mint egy függőleges koporsó. A tárlat amúgy jól be van rendezve. Találhatóak korabeli feliratok, Lenin festmény, és egy akasztófa is. Ugyan az már nem az eredeti, mert azt innen a Terror Házába vitték. Lehet leírásokat olvasni a nagyobb karriert befutó lakóiról, mint például Matuska Szilveszterről, a biatorbágyi városrendezőről, aki 1944-ben állítólag jó meggyőzőkészségének köszönhetően, az orosz csapatok érkezésekkor szabadult, majd többé nem került elő.

Evezzünk kicsit vidámabb vizekre, hogy ezzel is ráhangolódjunk a kinti világra, Vácra. Talán kevesen gondolnák, de gyönyörű kápolnája van a fegyintézetnek. Persze ezt nem a rabok kapták eredetileg. Még Mária Terézia rendelte el, hogy itt létesüljön egy nevelőintézet a nemes ifjaknak. Így került oda ez a mára már belül eléggé leromlott állapotú imahely. Napjainkban nem eredeti rendeltetésének megfelelően használják, de ez nem jelenti azt, hogy üresen állna. Jelenleg a fogvatartottak kézműves kiállítása tekinthető meg az egyik oldalhajóban, illetve színjátszó körük utolsó előadásának a díszletei.

Érdekessége, hogy korábban a környékbeliek és a börtön lakói együtt vehettek részt a szertartásokon. Igaz, el voltak különítve. Civilek a földszinten, rabok a karzaton. Sajnos jelenleg ez a faragott fa karzat életveszélyes, így nem lehet felmenni rá.

Vácott természetesen ezen kívül még csomó látnivaló található, emellett a kulturális élet is jelentős. Már a BV intézet kapuján kilépve is egy nevezetességbe botlunk. Ez pedig nem más, mint a Mária Terézia tiszteletére alig két hét alatt emelt diadalív. A rossz nyelvek úgy tartják, hogy mivel ilyen gyorsan felépült, a császárnő nem mert alatta áthajtani.

A főtér gyönyörűen megújult. Itt lehet megtekinteni a múmiákat és a Szent Mihály Altemplomot is többek között. A hideg idő beköszöntével általában egy hangulatos borjurta is felállításra kerül. A nyílt nap után arra járva éppen a Lecsó fesztiválba botlottunk.

Említésre méltó még a váci Duna-part is. Az egész. Mégis, ha a legszebb részeit ki kellene emelnem, akkor a kompkikötő környékét, valamint a várat és az amellett lévő Ferencesek templomát említeném. Persze ezeket érdemes egyszerre megnézni úgy, hogy végig sétálunk az egész partszakaszon akár a fák árnyékában, akár közvetlenül a folyó mellett. Ugyanis így láthatjuk még a Zenepavilont, valamint a Püspöki Palota állatait is.

Vácnak megannyi temploma van, ezek közül kettőt már említettem is (igaz, az egyik csak kápolna). De azokon kívül van egy hatalmas barokk székesegyháza gyönyörű freskókkal, valamint egy evangélikus templom is, melynek tornya egyedülálló, öntött vas építmény.

A felsorolt látnivalókon kívül a városnak csomó gyönyörű szeglete van még, melyek megérnek talán egy személyes látogatást. Ezek most nem kerülnek bemutatásra, mert annyi van belőlük. Lehet, hogy a későbbiekben még születik írás  majd részletesebben belemenve  egyes érdekességekbe. Szerencsére Vác Budapesttől alig fél óra vonatútra található, kis gyaloglással pedig legszebb részei megközelíthetők. Aki sportosabb, kerékpárral is ellátogathat oda.