Ha nyár, akkor irány a Földközi-tenger, de ha esetleg az nem is jönne össze, egy balatoni hosszú hétvége mindenkinél befigyel. Szinte megszokott, hogy bárkit is kérdeztek ismerőseitek között a nyaralási terveikről, a válasz Ciprustól Spanyolországig terjed. Az én baráti köröm már megszokta, hogy szeretem a hazánkban nem kifejezetten divatos, kevésbé felkapott helyeket. Így esett a választás idén az észak-lengyelországi Gdańskra. Jöjjön tehát egy élménybeszámoló Pomeránia fővárosából!
Dzień dobry, avagy Guten Morgen!
Gdańsk a róla elnevezett öböl déli részén terül el és a maga közel félmilliós lakosságával Lengyelország 6. legnépesebb városa. Bár az évszázadok alatt folyton változó hatalmak fennhatósága alá került, kétszer is kivívta függetlenségét, mely miatt a mai napig szabad városként emlegetik. Fontos kereskedelmi kikötőváros lévén a németek és a lengyelek többször harcba szálltak egymással, hogy saját országukhoz csatolják. Jelentőségét az is alátámasztja, hogy II. világháború kiindulópontjáról beszélünk, illetve a lengyel rendszerváltást elindító Solidarność mozgalom is innen indult. Bár már több mint 70 éve újra Lengyelországhoz tartozik, építészeti stílusa és hangulata miatt a város le sem tagadhatná, hogy egykor német befolyás alatt állt. Mindezen tudás birtokában vágtunk neki Gdańsk felfedezésének, hogy megismerjük a szabad várost.
Utazás
Gdańsk jelenleg Lengyelország egyetlen olyan tengerparti városa, mely saját nemzetközi repülőtérrel rendelkezik. A nyugat-magyarországiak Bécsből a Wizz Air közvetlen járatával juthatnek el ide. Budapestről pedig legkönnyebben a LOT lengyel nemzeti légitársaság járataival érhető el, varsói átszállással. Mi LOT-tal repültünk, azonban gépünk késése miatt utunk 2 órával hosszabb lett a tervezettnél.
A gdański reptérre való megérkezésünk után ismét előkerült a valaha nálunk is gyakran használt Uber applikáció. A hazai taxi tarifákhoz képest pozitív csalódás volt, amikor az apartmanunkhoz vezető 15 km-es utunk végén mindössze 31.40 złoty (2,400 Ft) levonásáról érkezett üzenet a bankomtól.
Borostyán
A városközpontig egy körülbelül 10 perces vonatút alatt jutottunk el. A jegyeket a vasútállomásokon tudjuk megvenni a kihelyezett automatákból, ahol kártyával és készpénzzel egyaránt tudunk fizetni.
A főpályaudvar épületétől az óváros felé indultunk, így eljutva a Mariacka utcára (ulica Mariacka), amit úgy is ismernek, mint a borostyánárusok utcáját. A borostyán a mai napig fontos kereskedelmi árucikk a Balti-tenger mentén és ottlétünk alatt számtalan felhasználási módját láttuk ékszerektől kezdve egészen a különféle dísztárgyakig. Egy litván legenda szerint egyébként Jūratėhoz, a tenger istennőjéhez köthető. A történet szerint ő és egy halandó halászfiú, Kastytis szerelmesek lesznek. Ezt a villámlás istene nem nézi jó szemmel és haragjában előbb az istennő borostyán kastélyát zúzza szét, majd megöli Kastytist. A hiedelem szerint Jūratė a mai napig kastélya romjaihoz láncolva gyászolja szerelmét. Borostyánná vált könnyeit és borostyán kastélyának darabkáit mossák partra a Balti-tenger habjai.
Óváros és Goldwasser
Az utca végén áthaladtunk a Mariacka kapun (Brama Mariacka) és a folyópartra érünk. A csatornaszerű hangulat és az épületek stílusa miatt megrohantak az amszterdami emlékeim. A rakparton továbbhaladva megláttuk Gdańsk egyik jelképét, a Darut (Żuraw). Aláállva lenyűgözött minket a hatalmas, 600 éves faszerkezet. Itt a folyóparton valaha tucatjával sorakoztak az ehhez hasonló daruk, ám napjainkra ez az egy hírmondó maradt belőle.
Egy-másfél órát kószáltunk a rakparton, mire kellőképpen elfáradtunk a hőségtől. A Balti-tenger partja jellemzően nyáron is szeles és inkább felhős-napos idő jellemző rá. Ottlétünk alatt viszont kifogtuk azt a kánikulát, amilyet idén nyáron még itthon sem láttunk. Innen a Hosszú piac (Długi targ) felé vettük az irányt, ahova turisták tömegén átvágva jutottunk el.
Barátaim közül többen is lengyel sörért kiáltottak, így beültünk egy piwo-ra és ha már Gdańskban vagyunk, muszáj megkóstolni a város jellegzetes italát, a Goldwassert is. A Hosszú piacon áll a város egy másik jellegzetessége, a Neptun-kút mely szoros kapcsolatban áll ezzel az itallal.
A monda szerint a jómódú helyiek aranypénzt dobáltak a Neptun-kútba, hogy az szerencsét hozzon nekik. Egy idő után azonban a tenger istene megelégelte, hogy kútja zsúfolásig megtelt. Szigonyával forgáccsá zúzta a temérdek aranyat, és a kútban lévő vizet vodkává változtatva megteremtette a Goldwassert. Neptunusz állítólag 100 évente visszatér, hogy átváltoztassa a kút vizét. A Goldwasser tehát 23 karátos aranylemezekből és valamiféle ánizsos, gyógynövényes, kicsit Sambucca-ra, kicsit Ouzo-ra emlékeztető italból tevődik össze. Aki szereti az édesebb alkoholos italokat, annak lehet, hogy bejön. El kell ismerni, hogy pohárba töltve nagyon menőn néz ki. Ennek ellenére – ízlések és pofonok – szerintem büntet.
Korábban olvastunk róla, hogy a központban lévő városháza (Ratusz Głównego Miasta w Gdańsku) tornyának tetejéről elsőosztályú kilátás nyílik a városra.
A belépő díja mindössze 5 złoty (380 Ft), úgyhogy a rövid sörszünet után nekivágtunk a hosszú lépcsősornak, hogy megnézzük a panorámát. Talán mondanom sem kell, megérte!
Időnkbe Gdańsk belvárosából ennyi fért bele, de sajnos így is volt, ami kimaradt. Egy érdeklődő utazónak körülbelül 2 napot javasolnék magára a városra. Ha már viszont a tengerpart közelében vagyunk, érdemes erre is elegendő időt szánni.
Folytatjuk… / Ciąg dalszy nastąpi…
Facebook
Twitter
Instagram
YouTube
RSS