Időutazás a szovjet repülés történelmének igáslovaival

Napjainkban mindenki minél gyorsabban, és persze a legnagyobb biztonságban szeretne megérkezni a kiválasztott desztinációra, így sokak számára igazából teljesen lényegtelen, hogy milyen típusú repülőgépen utazik, sőt a laikusok elsőre akár még nehezebben is tudnak különbséget tenni kettő, szakértők szemével nézve teljesen különböző géptípus között.

Pedig akármennyire is furcsának tűnhet, vannak olyan repülés iránt rajongók, akiknek egyáltalán nem mindegy az adott járatot teljesítő típus, sőt akár még a gépek regisztrációs jelei (lajstromok) között is különbséget tesznek, bizonyítandó, hogy ők már több repülőgéppel repültek életükben.

Európában a légiközlekedés igen biztonságosnak mondható, ugyanakkor vannak olyan területek, ahol esetleg kevésbé fejlett ez az iparág akár politikai, akár gazdasági okokból kifolyólag.

Ez persze a fent említett megszállottak számára csupán örömhír, mivel azt jelenti, hogy az országban még sok olyan repülőgépet (és egyéb közlekedési eszközt) lehet találni, amelyek máshol már régen ki lettek vonva a forgalomból gazdasági, illetve biztonsági okok miatt.

Az Európai Unió igen komoly követelményrendszert működtet azokkal a légitársaságokkal szemben, amelyek a légterét használni kívánják. Ezeknek a szabályoknak több európai légitársaság sem tud eleget tenni, így ezek egyszerűen nem repülhetnek be a tagországok felé.

Szerencsére léteznek még olyan légitársaságok, mint például az ukrán Motor Sich Avia, amely igazából a világ egyik legnagyobb repülőgép- és helikopter-hajtóműveket, illetve gázturbinákat gyártó vállalatnak, a Motor Szicsnek a leányvállalata, és rendelkezik a hőn áhított típusokkal, valamint megfelelő engedélyekkel is.

A társaság járműparkja igen színes, már-már “egyéniségekkel” rendelkezik, mint például a Jakovlev gépgyár Jak-40-es típusa. Az UR-88310-es lajstromjelet viselő példányt 1980-ban gyártották, és ukrán pályafutása előtt a madagaszkári kormány magángépe volt.

A Traveler Circle szerkesztője Ungvár és Kijev között ült fel erre a repülőgépre, persze teljesen önszántából. Visszafelé pedig az UR-BXC regisztrációt viselő Antonov An-24-essel repült, amely idén ünnepelte 40. születésnapját, úgyhogy itt is egy koros repülőgéppel volt dolga a csapatnak.

Az utazásról videó is készült, amely itt található. Érdemes megfigyelni, hogy a hanghatások mennyivel eltérőek egy mai megszokott típustól, pedig 30-40 éve még ez volt a teljesen megszokott.

Mindenesetre nagy élmény egy ilyen kalandban részt venni, aki teheti, és szeretné még kipróbálni a letűnt korok “vasait”, az igyekezzen azért, mert vélhetően már a keleti országokban sem sokáig fognak repülni ezek a nagyszerű járművek.